Az első Command & Conquerről már volt szó a RetroGuruban, sőt, a PC Guru magazin „Klasszikusok újrajátszva” rovatában is elővette Chris, hogy megnézze, milyen ma minden RTS-ek ősatyja. Csakhogy a C&C franchise jócskán túlmutat a Tiberian Dawnon, mi több, a Westwood által életre hívott franchise egy sorozaton belüli sorozatot is megteremtett. Ez lett a Red Alert, ami még az egyértelműen sci-fi Command & Conquert is felülmúlta népszerűségben, s mely játéknál nem lett nagyobb ívű multis RTS a StarCraft megjelenéséig.

Red Alert - Vörös veszedelem

Az első Red Alert a Command & Conquer (akkor még nem volt alcíme) után egy évvel, 1996. október 31-én jelent DOS-ra és Windows 95-re. A DOS-os változat 320x200-ban futott, de Windows alatt már a 640x480-as felbontás is elérhető volt, ami nemcsak szebb grafikát, de taktikai előnyt is jelentett, elvégre a játékos a korábbinál nagyobb területet látott be. A Red Alertre eleinte sokan azt hitték, hogy a C&C folytatása, pedig valójában mellékágnak szánta a Westwood Studios. A sztori egy alternatív múltban játszódik: Albert Einstein 1946-ban feltalál egy időgépet és visszautazik a 20-as évekbe, hogy Adolf Hitlert megölve megakadályozza a második világháború kirobbanását. A fizikus terve azonban csődöt mond; noha a nácik sosem kerülnek hatalomra, a második világháború ugyanúgy kitör, csak épp nem a németek, hanem a szovjetek kezdik a haddelhadot. Sztálinnak a Harmadik Birodalom hiányában nincs igazi ellenfele, lerohanja hát Nyugat-Európát, a szövetséges hatalmak pedig az Egyesült Államok vezetésével igyekeznek menteni a menthetőt.

Red Alert
A Red Alert a maga idején jól nézett ki,
de ma már azért elég elavult

A Red Alert elsőre komolynak ható története persze szerethetően gagyi előadásmódja miatt olyan emlékezetes. Az FMV videókban szereplő, a tehetséget hírből sem halló színészek, a már 1996-ban is botrányosan gyenge minőségű CGI animációk, illetve a fejfogós dialógusok mind-mind hozzájárultak a program bájához. Akadt azonban egy jelentős és igen fontos kivétel: Joseph D. Kucan, alias Kane, a játékvilág talán legjobb főgonosza a Red Alertben is feltűnik. Ugyanis -- SPOILER -- a szovjet kampány végén nem más végez a megalomán Sztálinnal, hogy a bolsevik vezér jobbkezeként átvéve a hatalmat megindíthassa emberiségellenes offenzíváját, mint ő. (Ja, igen SPOILER vége.) Érdemes tudni egyébként, hogy Kane személye a Tiberium és a Red Alert univerzumok közti egyetlen valós kapocs, a későbbi játékok sosem magyarázták meg, pontosan miként alakult úgy a hatalmi játszma, hogy a GDI és a Nod testvériség felemelkedhessen. Meg egyébként is, a Red Alert-sorozat kánonilag a szövetségesek győzelmére épül, teljesen elszigetelve a későbbi Red Alert 2-t és 3-at a C&C-k sötét sci-fi világától.

red-alert-kane.jpg
Sztálin, a Szovjetunió feje, mögötte
bizalmasa, a titokzatos Kane

