Játékosként biztosan akadt már a kezedbe egy olyan játék, ami teljes mértékben elbűvölt, órákra nem eresztett, s magába szippantott annak világa minden egyes karakterével és helyszínével -- egyszóval szerelem volt első látásra, vagy ha nem is ilyen átütő erejű volt a találkozás, minimum egy új kedvenccel bővült a katalógus. Ebben az érzésben gyakran osztoznak a játékosok, s együtt ünneplik, éltetik az adott stúdió munkáját -- ám sajnos előfordul, hogy a program nem kapja meg a megérdemelt figyelmet, és a süllyesztőbe kerül.
Azt hiszem mindannyiunknak van legalább egy olyan személyes kedvence, amivel kapcsolatban egyszerűen nem tudjuk ép ésszel felfogni, hogyan lehetett ennyire alulértékelni. Nálam ez egyik ilyen játék a Spec Ops: The Line, ami méltatlanul kicsit durrant, vagyis inkább csak pukkant, pedig a Yager Development 2012-es lövöldéje ritkán látott érett felfogásban mutatta be, milyen pokoli lehet egy civil környezetben vívott gerillaháború, s milyen hatással van ez egy olyan katonára, aki nem egy mindent legyőző terminátor, és még csak nem is egy hős, hanem egy hús-vér élőlény, érzésekkel, félelmekkel és kétségekkel.
Ebben a cikkben arra kérünk titeket, hogy osszátok meg velünk, hogy szerintetek, melyik az a játék -- legyen az régebbi eresztés, vagy egészen friss alkotás -- amit a sajtó és/vagy a többi játékos alulértékelt. Szeretnének igazi véleményeket látni, nem csupán flegmán beböffentett címeket -- persze oldalakon át sem kell ömlengeni, egy rövid szösszenet is éppen elegendő, a lényeg csak az, hogy a te őszinte gondolataid legyenek. A legszebben/legjobban megírt érveléseket hétfőn egy külön cikkben gyűjtjük össze. A határidő vasárnap dél.
Valójában azért írok OFF módban, mert nem tudom, mennyire idevágó a hozzászólásom.Szóval:
Nagy kedvenceim a japán Touhou Project játékai.Típus szerint a játékai nagy részét a danmaku lövöldözős kategóriába lehet sorolni (kicsit olyan,mint az Arkanoid stílusilag,csak fejlettebb;a danmaku pedig azt jelenti, hogy sok-sok lövedék között kell lavírozni).Másik,kisebb kategóriája a Tekkenhez hasonló harcos játék.Véleményem:nem a grafikájával tűnik ki,sokkal inkább a nyújtott élménnyel (valamint kisebb sztori is van hozzájuk az angol patch-eknek köszönhetően+csak lány karakterek vannak benne). Szerintem a főtémához úgy kapcsolódik ez a játéksorozat,hogy kevesekhez jut el japán mivolta miatt,csak külön keresések útján.Úgyhogy csak ajánlani tudom mindenkinek,aki kedveli a kihívásokat(mert igen nehéz,főleg a danmakus változat)!
Fanyalgós volt egyes vélemény a Rage-ről meg az Alpha Protocolról is, pedig nekem mindkettő a szívemhez nőtt, és alulértékelték a Two Worlds-öt is.
És akkor még nem is szóltam örök kedvencemről, a VtM: Redemptionről.
A Microids stratégiai játéka a 90-es évek elején jött ki, a Genesia aktualizálásaként, aminek sajnos megvolt az a rossz tulajdonsága, hogy gyorsabb gépeken (486-oson már) olyan gyorsan futott, hogy játszhatatlan volt. Az UD-ben ezt az optimalizálási hibát már javították. A játékmenet teljesen megmaradt, csak a grafikán változtattak még.
Olyan komplex fejlesztési táblát én még egy játékban sem láttam, mint ott. Gyakorlatilag akármit akartam gyártani, minden anyagot, ami szükséges volt hozzá, előbb ki kellett találni (fizikai és kémiai vonalon).
Egy igazi RPG gyöngyszem, mely játékmenetben leginkább a Mass Effectre hasonlít, csak mindez a görög ókori mondavilágban, ahol az aranygyapjú nyomába eredünk Iaszón (Jason) és Herkules vezetésével. Kiváló harcrendszer, rengeteg jól megírt párbeszéd, a Dragon Age-el vetekedő társak, viszonylag hosszú játékidő (45-50 óra), és még sok más. Sajnos nem robbant akkorát, mint amit megérdemelt volna, de én hibái ellenére is kitartok a játék mellett, jelenleg is játszom vele.
Amikor először hallottam róla, akkor szinte azonnal meg is vettem (lemezes formában) és talán 7-8 alkalommal is végigjátszottam. (Legutóbb éppen pár nappal ezelőtt.)
