They Hunger: Lost Souls

Elmondtam már sokszor, és most sem szégyellem kinyilvánítani:
számomra Neil Manke neve jobban cseng egy tucatnyi Warren Spectornál,
vagy éppenséggel Sid Meiernél. Pedig az úriember bizony nem tett le még
saját, önálló játékot az asztalra...Azt
hiszed, ez paradoxon? Pedig nem. Az, hogy Neil Manke még nem adott ki
dobozos játékot, nem azt jelenti, hogy nem találkozhattál a munkájával,
bár az tény, hogy nem tegnap melózott utoljára. Eleinte – személy
szerint – Quake 2-es pályái miatt figyeltem fel rá, és emlékszem, hogy
helyi hálózaton haverommal éjszakákat játszottunk át az őáltala
tervezett térképeken. Aztán, egy külföldi újságnak dolgozva kihozta
élete első komolyabb HL1 modját, a USS Darkstart. A cucc akkora siker
lett, hogy nem lehetett megfékezni az interneten – a Half-Life első
részének remek motorját felhasználva olyan elemekkel gazdagította a
játékosokat, amelyek azóta is páratlannak számítanak a stílusban: azt
hiszem, addig még csak sejteni sem sejtettük, mit lehet létrehozni pár
hangulatosan elhelyezett scripttel. (Scriptnek nevezzük a játékokban
azokat a fix eseményeket, amelyek a gép előtt ülő fiatalemberek
megjelenésével mindenféleképpen létrejönnek.) A siker folytatásért
kiáltott – ám az úriember egy derék huszárvágással fogta kicsiny
csapatát, és árnyékba vonult hosszú hónapokra, majd, amikor visszatért,
egy merő mozdulattal újradefiniálta az egyjátékos modok fogalmát. Nem,
nem folytatás készült, ahogy arra sokan számítottunk akkoriban, hanem
egy teljesen új ötlet: a They Hunger. Míg a U.S.S. Darkstar
tulajdonképpen „csak” egy mezei mod volt (kapával meg ekével, valamint
az eredeti Half-Life motorját használó textúrákkal, szörnyekkel és
modellekkel) addig a They Hunger egy TC, más néven total conversion. Ez
utóbbi lényege, hogy annyi új szereplőt, szörnyeteget, térképet és
fegyvert gyömöszölnek be egy modba, hogy az már önálló játékként is
megállná a helyét – márpedig a They Hungerre ez maximálisan igaz volt.
A történet tulajdonképpen nem nevezhető újdonságnak: egy férfit
alakítottunk, aki hazafelé autókázva – és egy különös rádióadást
hallgatva – hirtelen balesetet szenved, és amikor magához tér,
rádöbben, hogy a környéket elárasztották az agyzabáló élőhalott zombik.
Hősünk megragadta esernyőjét, és harcolni kezdett – nem a világ
megváltása, vagy egy rokona megmentése volt a cél, pusztán a túlélés. Nem
tudni, hogy hogyan történhetett: mit sikerült Manke-nak a helyére
csúsztatnia a They Hungerrel, de valamit nagyon eltalált az úriember. A
döbbenetesen látványos grafikát nem kell magyarázni – a Half-Life első
részének motorjára gyakorlatilag csak nagyon nehezen lehetett ráismerni
–, az atmoszférát meg kellene, de nem lehet. Az éhségtől elkínzottan
kiáltozó élőhalottak, a legváratlanabb pillanatban bekövetkező hirtelen
események, és a teljes elhagyatottság érzése nem egyszerűen egy jó
horrorjátékká avanzsálta a They Hungert – annál sokkal többre volt
képes: minden idők legjobb egyjátékos modjává vált, valamint
megmutatta, milyen egy vérbeli, hátizzasztó, bepisilésre kényszerítő,
rettegést keltő szoftver. A They Hunger már megkapta a maga
folytatásait, a rajongók pedig a mai napig vitatkoznak azon, vajon
melyik volt a jobb: az első, a második, vagy a zseniális finis, a
harmadik...Ha
eddig kimaradtál az őrületből – hiszen akkoriban sajnos még nem
sokunknak volt internete –, ne csüggedj, a kornak megfelelő formában
előbb vagy utóbb újra átélheted a rettegést: Neil és csapata – a Black
Widow Games – ugyanis elkészíti a folytatást (vagy inkább remake-t)
They Hunger: Lost Souls címmel, a kornak megfelelő grafikai köntösben,
Source motor alá. A minden bizonnyal földbe döngölő folytatás igazi
pikantériája tulajdonképpen nem az, hogy készül, hanem a mód, ahogyan:
a fejlesztők ugyanis, tisztelegve a nagy elődök emlékének, tipikus
„modként” álltak neki a folytatásnak. A programban ugyan is az összes
Half-life-os szereplőbe belefuthatunk, csak éppenséggel más néven: az
idős, kopasz doki például, mint egy digitális színész, ebben a cuccban
egy megtébolyodott papot fog alakítani, míg Barney, mindannyiunk
kedvenc biztonsági őre egy megzavarodott, két pisztolyos ámokfutóként
tér vissza. Érdekesség, hogy a pletykák szerint a Half-Life-os
szinkronhangok visszaköszönnek majd a folytatásban, így az új
öltözetben, és szerepben látható, de felismerhető modellek tényleg
afféle színészként köszöntenek majd minket ebben a felújításban. Sokáig úgy tűnt, a bejelentést követő pár hónapban már játszhatunk
is a Lost Soulsszal, ám valami közbejött, sokan pedig már kongatták a
vészharangot: a cuccból soha nem lesz semmi. Most azonban újabb (sajnos
tragédiába illő, 640x480-as felbontású...) képekkel, és reményekkel
tértek vissza a fejlesztők, hogy bebizonyítsák nekünk: Manke él, Manke élt, Manke élni fog.