2003/1 - A FELHÍVÁS

  Bár ebben a számban még nem jelent meg cikkem, mindenképpen fontos a történetem szempontjából, hiszen ebben olvastam egy rövidke mondatot az akkori Levrov hasábjain, ami a következőképpen szólt: „Szívesen látjuk minden cikkírópalánta jelentkezését, hisz ti vagytok az utánpótlás. Ha komolyan gondoljátok, akkor annyi nem elég, hogy de szeretnék! Vegyetek egy nagy lendületet s egy billentyűzetet s írjatok egy kb. 8000 karakter (2 oldal) hosszú leírást, bemutatót egy játékról, amit ti választotok ki, és ezt küldjétek el a szerkesztőségnek”. No, én nem is voltam rest, e-mailt nyitottam és megírtam a jelentkezésemet, amihez csatoltam néhány korábbi cikkemet – bár ekkor még csak főiskolás voltam, második évfolyamos, már újságíróként dolgoztam egy netes lapnak, így akadt némi referenciám. Tudni kell egyébként, hogy nem játéktesztelőnek jelentkeztem, hanem a Külvilágba, a könyvrovathoz, ugyanis ebben az időszakban nem cikkek, hanem a bemutatott könyvek hátsó borítóinak szövegei voltak csak berakva. A levél elment, s rá két hétre választ is kaptam Uniq-tól, az egyik akkori szerkesztőtől, hogy kíváncsiak rám, írjam meg a könyvrovatot és mindjárt a zene rovatot is, adott karakterszámban, ha rendben találják, akkor jöhet a mehet. Elvégeztem a feladatot, az írások átmentek a szűrőn és ezzel el is érkeztünk a második lépéshez.


2003/3 - AZ ELSŐ CIKKEK
  Bizony-bizony, a megírt cikkek rá egy hónapra már bekerültek az újságba, azaz kereken öt évvel ezelőtt, a 2003-as évfolyam márciusi számában (ekkor még csak 12 szám volt egy évben) megjelentek az első cikkeim, és innentől fogva rendszeresen írogattam a különböző könyv és zene ajánlókat, és küldözgettem őket a szerkesztőknek. A dolog érdekessége, hogy az akkori csapatból én soha nem találkoztam senkivel, csakis e-mail útján értekeztünk, kaptam a határidőket és küldtem a cikkeket, amiket aztán mindig viszontláttam az aktuális Guruban. Röviden: én voltam a legkülsősebb-külsős, hiszen a szerkesztőséggel való kapcsolatom kimerült annyiban, hogy én írtam, az újság pedig leközölte az elkészült cikkeket. Mondjuk ez engem akkoriban egy cseppet sem zavart, hiszen huszonkét éves voltam, főiskolás, még csak kóstolgattam az újságírást, és már eleve az élménynek számított, hogy írhatok a Guruba. Gondolom nem kell ecsetelnem, hogy ezzel gyakorlatilag egy álom vált valóra a számomra. Már az első, 2000 tájékán megvásárolt PC Guru kézbevétele után azon gondolkodtam, hogy mennyire jó lenne, ha egyszer az lehetne a munkám, hogy ilyen, vagy hasonló lapokba írhatok cikkeket. 2003 márciusában ez a gondolat valósággá vált.


2004/3 - ÚJ FEJEZET: A FILMEK

  Az első komolyabb változás jó egy évvel később állt be, nem csak engem illetően, hanem a Guru tekintetében is. 2004-ben már viszonylag új, lényegében a mostani gárda készítette a lapot. Sasa volt a főszerkesztő, Hancu az én mostani helyemet töltötte be, Chris heggesztette a DVD-t, Ricco tördelt az oldalakat, Gaben pedig már akkor is a teljes dizájnért felelt. Az én számomra azért volt ez fontos, mert Sasa egyik első lépése az volt, hogy telefonált nekem és megbeszéltünk egy személyes találkozót. Ekkor találkoztam Gurus emberrel először élőben, véget ért a fantom munka, én megismertem a tagokat és ők is engem. Ekkor még az Astorián volt a szerkesztőség, beültünk egy helyre beszélgetni Sasával, rögtön előkerültek a filmek, mint téma, s ha jól emlékszem legalább egy jó másfél órán át társalogtunk mindenféléről. Ekkoriban zajlott az adott évben éppen aktuális Filmszemle is, ahol jómagam is jelen voltam, s épp egy vetítésen ültem, mikor a találkánkat követő valamelyik napon Sasa ismét hívott, hogy mi lenne ha írnék néhány filmajánlót a Guruba. Természetesen azonnal kapható voltam a dologra, elvállaltam a dolgot, s ezek az írások meg is jelentek a 2004/3-as Guruban.
   

 

2004/4 - CSAPATTAG

  Innentől fogva rendszeresen írtam a filmrovatot (amivel jó sok olvasó ellenszenvét sikerült kivívnom, hiszen nem igazán kerteltem, ha valami nem ütötte meg az általam kívánatosnak tekintett mércét - kaptam is a savat rendesen a Levrov keretein belül) és minden hónapban bejártam a srácokhoz az Astórián lévő irodaházba, annak is majdnem a legtetejére. Minden alkalommal kicsit beszélgettünk, néha elmentünk együtt ebédelni, s ekkor éreztem először igazán, hogy valódi tagja vagyok a Guru szerkesztőségnek. Ezekben az években pedig már csak-csak eszembe jutott, hogy jó lenne itt dolgozni, ezekkel a srácokkal, hiszen mikor benn voltam, akkor mindig jó hangulat fogadott, mindig ment valami játék, mindenféle érdekes magazinok hevertek mindenfelé, CD és DVD halmok, frankó poszterek a falakon, és akadt olyan momentum is, mikor társasjáték közben ütöttem rajta a szerkesztőségen, és egy egész DOOM Table paryt végigkövethettem, miközben ment a szokásos oltogatás és nevetés. Szóval már akkor is úgy tűnt, hogy ez egy tuti hely egy magamfajta emberkének, egyrészt a körülmények, másrészt maga a munka, a cikkírás és a szerkesztés miatt. De főiskolai hallgatóként, külsős, külvilágos íróként az álmodozáson kívül másra ekkor még nem nagyon futotta.



