Kezdjük is az elején. Amikor megláttam az Revolutions of the Black Flame borítóját mely csak fekete és vörös színekben pompázik (és amolyan igazi démoni hangulatot áraszt) rögtön sikerült rákapnom a lemezre, bizakodva hogy biztos egy igazán jó albumot alkottak. Sajnos nem. Az első szám (Invocation) egy hatalmas ordítással indul mely valószínűleg arra utal hogy egy nő meghal kínok kínjai közt. (vagy csak kínozzák) utána elég lassan de beindul a zene. Mivel az első track volt még bizakodtam hogy nah majd a következőben lesz ám zúzás. De nem. A legnagyobb pofára esés az volt mikor már a 3. vagy 4. számnál járunk és semmi! Az egész melez 9 darab számot tartalmaz de abból egyik sem hozza a szokásos 1349 színvonalat ami a darálás! Talán a 4. szám (Maggot Fetus...Teeth Like Thorns) egész jól sikerült, végre egy gyorsabb szám igaz elég monoton de azért ...legalább van. A többi szám zúgás! Nem szól benne se gitár se semmi, ss ez kicsit elszomorító, hogy 4 év után ennyire voltak képesek. nem írtam még a 2. számról (Serpentine Sibilance) amely elég lassú de még elmegy. Na de most következzen egy kis pozitívum is a sok negatív mellett :-) A hangulata elég sötétre sikeredett. Valószínűleg a készítők erre mentek rá és nem az eszetlen darálásra de azért valljuk be, hogy gyors számokhoz is lehet sötét hangulatot teremteni. (pl. Behemoth Evangelion c album). Végszóként csak annyit, hogy aki szereti az 1349-et és meg tud barátkozni a nyugodt sötét hangulatú számokkal annak érdemes belehallgatni, aki viszont a gyors számokat kedveli az szerintem hagyja ki (bár egy próbát azért megér.) értékelés: 62%
+ a sötét hangulata - a többi dögunalmas
az első szám remekül indul sok a lassú szám
nem hozza az 1349 színvonalat

Szám lista: 1. Invocation
2. Serpentine Sibilance
3. Horns
4. Maggot Fetus...Teeth Like Thorns
5. Misanthropy
6. Uncreation
7. Set the Controls for the Heart of the Sun (Pink Floyd cover)
8. Solitude
9. At the Gate...