Xbox One: Van okunk a csalódásra

Tegnap este végre hivatalosan is bemutatkozott az Xbox One. Bár a ténynek, miszerint végre búcsút inthetünk az ezer éve nyakunkon ragadt generációnak, őszintén örülhetünk, azért a Microsoft saját kampuszán tartott show több fronton is aggodalomra int -- arról már nem is beszélve, hogy koreográfiáját tekintve még egy kábeles tehetségkutató is szórakoztatóbb tud lenni. Így aztán aludtunk egyet a dologra, és reggel, friss aggyal összegyűjtöttük, mi az, ami többször is fejcsóválást eredményezett a bemutató során. Figyelem, cikkünk kritikus és szubjektív, fanboyok és önjelölt reklámemberek kíméljenek!

Xtévé, az érthetetlen

Az Xbox One leleplezése cirka egy órán át tartott, amiből az első 30 perc az Xbox Live TV-nek nevezett, beépített tévészolgáltatásról szólt. Sajnos az nem derült ki a show-ból, hogy a konzol a pletykáknak megfelelően előfizetéses konstrukcióval szolgáltat-e adást, vagy csak a kábeltévén befolyó műsorokat kezeli a külön megvásárolandó (!) tuneregység segítségével, de ez annyira talán nem is fontos, tekintve, hogy a prezentált funkciók egyike sem nevezhető radikálisan újnak. Manapság, az okostévék korában, már megszokott, hogy egy magasabb árfekvésű televízió saját alkalmazásbolttal, Skype-pal, Facebookkal, Twitterrel és sok hasonló finomsággal felszerelve érkezik. A kép-a-képben funkció sem a jövő ötlete, és az aktív videofonálással sem fogja megváltani a világot a Microsoft. Ami tehát a tévés lehetőségek közül tényleg kiemelendő, az az internetes információgyűjtés, a saját műsorok közvetítése (ilyen ugye a sok kérdéssel körülvett, Spielberg-féle Halo projekt is), és a már az Xbox 360-nál is kulcsszerepet játszó sportszerződések.

Van azonban egy pici bibi: ezek a funkciók is csak mint konzolos extrák számítanak nagy dolognak, aki IP-tévével vagy valamilyen médiaboxszal rendelkezik otthon, egyedül a saját tévéműsorokból marad ki -- de persze van alternatíva ezekre is, ilyenek a Netflix vagy az Amazon saját gyártású show-i. Noha meg lehet próbálni menteni a gép irháját, mondván, hogy mennyivel jobb lesz mindent egy eszközről vezérelni ahelyett, hogy nyolc távirányítót és tizenkét asztali platformot futtatunk, azért nehezen hisszük el, hogy bárki kihúzza majd a digitévé dobozát a falból az Xbox kedvéért, és a játék vagy film közbeni telefonálás sem fogja átvenni a klasszikus headset szerepét.

’murica

Micsoda? Hogy nem tudod, mi az a Netflix és Amazon? Ne csodálkozz, ezek a szolgáltatások kicsiny hazánkban nem érhetők el. Sőt, még a nyugat-európai országokban sem mindenütt működnek a maguk teljességében, csakúgy, mint a már most is üzemelő Xbox Live legtöbb speciális szolgáltatása. Gyakran halljuk ugye, hogy a nagy halászlén túl a PlayStation Networköt össze-vissza verik az xboxos lehetőségek, de ezekből mi nem látunk semmit, és valószínű, hogy a jövőben sem változik a felállás. Magyarul: az Xbox One a lusta amerikaiak kedvenc konzolja lesz, akik élvezik, hogy már a távirányítóért sem kell kinyújtaniuk a karjukat, és viszonylag kevés pénzért (ott egy Gold tagság nem számít nagy kiadásnak) egy csomó klassz dolgot kapnak, mondjuk nézhetik az NBA meccseit, és már azon sem kell morfondírozniuk, hogy a látszólag egyforma fizimiskájú égimeszelők közül melyik-melyik, az Xbox egy „Show me more!” kiáltásra erről is tájékoztatja őket.

Persze, ez nem az Xbox One vagy a Microsoft hibája. Utóbbi direkt az Egyesült Államokra koncentrál, lévén Japánban sosem ért el sikereket, Európában pedig gyakran fej-fej mellett állt a PlayStationnel, azaz logikátlan volna az öreg kontinenst ennél komolyabban venni. Csakhogy ettől még a tény tény marad: az Xbox One egy amerikai konzol, amerikai közönségnek, amit egy unalmas, fájóan amerikai show keretében mutattak be. Amikor az Xbox részleg alelnökeként tevékenykedő Marc Whitten benyögte, hogy „rakétatechnika szintű cucc” hajtja az Xbox One-t, e sorok írója kínosan felnevetett, a nem épp szándékos humorbombonok adagolása pedig csak folytatódott, olyan közhelyesen gagyi szövegek képében, mint hogy „a Halo nem csak egy videojáték” (Nancy Tellem, 343). Mindezt pedig félórás bénázás előzte meg, mialatt azt néztük, hogy Yusuf Mehdi hogyan váltogat a tévécsatornák között, ömlengve, hogy ó mily élvezetes hadonászva átváltani a CBS-ről a SyFyra.