Kedves Potter rajongók, készítsétek a nagy csomag zsepit, szükség lesz rá! Vagy örömkönnyeket sírtok majd, hogy az örökre lezárult HP világ egy utolsó feltámadási lehetőséget kapott Lego formában, vagy a bánat taglóz le, mivel ez már tényleg a legvége a varázslófiús élményeknek. Szerencsére a játék méltó búcsú mellett meglepetéseket is tartogat. Vagy egy utazás Piton professzor fejébe, aztán pedig a Mágiaügyi Minisztériumba nem hangzik meglepően? 

Még több a régi, jó dolgokból

A Lego sorozatot gyakran éri a kritika, miszerint túl egyformák a címek, csak a rájuk aggatott franchise név változik, a mechanika mindig azonos. Ez igaz, de kicsit sem baj, hiszen ami működik, azt kár lenne vad újításokkal veszélyeztetni. A Years 5-7, amennyire hasonlít az első részre, épp annyival duplázza meg a virtuális legózás élményét, és ez szerencsére nem csak az epilepszia-veszélyt jelentő, folyton zsizsergő színes kockák számában jelentkezik. Már a nyitóképernyőnél elfog az érzés, hogy itt egyszerűen mindenből végtelen sok van – és valóban. A gyűjthető kockákból, a szétszedhető tereptárgyakból, az irányítható szereplőkből, a varázslattípusokból csak egy hónapnyi megszállott játék után fogynánk ki, az első végigjátszás során pedig határtalannak érződnek a Lego elemekből összerakott pályák lehetőségei. 

Az utolsó három Potter könyv több akcióval szolgált, mint elődei, így a sztorit lazán átértelmező, de a fő eseményeket hűen követő alaptörténet a játékban is bőkezűbben bánik az izgalmakkal. Varázslótanoncaink szinte már felnőttek, több varázslatot ismernek, erősebbek, komolyabb veszélyekbe ugranak bele. A mocsarak, szakadékok halálos veszélyt jelentenek (ami persze csak a figura szétesését okozza, komoly borzalom nem érhet), a Dementorok felbukkanása drámai, és a játék általános hangulata felfejlődött az egészen kicsiknek szóló kalandból a 10 év körüliek szintjére.

A siker útja Legóval van kikövezve

A lényeg itt is a Lego elemek gyűjtése, közben feladatmegoldás a varázspálcás építés és rombolás által. Akár Voldemort legyőzése a cél, akár Hermione macskájának beküldése egy csőrendszerbe, a legósított HP karakterek szívmelengető humorral teszik a dolgukat. Roxfort és a régi helyszínek olyanok, mint az előző játékban, ám az iskola szabadon bejárható hub része kibővült a Csillagvizsgálóval és más felfedezendő tájakkal. Új, kedvesen bizarr kütyüket is kapunk a már megismertek mellé, például a feneketlen táska, a 3D szemüveg vagy a ragadós talpú cipő formájában. A varázslatosság nagyját adó kockakörnyezet ismét életteli, izgő-mozgó, színes és vidám, néha átcsúszik a pszichedelikusság határán, de mindezt legalább remek grafikával teszi. 

Üdítő újdonság a varázspálca párbaj, amit két minifigura vívhat egymással. Ekkor az ellenfél mögött megjelenő színeket kell figyelni, és az ahhoz passzoló varázsigével megsorozni őt – ez ugyan egyszerű feladat, de a maga aranyos módján még izgalmas is. Az általános küldetések ezúttal nem szájbarágósak, néha valóban agyalni és kísérletezni kell a továbbhaladás érdekében, közben pedig egy-egy seprűn repkedős vagy gyűjtögetős feladat beszúrása védi meg a játékot a monotonitástól. A kockák hézag nélkül pattannak össze, a játékmenet mágikus formulája ismét beválik.

Pottert minden családnak!

Az osztott képernyős kooperatív játékmód zsenialitása, hogy a második személy bármikor ki-be kapcsolódhat a kalandok során, szerepét megszakítás nélkül átveszi a mesterséges intelligencia. Így anyu és apu akár a főzés, takarítás, tévézés szüneteiben is leülhet a csemete mellé egy kis közös játékra. Ideálisabb karácsonyi ajándékot el sem tudok képzelni egy videojáték és/vagy Lego mániás, 10 év körüli kiskölyöknek. Nem csak a családi szórakozás lehetőségét rejti, de – egy megfelelő gyűjtőszenvedéllyel és kitartással megáldott gyerek esetén – több hetes elfoglaltságot is, hiszen a Free Play módban újrajátszható pályákon minden egyes figura és bónusz megszerzése hosszadalmas feladat, még a fő sztori végigtolása után is. Viszont megéri, különösen Potter rajongók számára, akiktől a játékot elnézve nem is sajnáljuk az örömkönnyeket. Ennél szebb befejezést egyetlen legenda sem kívánhat magának.