Bár a 2000-es évek végén már türelmetlenül izzította a motort a digitális játékterjesztés, az indie játékok és az e-sportok PC-t mentő szentháromsága, a AAA-s játékiparban még mindig tartotta magát az elképzelés, hogy a játékipar jövője a konzolokban, és nem az asztali PC-n rejlik. Emiatt számos olyan műfaj és széria is megpróbálta konzolokra ültetni a játékmenetét, melyek addig szinte kizárólag a PC-s játéktábornak köszönhették sikerüket, a sorba pedig 2008-ban állt be a Sid Meier's Civilization is, a Revolution alcímű, konzolexkluzív felvonással.
Tudósok, diplomaták, csatába mind!
A Firaxis ráadásul komolyan vette a kihívást. Felméréseik szerint a konzolos játékosok sokkal gyorsabb játékmenethez, egyszerűbb kezelőfelülethez és kevesebb mikromenedzseléshez voltak szokva, mint amit a klasszikus, PC-s Civilization részek kínáltak. Így a játék, mely végül PlayStation 3-ra és Xbox 360-ra, majd kissé leegyszerűsített portokkal iPhone-ra és Nintendo DS-re készült el, bár alapvetően átültette az ismerős elemeket, több ponton is megváltoztatta azokat. A Revolution játékmenete gyorsabb volt, a leghosszabb kampányokat is alig pár óra alatt le lehetett bonyolítani. A játékosok 16, egyedi kezdőbónuszokkal rendelkező népcsoport közül választhattak, és összesen négy lehetséges módon nyerhették meg a játékot. Ezek voltak a Domination, mely az összes ellenséges főváros elfoglalását, majd az Egyesült Nemzetek megépítését igényelte, a Culture, melyhez a játékosnak 20 csodát, megtérített várost vagy híres embert kellett felhalmoznia, az Economic, mely 20,000 arany begyűjtését, majd a Világbank megépítését követelte, illetve a Technological, melyhez elsőként kellett rakétát küldeni az Alpha Centauri felé.
A Revolution akcióorientáltabb jellegét jól jellemezte, hogy a militáns fegyverkezés megkerülhetetlen volt, a játékos ugyanis hiába választott békésebb utat a győzelemhez, amint azt elkezdte elég egyértelműen megközelíteni, az AI által irányított nemzetek jellemzően azonnal hadat üzentek neki. A menedzsment rendszerek is egyszerűsítésre kerültek, a játékosnak például nem kellett foglalkoznia a városai mélyebb irányításával, így többek között az éhínség veszélyével sem.
Micsoda hálátlan közönség
A Firaxis egy kifejezetten erős multiplayer komponenssel is előrukkolt, melyben a kieső játékosok helyét automatikusan AI-botok vették át, a megjelenést követően pedig különböző DLC-ket is kiadtak a Revolution bővítéséhez. A fejlesztés során egyedül az eleinte tervezgetett Nintendo Wii változatot kellett elvetniük. Ehhez ugyanis túlságosan sok extra textúrát, modellt és grafikus elemet kellett volna legyártaniuk, ami csak akkor érte volna meg, ha sok más akkoriban megjelent Wii porthoz hasonlóan ezeket az elemeket felhasználhatták volna egy PS2/PSP porthoz is. Ezek viszont már olyan mértékig növelték volna a fejlesztés időtartamát és költségeit, amit a cég egyszerűen nem tudott bevállalni, a port ötlete pedig kukázásra került.
A kritikusoknak alapvetően tetszett a játék, az eladások viszont nem alakultak olyan kimagaslóan jól, ahogy azt a Firaxis szerette volna. A legnagyobb siker iPhone-on lett, ennek köszönhetően a folytatás, a Sid Meier's Civilization Revolution 2 így 2014-ben kizárólag arra a platformra jelent meg, majd később Androidra és PlayStation Vitára is. A Firaxis pedig bár nem mondott le a konzolos piacról, több mint egy évtizednek kellett eltelnie, mire 2019-ben a Sid Meier's Civilization VI portjával ismét ellátogattak a PC-n és mobiltelefonokon kívülre. Ez a port pedig már csak a kezelőfelületeket igazította úgy, hogy konzolon is kényelmes legyen az irányítás, a játékmenetet érintetlenül hagyta. Aki azonban szeretné kipróbálni, milyen volt a legendás széria kissé lebutított változata, az az Xbox kompatibilitási programjának köszönhetően a mai napig tehet vele egy próbát.
