Tetsuya Mizuguchi neve PC-s fronton nem cseng túl ismerősen, azonban konzolos körökben elképesztő rajongás övezi a japán mestert, ami nem csoda, hiszen 2001-ben ő álmodta meg az eredetileg Dreamcastre és PlayStation 2-re megjelent Rez című játékot, amely zseniálisan ötvözte a retro shooter játékélményt a zenével és a modern (vagy inkább elképesztően vad) látványvilággal. Tetsuya alkotása sokáig csak az egy generációval korábbi konzolok kiváltsága volt, egészen 2008-ig, mikor is Xbox 360-ra megjelent a Rez HD-verziója, amely a kor követelményeihez igazított látványával, de változatlan játékmenetével újabb tömegeket varázsolt el azon nyomban.


Folytatás


Szerencsére a következő felvonásra nem kellett (olyan) sokat várni, hiszen idén nyáron megérkezett a Child of Eden, amely hozza a Rez által bejáratott alapokat, ezúttal azonban az élmény kiegészül a Kinect biztosította lehetőségekkel – ami persze nem azt jelenti, hogy hagyományos kontrollerrel nem lehet irányítani a játékot, de ha van rá módotok, akkor mindenképpen az Xbox mozgásérzékelős rendszerével vágjatok neki a nagy virtuális kalandnak. A legmodernebb konzolos technika ellenére az alap játékmenet mit sem változott, ismét az elképesztő színvilággal és zenével operáló kibertérben lebegünk, és nincs más dolgunk, mint a pályák megtisztítása a mindenféle formában megjelenő vírusoktól.

Vedd kézbe a dolgokat


Mindez a Kinect használatával úgy néz ki, hogy a TV előtt állva kézmozgással irányítjuk a képernyőn megjelenő kurzort. Ha a bal kezünket használjuk, akkor sorozatokat lövünk, ha viszont a jobb kezünkkel irányítjuk a célkeresztünket, akkor egyszerre több ellenfelet is kijelölhetünk, majd egy toló mozdulattal egyszerre intézhetjük el a kiválasztott vírusokat, mindkét karunk felrántásával pedig ellőhetjük azt a bónuszt, ami minden ellenséges elemet azonnal likvidál a képernyőről.

Mindez leírva nem tűnik nehéznek, és kezdetben nem is túl bonyolult a feladat, viszont itt nem is az elképesztő kihívásokon van a hangsúly, hanem azon, hogy élvezzük a pörgős zenével és a szavakkal nehezen körülírható látványorgiával megtámogatott játékmenetet. Ez persze nem azt jelenti, hogy semmiféle nehézség nincs a játékban, bár az is igaz, hogy a pályák újrajátszása sokkal inkább egy fejlesztői bakinak köszönhető, mintsem a tudatos tervezésnek. A „harc” során ugyanis mi is megsebesülünk, és ha az ellenfeleknek sikerül végleg lenullázni minket, akkor bizony az automatikus mentés hiányának köszönhetően ismét a pálya elején találjuk magunkat, így állhatunk neki az egésznek elölről, ami mondjuk a harmadik-negyedik próbálkozás után már okoz némi frusztrációt . Ennek ellenére a Rezben bevált szisztéma még 2011-ben is tökéletesen működik, elvi szinten hiába repetitív a feladatunk, a ránk zúduló audiovizuális élmény és a végtagokkal történő irányítás olyan mértékű változatosságot és újdonságot biztosít, hogy egy pillanatig sem érezzük unalmasnak a vírusvadászatot.

Child of Eden

Hiba a mátrixban


Hiába lehengerlő azonban a játékélmény, a felmerülő hibákat ez nem palástolja. A probléma végeredményben nem is magával a játékkal van, hanem a tálalással, konkrétan azzal, hogy a Child of Eden dobozos verzióban, tízezer forint feletti áron került forgalomba. Sajnos a program által nyújtott tartalom ezt az összeget nem indokolja, lévén az egész „sztori” (a visszatöltésekkel együtt) pár óra alatt kipörgethető, és a játékidőt meghosszabbító multiplayer opciókkal sem találkozhatunk. Ha a realitások talaján maradunk, akkor a Child of Eden leginkább letölthető arcade játékként állná meg a helyét (akárcsak a Rez HD), jelen formájában ugyanis sokkal inkább a rajongók lehúzása, mintsem egy kihagyhatatlan ajánlat. Ennek ellenére minden Rez fanatikusnak és Kinect tulajdonosnak javasoljuk a kipróbálását, azonban ha elfogadtok egy tanácsot, akkor a vásárlással megvárjátok meg az első nagyobb leárazást.