Persze nem csoda, hogy a Red Alert befejezéseire szinte senki sem emlékszik, ugyanis mindenki el volt foglalva a vadonatúj Skirmish játékmóddal, amiben a mesterséges intelligencia ellen vívhattunk multis csatákat, először a sorozat történetében. Ha pedig már szóba jött a többjátékos mód, muszáj kiemelni a Red Alert kiváló játékrendszerét, ami ugyan nem volt teljesen kiegyensúlyozott, de minden hibája ellenére is az RTS-rajongók azonnali kedvencévé vált. A Red Alert megörökölte a C&C kő-papír-olló szisztémáját: a szovjetek olcsón gyártottak gagyi egységeket, és hosszú ideig tartott, mire eljutottak a masszívabb cuccokhoz, ellenben a szövetségesek kezdettől fogva minőségi és ütőképes sereget állíthattak fel, csak épp kétszer olyan sok pénzből, mint a vörösök. A pályák egészen nyolc játékosig támogatták a barátságos hajtépést, az MI-t pedig, bár pofátlanul csalt, sokan tisztelték, ugyanis ránevelte a játékosokat a rusholás nem épp kedves taktikájára.

Red Alert 2 - Őrület

A Red Alert hatalmas siker lett, a PC-s verziót két kisebb kiegészítő követte, majd 1998-ban megérkezett a 3D-s grafikával megspékelt Red Alert: Retaliation PlayStationre (PS3-on és PSP-n is elérhető); ezt követte a szintén teljesen új látványvilággal és motorral felturbózott iOS-es újrakiadás. Mi több, a Red Alert teljesen ingyen letölthető, így ha valaki szeretné, azonnal megpróbálhatja kommunista vörösbe burkolni a világot. A bevételt a Westwood nem rögtön a Red Alert 2-re költötte, hanem összeütött egy kissé gyenge C&C folytatást (a Tiberian Sun sokak szerint a legrosszabb rész a sorozatban, leszámítva persze a fertelmes Tiberian Twilightot), és csak az Electronic Arts-féle felvásárlás után, 2000-ben jelentette meg a hivatalos második részt -- azt a játékot, ami sokak szerint a C&C franchise igazi csúcspontját képviseli.

Yuri, a Red Alert 2 zseniális főgonosza, akit a remek
német színész, Udo Kier alakít

Pedig eleinte nem úgy tűnt, hogy a Red Alert 2 sokra viszi majd. A játék a Tiberian Sun már 1999-ben is elavultnak számító 2D-s grafikusmotorjára épül, ennél fogva pedig nagyon-nagyon csúnya. De mint tudjuk, elsőre csak a botor ember ítél: a Red Alert 2 attól a pillanattól kezdve klasszikus játéknak minősült, mihelyst megjelent, és a sorozat rég elpártolt rajongói döbbenettől elkerekedett szemmel ébredtek rá, hogy a Westwood igenis tudja, mit csinál. A történet a modernkorban veszi fel a fonalat, mivel pedig a Szovjetunió megbukott, a Romanov dinasztia visszaszerezte Oroszország felett az irányítást. Csakhogy az uralkodó, Alexander Romanov nem igazán csípi a jenkiket, és tanácsadója, a pszichonikus szuperképességekkel megáldott Yuri segítségével kirobbantja a harmadik világháborút, megszállva az Egyesült Államokat. Irreális sztori? Az hát, pont ezért olyan jó! A Red Alert 2-re természetesen sokkal nagyobb összeget költött a Westwood (pontosabban az EA), a széria védjegyének számító élőszereplős átvezetőkben olyan színészek tűnnek fel, mint Udo Kier vagy Ray Wise. Bár a ruszki és szövetséges kampányok ezúttal is különböző befejezéseket villantanak, a Red Alert 2-ben is az USA győzelme számít kánonnak.

A Red Alert 2-ben még a WTCC ikertornyait is le lehet
rombolni -- ebből volt is botrány 9/11 után

