Én csak fényképen láttam, és mellette van a leirás. Egyébként egy géppuska nem valami nagy kifelé. Amikor a T-55-ösben szolgáltam, annál a löveg melletti párhuzamositott géppuska csövéből alig lehetett valamit látni.

A tankos könyvemben konkrétan a "Csatamező Királynője" kifejezés szerepel. Persze ez lehet forditási probléma, bár a könyv irói elég hozzáértők. Van köztük, aki több könyvnek is társ-szerzője. A képen valszeg. egynek látszik a két géppuska. Nézd meg a Cruiser elején a kis tornyok géppuskáit! Olyan vastag csövet ábrázol, mintha valami ágyú lenne. Pedig csak egy-egy géppuska volt ott is.

A hsz-emben (és a tankos könyvben is) szerepel, hogy a Matilda I-esnek két géppuskája volt. Egy 7,7 mm-es, meg egy 12,7 mm-es nehézgéppuska. Ez utóbbi lényegében megegyezett a Mustang-ok géppuskáinak tipusával. A Matilda II-es annyival volt jobb, hogy a lövege át tudott ütni 57 mm-es páncélzatot. ilyen vastag páncél csak a Pz.III-asok homlokpáncélján és lövegtornyán volt. Viszont a Matilda II-es homlokpáncélját csak a 88 mm légvédelmi ágyú tudta átlőni. Ez azért nem semmi. Bár kevés volt belőlük és jöttek utánuk sokkal jobb tankok is. De nem véletlenül nevezték a Matilda-kat a "Csatamező Királyőjé"-nek!

A Matilda I. sorozatgyártását 1937-ben kezdték meg az angolok. A feljavitott Matilda II-ből 1938-ban megrendeltek 165 db-ot, de a háborű kitörésekor még csak 2 db Matilda II. és 50 db. Matilda I. volt az angol hadsereg birtokában. Az 1939-es gyártásból és az 1904. elején készült néhány tucatból kerülhetett ki az a 23 db. Matilda II-es, amit Franciaországba küldtek.

Ndk-turmixgép, ezek csak prototípusok voltak, szolgálatba egy se került.

Nem jó, mert az meg a Pz. I. vagy másnéven Pz.Kpfw. I. volt. Mezőgazdasági gépnek a magyarok álcázták a titokban behozott tankokat, amig az ellenőrző bizottság itt volt kishazánkban. De ez is benne van a sorozatban. Az is benne van, hogy a németek nem szorultak efféle játékokra, mert Svéd és orosz területeken, az ellenőröktől távol kezdhették a munkát.

Melyik első tankról beszélsz? Kértelek már, hogy olvasd el a sorozatomat, abban benne van az elsőnek számitó Little Willi, az utána következő Big Willi, amit Mother-nek is neveztek és az azt követő Mark I. Ugyanez a sor a franciáknál egy mezőgazdasági vontató alvázára épitett Schneider és ugyanarra az alvázra épült St. Chammond harckocsi volt. Jelenlegi hs-emnek nem véletlenül adtam a II. Vh-s jelzőt. Ezekkel a német tankokkal kezdte a német hadsereg a háborút.