2004/5 - ÚJ FEJEZET: A DVD-K

  A 2004 májusi szám abból a szempontból érdekes, hogy ekkor teljesedett ki a Külvilágban való szereplésem, hiszen ettől a lapszámtól kaptam meg a DVD rovat írásának lehetőségét (előttem ezt a tisztet maga Sasa töltötte be, ami nem is csoda, hiszen akkor is ugyanolyan nagy film és DVD rajongó volt, mint manapság), s ez az állapot meg is maradt egészen addig a pillanatig, amíg be nem ültem a szerkesztői székbe – minden hónapban születtek a cikkek, könyv, zene, film és DVD témában. Jómagam igencsak elégedett voltam az akkori helyzettel, hiszen főiskoláskánt (ekkor voltam harmadikos, nyomtatott sajtó és film szakirányon) rendszeres havi keresettel rendelkeztem és gyűltek a nyomtatásban megjelent cikkeim, ami ekkor igen fontos volt, hiszen egy lépéssel magam előtt jártam, tudtam, ha elvégzem a főiskolát, legalább nem tapasztalat nélküli újságíróként kezdem - s ugye az sem volt hátrány, hogy ezek a cikkek a magyar lappiac egyik legnépszerűbb és igen ismert kiadványában jelentek meg, egy kezdő újásgíró palánta ennél többet nem igazán kívánhat.



2004/9 - AZ ELSŐ TESZT

  A 2004/9- es szám már egy aprócska szelet volt, ami valahol talán már jelezte a jövőt. Ekkortájt egy kicsit felgyorsult az életem, a nyár folyamán otthagytam a kollágiumi életet és felköltöztem Pestre albérletbe, munkát vállaltam a Duna Plázában lévő Alexandra könyvesboltban, mint eladó, elkezdtem a negyedik (és egyben utolsó) évfolyamot a főiskolán, készültem a szakdolgozatra és az államvizsgára, írogattam a kis cikkeimet ide-oda, s egy napon gondoltam egy merészet és írtam egy e-mailt Sasának, hogy szívesen kipróbálnám magam játékteszt íróként. A válaszra nem is kellett sokat várni, egy délelőtt Sasa hívott, és kaptam egy programot. Természetesen nem hagytam ki a lehetőséget, elmentem a tesztlemezért, megírtam a segítségével a cikkem, a 2004/9-es számban pedig megjelent az írás, ez volt World Championship Snooker 2004 – egy oldalon, 68%-os értékeléssel, nem volt egy bomba játék, be kell ismernem, de ettől függetlenül rettentően jó érzés volt, hogy végre egy igazán témába vágó írás is megjelent tőlem a Guruban.


 

2004/12 - A MÁSODIK TESZT

  Bár nekem már akkoriban is tetszett a tesztírás, valahogy nem vált rendszeressé a dolog, ami talán köszönhető annak is, hogy én magam sem nagyon forszíroztam a dolgot, nem írtam Hancunak minden héten levelet, hogy van-e nekem valami, és a személyes találkozásoknál sem hozakodtam elő vele. Éppen ezért, egészen 2007-ig, az utolsó PC Gurus „tesztem” egy kvázi bemutató volt, hiszen a teljes játékként funkcionáló Restaurant Empire című játékról kellett egy két oldalas szösszenetet írnom a 2004/12-es számba. Ezen megjelenés másik érdekessége, hogy ekkor már Grath is a szerkesztőség tagja volt, ő Juliust váltotta a hírekért és bemutatókért felelős pozícióban (remélem egyszer ő is elmeséli a történetét, annyit elárulok, hogy ő sem ekkor kezdte ezt a "szakmát") - erre picit vicces visszagondolni, hiszen Grath ekkor még kőkemény rocker volt, hosszú hajjal, bakancsban, sötét cuccokban. Hol van ez már... Ettől a ponttól egészen két és fél éven át nem történt semmi változás, készítettem serényen a külvilágot, találkozgattam a srácokkal, majd 2007. március 28-án egyszer csak megcsörrent reggel a telefonom és Sasa volt a vonal végén.

 

2007/6 - SZERKESZTŐ LETTEM

  A telefonhívás előzménye természetesen az volt, hogy Hancu tavaly év elején úgy döntött, hogy ideje szakmán belül tovább lépnie, s ezt meg is tette, ekkor igazolt át Magyarország legolvasottabb portáljához, az Indexhez. Természetesen valakinek be kellett töltenie a helyét, s ekkor merült fel az én nevem is lehetséges jelöltként. Igazából nem tudom hanyadik lehettem a sorban, de nagyon megörültem a lehetőségnek, akkoriban ugyanis már kicsit untam a meglévő munkahelyemet (ami egyébként egy tördelő-szerkesztői állás volt). Az ominózus telefonhívást követően szinte azonnal találkoztam Sasával személyesen, elmondta mi is lenne a dolgom és két beszélgetést követően el is fogadtam az állást. A 2007/5-ös számot még Hancu vezényelte le mint játékrovat szerkesztő, aztán érkeztem én, s a 2007/6-os lapszámnál már az én munkám volt összerakni a review-kal foglalkozó részt. Ami pedig a folytatást illeti, az már közeli történelem, mindenki fellapozhatja a magazinjait, s eldöntheti, megálltam-e a helyemet, mint szerkesztő.