It’s about time…
Abban a percben, ahogy a főmenübe lépünk elkap és magával ragad az érzés, ami gyerekkoromban is bennem volt, mikor először láttam a filmeket. Hoz, mindent ami ott jó (Mit jó? Fenomenális!) volt. Remek új karakterek, régi ismerősök között lavírozunk, a történet folyamán, ami a filmek után kezdődik. Visszatér hamvaiból a DoLorean. Hogy hogyan? Hát kérlek szépen amikor egy villám belecsap egy időgéppé alakított járgányba, annak előre nem látható következményei lehetnek. Például a Ctrl+C, Ctrl+V metódus. Alapfelállásban a doki bajban van (megint). Ezúttal is vissza kell mennünk a múltba, hogy visszahozzuk a jövőbe, anélkül, hogy teljesen tönkrevágnánk a tér-idő koontinumot. Az új korszak, amit megismerünk, kimondottan hangulatos és még nem is szerepelt a filmekben, ez az 1931-es éra. A történetről nem akarok többet mesélni, jöhet a játékmenet.
It’s heavy, doc.
Klasszikus kalandcímmel van dolgunk. Marty-t irányítjuk a WASD billentyűkkel, az egérrel pedig a tárgyakat manipulálhatjuk. Az intelligens kurzor mindig eldönti, hogy mihez kezdhetünk a tárgyal, amire éppen mutatunk vele, megvizsgálhatjuk, használhatjuk és felvehetjük. A megoldásra váró feladványok változatosak és általában összetettek. Értem ezalatt, hogy pakolgatni kell tárgyakat, karakterekkel kell beszélgetni és helyszínek között kell átjárni, hogy megoldjuk őket. Nem túl nehezek, viszont sok részük kötődik a filmek mitológiájához, így az alapanyag ismerete nélkül nehezebb dolga lehet az embernek (Figyelem: a Tannen család mindig bedől az „Oda nézz!” trükknek). Ha valaki elakadna, annak egy többszintű tipprendszer segít. Alaphelyzetben megnézhetsz egy tanácsot,ami általában egy homályos utalás, majd ha az nem segít kikérheted a többit, amik már egyre konkrétabbak, így az elakadás ki van zárva.
Great Scott! This is ugly!
Na jó, ez talán egy kicsit túlzás. Csak annyiról van szó, hogy a játék tele van poligonhiányban szenvedő modellekkel, homályos vagy éppen nem létező textúrákkal és néhol elnagyolt animációkkal. Legalábbis az elején. Hogy később jobb lett-e, vagy csak én szoktam meg, hogy a mai elvárásoktól elmarad, úgy 5-7 évben, nem tudom, de tény, hogy emészthetőbb lett. A filmből ismert karakterek felismerhetőek, látszik, hogy megpróbálták mesésen-karikatúra szerűen megalkotni őket. A környezet viszont néhol ocsmány, néhol kimondottan szép és hangulatos. Ez a kettősség jellemzi a hangokat is. A szinkronhangok fantasztikusak. Sajnos csak Emmet Brown hangja az eredeti, de a többiek is nagyon jól hozzák az eredetit, külön kiemelve Marty-t, akinek a szinkronhangja tökéletes munkát végzett. A zene szintén tökéletes, a filmből vették át egy az egyben és ennél jobb döntést nem is hozhattak volna muzikális szinten. Viszont a környezeti hangok nagyon gyengére sikerültek. Egyedül a hangulat az, ami megmenti a külcsínt. A történet, a párbeszédekben és a feladatokban jelenlevő apró és nagy utalások, valamint a fentebb már tárgyalt modellek, szinkronhangok és zene képes elővarázsolni azt amit a filmek is adtak.
You have to come with me! Back to the Future!
Összességében egy nagyon (NAGYON) jó kalandjátékkal van dolgunk. Rövidsége az epizodikus kiadás miatt megbocsátható. Kalandjáték kedvelőknek ajánlott, a filmtrilógia rajongóinak kötelező. Még akkor is ha idegen tőled ez a műfaj. Negatívumként talán csak annyit tudnék felhozni, hogy az angol nyelv ismeretének hiányában sok poénból és utalásból kimarad a játékos.