A harckocsik története Német tankok a II. Világháború kezdetén Az I. VH-t lezáró békeszerződés Magyarországhoz hasonlóan Németországnak is megtiltotta a harckocsik fejlesztését és gyártását. Ezért a német tervezők Svédországban, illetve a Szovjetúnióban tudták csak megkezdeni kisérleteiket. Felhasználták a brit katonai szakértők elgondolásait, hogy kialakitsák a saját terveiket a tankok alkalmazására. A németek egyszerre számoltak a harckocsi páncélvédettségével, tűzerejével és mozgékonyságával. Elképzeléseik szerint a páncélos dandárok képviselik a fő átütő erőt, kihasználva az általuk elérhető sebességet és a többi fegyvernem támogatását. 1931-ben elkezdték Heinz Guderian támogatásával az új doktrinák szerinti korszerű, gépesitett és páncélos csapatokkal ellátott hadsereg alapjainak lerakását. 1932-ben a német vezérkar megbizást adott a MAN, Krupp, a Heschel és a Daimler-Benz cégeknek egy 5,0 tonnás könnyű, kiképző harckocsi tervezésére. A Krupp prototipust fogadták el, a sorozatgyártást az MAN végezte. 1934-től 1942-ig a Pz. I (PzKpfw I) tipusból kb. 3000 db készült. A Pz. I.A. változat 60 LE-s Krupp boxermotorral épült, de ez a motor teljesitmény kevésnek bizonyult. Ezért a B változatba 1935-től már 100 LE-s Maybach motort szereltek. Ezzel egyidőben az eredetileg a talajon futó meghajtó görgőt is megemelték Habár a Pz. I-et eredeetileg kiképző harckocsinak szánták és harcértéke igen csekély volt, mégis igen sok felé harcba is vetették. Először a spanyol polgárháborúban, majd Dánia, norvégia és Lengyelország lerohanásában. Még Franciaország elleni hadjáratban is szerepelt 523 db, és a SzU megtámadásakor is lehetett találni még első vonalban harcoló Pz. I-eseket. De 1941. végére kivonták őket a harcokból és az eredeti elképzelés szerint kiképzési célokra használták fel őket. A Pz. I. könnyű harckocsi főbb adatai: Harci súlya: 5,0 tonna Kezelők: 2 fő Teljes hosszuság: 4,43 m Teljes szélesség: 2,06 m Magasság: 1,72 m Motor: 100 LE-ős Maybach Sebesség: 40,0 km/h Hatótávolság: 180 km Páncélzat: max. 13 mm Fegyverzet: 2 db 7,92 mm-es géppuska Pz. I. képe Pz. I. rajza 1934-ben a német vezérkar az MAN-nél megrendelt egy 20 mm-es gépágyúval felfegyverzett könnyű harckocsit. A fejlesztés és az újra felfegyverzés ütemére jellemző, hogy a Pz.II. első példányai már 1935-ben a csapatokhoz kerültek. Igaz, ennek nagy ára volt. A Pz. II/a négy változatából 25-25-50 és 100 db. készült, folyamatos változtatásokkal. Végül négy középnagy futógörgővel gyártották, 1935-től 1944-ig mintegy 3200 példányban. Bár a Pz. I-hez hasonlóan a Pz. II-őt is elsődlegesen kiképzési célokra szánták, Lengyelország lerohanásakor ez a tank alkotta a német páncélos csapatok gerincét és Franciaország ellen is nagy számban bevetették. Viszonylag gyenge fegyverzetével elég hamar elavult, de az első hadjáratok beli sikeres szereplése miatt a katonai vezetés nem szüntette be a gyártását. A SzU elleni invázióban még 1060 db. Pz. II-es vett részt. 1942-ben a megmaradt A, B, C és F változatok felhasználásával alakitották ki a 75 mm-es páncéltörő ágyúval felfegyverzett Marder I páncélvadász. Ez a löveg még 1943-ban is elegendőnek bizonyult az orosz harckocsik ellen. A Pz. II. könnyű harckocsi főbb adatai: Harci súlya: 9,5 tonna Kezelők: 3 fő Teljes hosszuság: 4,81 m Teljes szélesség: 2,28 m Magasság: 2,02 m Motor: 140 LE-ős ? Sebesség: 40,0 km/h Hatótávolság: 150 km Páncélzat: 5 -14,5 mm, homokpáncél 30 mm Fegyverzet: 1 db 20 mm-es gépágyú és 1 db 7,92 mm-es géppuska Pz. II. képe Pz. II. F. rajza Pz. II. belső elrendezése Csehszlovákia 1939. tavaszán történő megszállása után a németek tovább gyártották a csehek sikeres T-38 könnyű harckocsiját. Ennek ismertetése korábban már megtörtént, ezért itt csak annyit irok róla, hogy a II.VH. során kb. 5000 db készült belőle. Átalalitották rohamlövegnek és páncélvadásznak is. A német hadvezetés ezek után egy közepes harckocsi tervezésére-gyártására adott megbizást. Az alap követelmény egy kb. 15 tonnás, 5 fős személyzetű és legalább 50 mm-es löveggel felszerelt közepes tankot irt elő. A gazdaságossági szempontoknak és a sietségnek épen ez a löveg esett először áldozatul. A Pz. III. 1936-ban bemutatott prototipusába csak a már meglévő 37 mm-es löveget épitették be. A prototipus csavarrugókra függesztett futóművét is lecserélték és helyette torziós rugózású, ki görgős futóművet kapott. Az igy feljavitott harckocsit Pz. III. néven 1939-ben rendszeresitették, és az év végéig 157 db. készült el belőle. 1940. májusában a meglévő Pz. III-asokat a Guderian parancsnoksága alatt álló XIX. Páncéloshadtestbe vonták össze, amely áttörte a francia védelmet és rendkivüli támadási sebességével kivivta a győzelmet a németek számára. A hadtest sikereit azonban sokkal inkább a kiváló hadászati elgondolásnak köszönhette, mint az alakalmazott harckocsi jellemzőinek. A Pz. III. 30 mm-es homlokpáncélját a legtöbb szövetséges páncéltörő ágyú át tudta lőni. Ugyanakkor a németek 37 mm-es lövege nem volt épes elbánni a brit Matilda és a francia Char B harckocsik páncélzatával. Az új, 50 mm-es löveggel szerelt Pz. III-asokból mindössze 15 db vett részt a franciaországi hadjáratban. A SzU megtámadásakor a német hadsereg rendelkezésére álló 1440 db. Pz. III-ból 965 db-ot vetettek be rögtön a támadás kezdetén. Tűzereje és védettsége a korábbi orosz harckocsik ellen még megfelelt, de a T-34-esekkel és a KV tankokkal szemben már alulmaradt. A gyártás során 21 változata készült. Növelték lövegének ürméretét (37 -50 -75 mm), és páncélzatának vastagságát. Egészen 1942. végéig a Pz. III-asok voltak a német „Africacorps” alapvető tankjai is. Amikor a nagyobb tűzerejű szövetséges páncélosok megjelenése miatt ki kellett vonni az első vonalból, akkor is tovább gyártották rohamlövegeknek és páncélvadászoknak. Igy nem meglepő, hogy 1945-ig több, mint 15’000 db. készült a Pz. III-asból. A Pz. III. közepes harckocsi főbb adatai: Harci súlya: 20,3 tonna Kezelők: 5 fő Teljes hosszuság: 5,41 m Teljes szélesség: 2,92 m Magasság: 2,51 m Motor: 300 LE Sebesség: 40,0 km/h Hatótávolság: 140 km Páncélzat: 18 -30 mm Fegyverzet: 1 db 37 mm-es páncéltörő ágyú és 2 db 7,92 mm-es géppuska Pz. III. képe - már 50 mm-es ágyúval Pz. III. M. rajza