Rég volt utoljára filmkritika a PC Guru Online-on, a hosszú hallgatás azonban most megtörik, elvégre a sokak gyermekkorát meghatározó Tini nindzsa teknőcök-láz modern, 21. századi meglovaglásáról egyszerűen muszáj megemlékeznünk -- ha másért nem, hát azért, hogy jól megmondjuk a tutit a régi, természetesen mindennél jobb és klasszabb dolgok felsőbbrendűségéről. Na, nem mintha a klasszikus Tini nindzsa teknőcök a maguk idején a képregény-, rajzfilm- vagy filmipar legkiemelkedőbb darabjai lettek volna, de megvolt a maguk szolid bája, és senki sem vádolhatja az alkotókat azzal, hogy nem tudtak eredeti ötletekkel előrukkolni.

Nem úgy, mint az új, ma bemutatásra kerülő film készítőit, akik Michael Bay producersége alatt valószínűleg csak annyit csináltak, hogy megnézték a mester összes eddigi akciófilmjét, majd azok eszenciáját belefecskendezték szerencsétlen teknőcökbe. Az eredmény egy teljesen tipikus, mondhatni „bayes” produkció lett, remek látvánnyal, pár egész jó poénnal, és persze egy totálisan értelmetlen forgatókönyvvel, aminek egyedüli szerencséje, hogy annyira banális, hogy abszolút elveszi a kedvünket a rajta való töprengéstől. Egy dolog akad csupán, ami miatt nagyon haragudhatunk: Zúzó, minden idők egyik legkirályabb szemétládája (vagy ha a rajzfilmet vesszük alapul, a legviccesebb rosszfiú, aki a ’80-as években képernyőn csak megfordult) itt egy mindenféle magyarázat és motiváció nélküli robotruhás pojáca.

Zúzó

A film egyébként pontosan az lett, amit senki sem akart: egy eredettörténet, avagy modern korba helyezett reboot, mely a klasszikus teknőc-mitológiát alapjaiban rúgva fel meséli el, hogyan született meg a négy tini nindzsa, és mesterük, Szecska miként tanulta meg a nindzsucu művészetét egy 30 oldalas képeskönyvből. Elnézést a véletlenül elejtett spoilerért, de elhihetitek, hogy a sztorit ebben a filmben nem igazán érdemes követni, ennélfogva pedig az sem számít, ha az ember lelő belőle egy-egy jelenetet -- nyugalom, azért innentől kezdve visszafogjuk magunkat.

Maga az eredettörténet-koncepció, ha nehezen, de végül is emészthető, és ez elsősorban a film felépítésének tudható be: míg a régi Tini nindzsa teknőcökben April O’Neil, a kotnyeles riporter csak mellékszereplő volt, addig itt körülötte forog a film, és ez egyáltalán nem baj, elvégre a fókuszpontváltás feldobja az amúgy régóta ismert szisztémát. A szerepet egyébként Megan Fox játssza, akinek még életében nem volt normális karaktere, eddig legalábbis. Természetesen April O’Neil megformálásáért sem fogják Oscarra jelölni a színésznőt, de tény, hogy korrekt alakítást nyújt, az első pillanattól kezdve szerethető a zöldfülű létére meglehetősen ambiciózus újságíró szerepében.

Jó pont továbbá, hogy a film stábja pontosan tudta, kiknek készítik ezt a filmet: gyerekeknek, akik most lépnek be a serdülőkorba, ennek megfelelően pedig egyetlen pucsítós jelenetet leszámítva kihagyták a filmből a Transformersek nevetséges szexualizálását. A poénok egy része természetesen így is a felnőtteknek szól, de hát muszáj pár erősebb benyögés a csemetéket elkísérő anyukák és apukák ébren tartása miatt.

Raffaello

És ha már éberség: az akciójelenetek teljesen jól sikerültek, mondhatni elviszik a filmet a hátukon, és ezen még az sem ront sokat, hogy a teknőcök külseje nem igazán felel meg a rajongói elvárásoknak. Csúnyák, valóban, noha tíz perc után már az ember észre sem veszi a furcsa ajkakat és a túlságosan emberszerű orrlyukakat. Ami pedig a színészi játékot illeti, nos... most komolyan, ettől a filmtől bárki is elvárná a jó alakításokat? A színészek elmondják, amit el kell mondaniuk, néha még grimaszolnak is egy keveset, aztán annyi. Egy perccel később már úgyis repkednek a golyók és hullnak a Fürgeláb Klán katonái.

A Tini nindzsa teknőcök nem az a film, amit meleg szívvel ajánlanék minden teknőcfanatikusnak, de ha gyerekként el tudtál szórakozni az amúgy is meglehetősen abszurd történeten, akkor az új filmnek is adhatsz egy esélyt. Tizenéves kissráccal pedig egyenesen kötelező jegyet váltani rá -- csak aztán legyen elég kukorica a zacskóban.

5/10 – Nézhető