Emlékszem, két éve már kezet fogni is alig tudtam Bate-tel a Street Fighter IV tippek-trükkök cikk írása után, így drága kollégám kaján mosollyal az arcán nyújtotta át nekem az Arcade Edition dobozát: „Tessék Chocho, nézd mit hoztam neked, ugye örülsz?” Hát mit ne mondjak, vegyesek voltak az érzéseim. Természetesen örültem, hisz imádtam a Street Fighter IV-et, még ma is lenyomok pár bunyót, ha úgy adódik. Ráadásul tisztelem is a programot, mert úgy hozta vissza divatba a 2D-s verekedős játékokat, hogy a mai elvárásoknak megfelelően tálalta a klasszikus játékmenetet. Vártam tehát az Arcade Edition megjelenését, ugyanakkor aggódtam is, mert a Capcom szeret túlzásokba esni. Igen csúnya lenne, ha fél év múlva már a Super Street Fighter IV Arcade Turbo Edition 3D-ről kellene cikket írni, mert hát van benne két új szereplő, egy új kameranézet, és egy kicsit tovább csiszolgatták a dolgokat, bár a jó ég tudja, milyen irányba... Persze elvileg nem ez a helyzet, a japánok esküdöznek mindenre, ami szent a keleti égen, hogy a Street Fighter IV-nek ezennel vége, az Arcade Edition lesz az utolsó kiadás, amit megér a negyedik felvonás. Mivel pedig mi PC-sek kimaradtunk a konzolosok által egekig magasztalt Super előtagú verzióból, most egyszerre pótolhatjuk be mindkét csomag örömeit.
Ezért persze nem mehetünk el szó nélkül a Super Street Fighter IV változtatásai mellett sem, melyek tíz új karaktert, kiegyensúlyozottabb játékmenetet, jobb multit és sebesebb tempójú összecsapásokat jelentenek. Az eddig még nem látott szereplők közül nyolcan már szerepeltek a sorozatban, Adon, Cody, T. Hawk, Dee Jay, Guy, Dudley, Ibuki és Makoto tehát ismerősek lehetnek a rajongóknak. Juri és Hakan ellenben új arcok, akikhez hozzácsapódott az Arcade Edition négy vasöklű pusztítója, Yun, Yang, Oni és Ryu gonosz énje. Bár nincs hely kitárgyalni mindegyik karaktert, érdemes megjegyezni, hogy a roppant kiegyensúlyozott játékmenetet pont az Arcade Edition négyesfogata borította fel. Ugyanis, míg a Super változat csapata tökéletesen beleillik az eddig ismert játékmenetbe, addig az Arcade-es szereplők olyan táposak lettek, hogy a régi módszerekkel csaknem lehetetlen legyűrni őket. Volt eddig egy működő stratégiád, amivel a legtöbb ellenfeledet sarokba tudtad szorítani? Várd ki, míg összetalálkozol Yun és Yang párosával, garantált lesz a meglepetés. Ugyan nem legyőzhetetlenek, de például régi kedvencem, Dhalsim egyszerűen esélytelen ellenük, olyan gyorsan és hatásosan tudnak kombózni. Mindennek tetejébe könnyen tanulhatóak, így a nehézkes és sok időt igénylő karaktereket – mint például az általam szintén favorizált El Fuertét – simán kiszorítják a ringből. Ez azért furcsa elsősorban, mert az Arcade Edition nem más, mint a japán játéktermekbe szánt Street Fighter IV, amitől jóval professzionálisabb teljesítményt vártunk.
A 2009-es kiadás után az Arcade Edition olyan, mintha egy teljesen új játék előtt ülnénk. Mindenki változott, komplett kombókat és támadásokat alakítottak át, ráadásul új ultrákat kaptak a karakterek... Szóval nagyjából újra kell tanulnunk a játékot. Az egyjátékos opciókon ugyan kurtítottak, a többjátékos lehetőségeket viszont bővítették, ezzel még nyilvánvalóbbá téve, hogy ez a kiadás kizárólag a profiknak készült. Heteket, hónapokat lehet eltölteni a gyakorlómódban, annyi felfedeznivaló jut egy-egy karakterre, feloldani pedig nincs mit, mert az összes szereplő elérhető már a játék elejétől fogva. Számunkra PC-seknek ez már szinte sok is, nem is igen emlékszem, mikor láttam ekkora fejlődést egy játék két kiadása között. Sajnos azonban akadnak hátulütők is, nem is kevés. Itt van mindjárt az irányítás, ami a Street Fighter IV-ben billentyűzeten is élvezhető volt. Az Arcade Edition már megköveteli a kontrollert, nincs mese – bár manapság szinte minden PC-s játékosnak kell egy ilyen kütyü, ha élvezni akarja a sok konzolátiratot. A látvány maradt a régi, ellenben a menüt átszabták, ami lehet, hogy egyeseknek tetszeni fog, de szerintem kaotikus és nehezen átlátható. A zenéket viszont előnyükre keverték, sokkal jobban hozzák a retro érzést, mint két évvel ezelőtt. Talán ez a legjobb szó a játékra: retro. Nem azért, mert régies, hanem mert olyan hardcore, amilyennel manapság nem sűrűn találkozunk. PC-n kifejezetten kuriózum az AE, de csak rajongóknak merem ajánlani, a többiek inkább válasszák a régi változatot.