Hogy mennyire kedvelem, azt jelzi az is, hogy mivel a lemezes változat nem Steam-es, pár napja (napi akcióban) a Steamen is megvettem (2,49€).
Természetesen nagyon várom a 2. részt, ha jól tudom tavaly be is jelentették. Nem lenne rossz, ha idén megjelenne.
A sajtó ugyan -- legalábbis megjelenésekor -- nem értékelte rosszul, de később pl. a PC Guru is úgy tekintett vissza rá (legalábbis a Heroes V tesztjében), meg a játékosok is, hogy ez egy nagyon rossz epizódja volt a sorozatnak. Szerintem viszont egész jó játék, nagyon szerettem vele játszani (ma is szívesen játszom vele).
Ez volt az az epizód, ami igazán mert változtatni az addigi játékmechanikán, és ugyan ez nem sikerült tökéletesen, de általában inkább jók voltak szerintem a változtatások, Például ebben az epizódban már harcolhatott maga a hős is a seregével, nem csak "kívülállóként" meg varázslóként, hanem ténylegesen harcosként szállt be a csatába. Ráadásul a hőst lehetett fejleszteni, és ami nagyon tetszett a játékban, hogy lehetett specializálni is őket, ha a megfelelő képességeket vették fel. Ezzel sokkal egyedibbek lettek a hősök, mert változatosabbak voltak a képességeik, mint a korábbi részekben. Az is nagyon tetszett, hogy maguknak a lényeknek is sokkal több egyedi képességük volt, mint korábban.
Ráadásul szerintem -- a Heroes 2 mellett -- ennek a játéknak voltak a legjobb zenéi. Ezeket a zenéket még ma is nagyon szívesen hallgatom, mert igazán jók voltak pl. a várak zenéi, de ugyanez elmondható a terepek vagy a csaták zenéiről.
Tudom, hogy ennek a játéknak is megvoltak a maga hibái (például, hogy a lényeket nem lehetett fejleszteni), de összességében nagyon tetszett ez a játék, és véleményem szerint méltatlanul mondják róla sokan, hogy rossz.
Ezt a címet nem is a szaksajtó, mindinkább a játékos társadalom húzta le. A hardcore rajongók egyszerűen nem bírták elviselni, hogy ez a Dante nem az a Dante. A történetet az elejéről újraalkotó mű egyszerűsített (bár talán élvezetesebb) harcrendszerrel érkezett, mely már csak apró tényező volt a sikertelenség felé vezető úton. Véleményem szerint viszont amit a Ninja Theory alkotott egy igazi mestermű. Az új fajta harcrendszer messze pörgősebbé tette az előző részekhez képest, az új univezum hangulata pedig páratlanul jó lett. Minden egyes pályán ahogy Dante átlép a szürke emberi síkrók a démonok uralta Limbo már maga egy igazi hangulatbomba. Emellet a történet sem volt rosszul megírva.
Személy szerint én nagyon sajnálom, hogy sokan esélyt sem adtak ennek a címnek csak azért mert Dante nem régi önmaga. Tipikusan az a játék ami ha más címmel jelenik meg talán jóval sikeresebb lett volna.
Bár szerintem amellett, hogy egy király FPS, túl rövid lett.
A sajtó ugyan -- legalábbis megjelenésekor -- nem értékelte rosszul, de később pl. a PC Guru is úgy tekintett vissza rá (legalábbis a Heroes V tesztjében), meg a játékosok is, hogy ez egy nagyon rossz epizódja volt a sorozatnak. Szerintem viszont egész jó játék, nagyon szerettem vele játszani (ma is szívesen játszom vele).
Ez volt az az epizód, ami igazán mert változtatni az addigi játékmechanikán, és ugyan ez nem sikerült tökéletesen, de általában inkább jók voltak szerintem a változtatások, Például ebben az epizódban már harcolhatott maga a hős is a seregével, nem csak "kívülállóként" meg varázslóként, hanem ténylegesen harcosként szállt be a csatába. Ráadásul a hőst lehetett fejleszteni, és ami nagyon tetszett a játékban, hogy lehetett specializálni is őket, ha a megfelelő képességeket vették fel. Ezzel sokkal egyedibbek lettek a hősök, mert változatosabbak voltak a képességeik, mint a korábbi részekben. Az is nagyon tetszett, hogy maguknak a lényeknek is sokkal több egyedi képességük volt, mint korábban.
Ráadásul szerintem -- a Heroes 2 mellett -- ennek a játéknak voltak a legjobb zenéi. Ezeket a zenéket még ma is nagyon szívesen hallgatom, mert igazán jók voltak pl. a várak zenéi, de ugyanez elmondható a terepek vagy a csaták zenéiről.
Tudom, hogy ennek a játéknak is megvoltak a maga hibái (például, hogy a lényeket nem lehetett fejleszteni), de összességében nagyon tetszett ez a játék, és véleményem szerint méltatlanul mondják róla sokan, hogy rossz.