A játékmenet a Red Alert 2-ben minden korábbinál őrületesebb húzásokkal tette emlékezetessé a multiplayer-mérkőzéseket. A ruszkik szuperegységei, az amerikaiak hősies beszólásai, az ikonikus léghajók, vagy épp a 80-as és 90-es évek bevethető akcióhősei egyszerűen felejthetetlenné tették a programot. Arról már nem is beszélve, hogy a Red Alert 2 sokkal kiegyensúlyozottabb lett, mint bármely korábbi Westwood-játék, sőt, sokak szerint a StarCraft 2 megjelenéséig a legjobban balanszolt RTS-nek minősült. Ugyanakkor a többség egyetért abban, hogy a Red Alert 2 semmit sem ér 2001 őszén kiadott kiegészítője, a Yuri’s Revenge nélkül: ebben az expanzióban az oroszok és az amerikaiak mellé betársult az alapjáték karizmatikus gonosztevője, Yuri is, aki saját klónjaival és bizarr építményeivel elsőként szerepelt harmadik félként egy C&C-játékban. Yuri nem kapott saját kampányt, igaz, a sztoriban még a Holdon és a dinoszauruszok korában is háborúzhattunk az amcsikkal és a ruszkikkal, hála egy elszúrt időutazós akciónak. Multiplayerben azonban szabad a gazda, Yuri pedig remekül illeszkedik a sebészi pontossággal megalkotott stratégiai rendszerbe, noha eszköztára gyakorlatilag minden józan eszű megoldást nélkülöz.

A Red Alert 2 és a Yuri's Revenge hatalmas siker volt, sajnos azonban nem elég ahhoz, hogy a Westwood megőrizze önállóságát. A csapatot az EA szépen feldarabolta, a megmaradt céget pedig EALA-nek keresztelte át a Los Angeles-i székhely után. Egy korszak ért véget a Red Alert 2-vel -- igaz, a sorozat előtt még állt egy megvívandó csata.

Red Alert 3 - Nőuralom

A Red Alert 3-ra nagyon sokáig, 2008. október 28-áig kellett várnia a rajongóknak. A programot az EALA igyekezett olyan modernné tenni, amennyire csak lehetséges: 3D-s grafikus motor, kidolgozott online komponens, HD felbontású átvezetők, és persze rengeteg jó csaj jellemezték a Red Alert 3-at. Utóbbira különösen ráerősített az EA -- valamiért az volt a kiadó meggyőződése, hogy ha az öreg motorosok nem veszik meg a játékot (elvégre rengetegen csak egy pénzszagú rókabőrt láttak benne), akkor a fiataloknak eladják a szép lánykák (csoportkép alant). Még szerencse, hogy ez a mentalitás nem ment a játék rovására. A sztori még annyira sem veszi komolyan magát a Red Alert 3-ban, mint a 2-ben (az amerikai elnököt nem más alakítja, mint David Hasselhoff), a harmadik fél pedig ezúttal Japán, amely a létező összes távol-keleti sztereotípiát felvonultatja.

Red Alert 3 csajok
A Red Alert 3-at már nem lehetett csak a játékmenettel
eladni, kellett a csö... plusz faktor

A Red Alert 3 egy látványos, cukormázas RTS, ami, bár korántsem szólt akkorát, mint elődei, bőven ajánlható a műfaj rajongóinak -- azoknak is, akik egyébként hidegrázást kapnak az EA politikájától, és sajnálják a Westwoodot, mert a játékmenet teljesen rendben van. Igaz, a multi nem korszakalkotó, és a küldetések is könnyen unalmassá válnak, három nép ide vagy oda.

A Red Alert 3-hoz is érkezett egy kiegészítőlemez, ez volt az Uprising, amiben a japánok csodafegyverét, a pszichonikus iskoláslány Yurikót ismerhetjük meg közelebbről. Nem, csápos polipszörnyek nem szerepelnek az expanzióban, Yuriko saját kampánya viszont akciójátékká változtatja a Red Alert 3-at, nehogy összezavarja a játékosokat a sok színes ikon… A Red Alert 3-at és az Uprisingot megosztó értékelések és mérsékelt lelkesedés fogadta. Bár senki sem várt újabb korszakalkotó RTS-t, amiatt mégis szomorúak lehetünk, hogy a Red Alert-sorozat nem egy olyan legendával búcsúzott, mint amilyen a második rész volt. Az EA ugyanis a C&C 4 bukása óta gyakorlatilag elzárkózik a stratégiai játékoktól, a széria pedig átállt az F2P üzletmodellre. Kár.