„Dobj be még egy százast!”
Ezért persze nem mehetünk el szó nélkül a Super Street Fighter IV változtatásai mellett sem, melyek tíz új karaktert, kiegyensúlyozottabb játékmenetet, jobb multit és sebesebb tempójú összecsapásokat jelentenek. Az eddig még nem látott szereplők közül nyolcan már szerepeltek a sorozatban, Adon, Cody, T. Hawk, Dee Jay, Guy, Dudley, Ibuki és Makoto tehát ismerősek lehetnek a rajongóknak. Juri és Hakan ellenben új arcok, akikhez hozzácsapódott az Arcade Edition négy vasöklű pusztítója, Yun, Yang, Oni és Ryu gonosz énje. Bár nincs hely kitárgyalni mindegyik karaktert, érdemes megjegyezni, hogy a roppant kiegyensúlyozott játékmenetet pont az Arcade Edition négyesfogata borította fel. Ugyanis, míg a Super változat csapata tökéletesen beleillik az eddig ismert játékmenetbe, addig az Arcade-es szereplők olyan táposak lettek, hogy a régi módszerekkel csaknem lehetetlen legyűrni őket. Volt eddig egy működő stratégiád, amivel a legtöbb ellenfeledet sarokba tudtad szorítani? Várd ki, míg összetalálkozol Yun és Yang párosával, garantált lesz a meglepetés. Ugyan nem legyőzhetetlenek, de például régi kedvencem, Dhalsim egyszerűen esélytelen ellenük, olyan gyorsan és hatásosan tudnak kombózni. Mindennek tetejébe könnyen tanulhatóak, így a nehézkes és sok időt igénylő karaktereket – mint például az általam szintén favorizált El Fuertét – simán kiszorítják a ringből. Ez azért furcsa elsősorban, mert az Arcade Edition nem más, mint a japán játéktermekbe szánt Street Fighter IV, amitől jóval professzionálisabb teljesítményt vártunk.
Mindenki változik
A 2009-es kiadás után az Arcade Edition olyan, mintha egy teljesen új játék előtt ülnénk. Mindenki változott, komplett kombókat és támadásokat alakítottak át, ráadásul új ultrákat kaptak a karakterek... Szóval nagyjából újra kell tanulnunk a játékot. Az egyjátékos opciókon ugyan kurtítottak, a többjátékos lehetőségeket viszont bővítették, ezzel még nyilvánvalóbbá téve, hogy ez a kiadás kizárólag a profiknak készült. Heteket, hónapokat lehet eltölteni a gyakorlómódban, annyi felfedeznivaló jut egy-egy karakterre, feloldani pedig nincs mit, mert az összes szereplő elérhető már a játék elejétől fogva. Számunkra PC-seknek ez már szinte sok is, nem is igen emlékszem, mikor láttam ekkora fejlődést egy játék két kiadása között. Sajnos azonban akadnak hátulütők is, nem is kevés. Itt van mindjárt az irányítás, ami a Street Fighter IV-ben billentyűzeten is élvezhető volt. Az Arcade Edition már megköveteli a kontrollert, nincs mese – bár manapság szinte minden PC-s játékosnak kell egy ilyen kütyü, ha élvezni akarja a sok konzolátiratot. A látvány maradt a régi, ellenben a menüt átszabták, ami lehet, hogy egyeseknek tetszeni fog, de szerintem kaotikus és nehezen átlátható. A zenéket viszont előnyükre keverték, sokkal jobban hozzák a retro érzést, mint két évvel ezelőtt. Talán ez a legjobb szó a játékra: retro. Nem azért, mert régies, hanem mert olyan hardcore, amilyennel manapság nem sűrűn találkozunk. PC-n kifejezetten kuriózum az AE, de csak rajongóknak merem ajánlani, a többiek inkább válasszák a régi változatot.
