Nem tudom, van-e az olvasók közül olyan, aki játszott a Perimeter első részével; nagyon sok remek ötletet zsúfoltak bele (itt láttam először, és azóta utoljára is használható energiapajzsot, pajzsokat, de az átalakítható egységek és a terraformálás is azóta várnak trónfosztóra), aztán valahogy elsikkadt korának nagyágyúi és a botrányos PR miatt. A történet már-már egy jobb orosz ponyvát idézett, volt ott dimenzióváltás és pusztuló föld, zergek meg lagzik -- egy szó, mint száz, gyakorlatilag került bele mindenből egy csepp, éppen csak az embernek néha már halvány lila gőze nem volt arról, néha mi miért történik -- arról már nem is beszélve, hogy a Fallout óta (illetve, addig) nem láttam még ilyen mély depressziós ábrázolást.

A folytatást "felfejlesztették a tömegízléshez" -- ez eddig ritkán jelentett jót --, az alapokat meghagyták, de belekerült a mára már kötelezőnek tekinthető RPG-, és akcióelemek áradata is. Reméljük, azért nyomokban hasonlít majd az ősre, még ha annak kacifántos irányítását és gépigényét otthon is felejtik. A program mindenesetre aranylemezre került, így hamarosan megkezdik a terjesztését -- abban pedig csak reménykedni tudunk, hogy itthon is...