Ilus, a nílusi krokodilus


Ej, bizony nehéz az élet, ha fiatal vagy! Nem elég, hogy egy tivornyázós estén megzavarva egy múmiát, az halálos átkot szór rád a hülye haverod miatt, de még az apád is szobafogságra ítél, amiért a tudta nélkül vitted el a piramis kulcsait. Arról a vacak sörnyitóról már nem is beszélve, amit valamiért képtelen vagy levakarni a nyakadból. Igen, Assil barátunk épp ebben a kellemetlen helyzetben találja magát az ókori Egyiptomban. Hogy mi a megoldás? Egyszerűnek tűnik: meg kell keresni a fáraót, Tut-After-Noon-t, hogy szabadítson meg az átoktól. Csak a baj az, hogy manapság a dolgok nem mennek olyan könnyen. Egész Kairóban dúl a banánválság, az őrök pedig rendíthetetlennek tűnnek, és nem hajlandóak beengedni a palotába, ha nem vagy elég trendi a fáraó bulijaihoz. Nem, nem gárgyultam meg, csak éppen halvány képet festettem a történetről és a világról, melyben az Ankh játszódik. Őrült humort kapunk a nyakunkba, elmebeteg szereplőkkel, és egy olyan univerzummal, ahol ügyesen ötvözték a múlt és jelen legmókásabb elemeit, jól kifigurázva magunkat és a világot, amelyben élünk. Ilyen remek paródiát már a Monkey Island óta nem volt szerencsém látni.

Ankh JátékképekAnkh JátékképekAnkh Játékképek

Pixelsóder


Mivel a játék stílusa klasszikus "point and click" kaland, Assil-t elejétől a végéig az egérrel irányíthatjuk majd. A bal gombbal járásának irányát adhatjuk meg, a jobbal pedig különböző feladatokat hajthatunk vége vele (nézd meg, vedd fel, használd, stb.). Kalandjátékról lévén szó, természetes, hogy meghalni nem tudunk, csupán elakadni. Őszinte örömömre. A mai napig rettegek a Full Throttle 2 féle szörnyűségek egyszeri eláradásától (kész szerencse, hogy azt a förmedvényt ki sem adták, egyszerűen nem lett volna méltó egy ilyen címhez). Ügyességi részekkel amúgy sem fogunk találkozni, és bár igaz, hogy a végén kapunk egy életerő csíkot, nem kell megijedni, csak jelzésértékű lesz. Fejtörőből viszont lesz elég. Legutóbb épp a CSI 3-ban reklamáltam amiatt, hogy a túl sok segítséggel nagyon megkönnyítették a játékot. Ebben az esetben erről szó sincs. Minden egyes feladat megoldásához alaposan meg kell majd erőltetnünk szürkeállományunkat. Bár nem vagyok túl új a kalandjátékok világában, bizony mondom, néha nekem is segítséghez kellett folyamodnom, olyan kacifántos és illogikus módon kell gondolkodni. Most ezt fel lehetne róni negatívumként, de nem teszem. Egy olyan világban, mint az Ankh-ké, óvatosan kell bánni a "racionális" és "logikus" szavakkal.

Ankh JátékképekAnkh JátékképekAnkh Játékképek

Karakterek, humor


Bár mindkettőről ejtettem már szót a teszt elején, mindenképp szeretnék rájuk bővebben is kitérni. Manapság ha meg is jelenik egy jó kaland, akkor az is mellőzi a stílus régen elengedhetetlen elemét, a humort. Nos, ettől itt nem kell félni. Igazi őrületet kerekített ide nekünk a német csapat! A dialógusok az első szótól az utolsóig viccesek, én nem egyszer forogtam a széken a nevetéstől. Rengeteg filmes és könyv-utalást fogunk találni, és persze történelmi vagy társadalmi kritika nélkül sem ússzuk meg. Főhősünk amúgy önmagában nem túl szimpatikus még az elején, de később megkedveljük állandó elégedetlen személyiségét. A többiekről nem is beszélve! Lesz itt bebörtönzött hercegnő, szfinx melletti szuvenírárus, arrogáns fáraó, krokodil-fóbiás őrezred, feka taxis, és még magát Ozrisz őistenségét is meg fogjuk ismerni - nem túl előnyös oldaláról. Kiváló munka!

Ankh JátékképekAnkh JátékképekAnkh Játékképek

Látvány és hang


Való igaz, hogy a kalandjátékok 90%-a SCUMM engine-re épült még anno (ha valaki nem tudná mi volt az, a Maniac Mansion alapmotorjáról van szó, mely az első klasszikus kalandjáték volt), de azok az idők elmúltak, és ma már ilyen programot sem lehet készíteni hangzatos technikai specifikációk nélkül. Az Ankh ezen a téren érdekes összképet nyújt. A karakterek nem túl részletesek, és nem is használnak semmilyen extrát (bump-mapping-et hiába vártok, akinek az kell, játsszon Doom 3-at!), mégis a karikatúrának simán beillő alakok modelljei nem bántják a szemet, hanem épp ellenkezőleg. Mindegyiküket meg fogjuk kedvelni első ránézésre! A hátterek teljes 3D-ben pompáznak, a pálya design-ja pedig szemet gyönyörködtető. Nincs két egyforma terem, két ugyanolyan árnyék. A textúrák élessége és a poligonok mennyisége már nem ilyen örömre méltó. Nem mondom, hogy rosszak, de tény, hogy kicsit lehetett volna több sokszög a nagyobb objektumokon. Mindezek ellenére a hangulat és az állandóan beszűrődő fény megteszi a hatását, és a program még így is szépnek mondható. A zene és a hang szintén kiváló. Az összes szinkron és akcentus olyan jól el lett találva, hogy képtelen vagyok belekötni bármibe is. Zenéből, bár mind nagyon jók, sajnos nincs sok. A végén lepergő credit listán pedig igazán megoldhatták volna, hogy végigmenjen valamilyen melódia...

Ankh JátékképekAnkh JátékképekAnkh Játékképek

Megéri?


Naná, még szép, hogy megéri! Azaz inkább megérné... Ugyanis az a szomorú helyzet állt elő jelenleg is, mint anno a Psychonauts-szal. Azaz a játékot idehaza nem hozta be senki, így marad a külföldi vásárlás, vagy a netes letöltés, csak ahhoz sajnos nem jár doboz. Mielőtt valaki rosszra gondolna, szó sincs warezről! Mindössze arról, hogy a bhv (tudván, hogy sok helyen, köztük az USA-ban sem jelenik meg az Ankh) neten is megvásárolhatóvá tette a játékot, afféle steam-es módon (A pontos link: itt ). Az egyetlen baj a játékkal a stílusából fakad: ha egyszer végigjátszottuk, maximum a hangulata vehet rá minket, hogy újra elkezdjük. De harmadjára már az sem lesz elég. Így félre kell tenni pár évre, hogy akkor, mikor már elfelejtettük a megoldásokat, ismét elővehessük. De ez ne tántorítson el senkit! Kalandjáték rajongóknak kötelező darab, és soha ne feledjétek el, hogy az univerzum törvénye akkor is 42, mondjon akárki akármit!