- Műfaj: Krimi, dráma,
- Rendező: David O. Russel
- Forgatókönyv: David O. Russel, Eric Warren Singer
- Szereplők: Christian Bale, Bradley Cooper, Amy Adams, Jeremy Renner, Jennifer Lawrence
David O. Russell egy annyira tehetséges rendező, hogy mindössze két filmmel belopta magát a szívembe, mint az egyik kedvenc rendezőm. Gondolom, nem kell ecsetelnem, hogy melyik az a bizonyos két film. Ezért nem is volt kérdéses, hogy legújabb filmjét, az Amerikai botrányt megnézem-e. A történetről nem tudtam semmit, trailer-t egy darabot nem néztem meg. Szándékosan. Csak annyit tudtam, hogy a 70-es években játszódik a film és részben igaz történet. A szereplőgárda pedig magáért beszélt. Főleg Bale, és Lawrence, a húzónév, akik Russell filmjeiben nyújtott alakításuk végett kaptak Oscar díjat. Ezt a filmet is megszórták nem kevés Oscar jelöléssel, de szerencsére egyet sem kapott meg. Miért mondom ezt? Mert ez a film, majdhogynem pocsék!
Irving Rosenfeld, és szeretője, Sydney Prosser kisstílű szélhámosok. Átlagosnak mondható embereket vernek át, nyúlják le a pénzüket és röhögnek a markukba. „Vállalkozásuk” jövedelmező és fülig egymásba vannak bolondulva, de az útjukba akad Richie DiMaso FBI ügynök, aki lebuktatja őket. A fickó azonban karriert akar építeni, ezért felajánlja a párnak, hogy a vádakat ejtik, ha segítenek neki, lebuktatni néhány gengsztert és korrupt politikust. Egy igazi átverős, csőbehúzós sztori veszi kezdetét.
Mindenképpen a pozitívumokkal kezdeném, hogy aztán a földbe döngöljem a filmet. Miért? Hát, tudjátok, mint a reklámban. Mert megérdemli. Az Amerikai botrány audiovizuálisan kifogástalan! Öröm ránézni! A jelmezek, a sminkek, a díszletek fantasztikusan jók! Egy percig nem volt kérdéses, hogy amit éppen látok, az tényleg a 70-es évek Amerikája. A zenéket is onnan válogatták, és bár nem vagyok túl nagy zene bubus, elvarázsoltak! Remek számokat választottak ki, rengeteget dob a film élvezeti értékén. A film autentikus! Méghozzá amennyire csak lehet, és ezt senki nem veheti el tőle. David O. Russell és csapata, nem egyszerűen leutánozta az akkori kor hangulatát és jellegzetességeit, hanem valósággal újrateremtette. Félelmetes belegondolni is, hogy mekkora meló lehetett ez! A film egyik legerősebb szegmense a látvány, a zene és a korrajz.
Az Amerikai botrány másik erőssége a szereplő gárdája. Vérprofi, korunk legtehetségesebb színészeit trombitálták össze, Russell lobogója alá. Igazából fölösleges kitérni arra, hogy ezek a színészek mennyire tehetségesek, hiszen aki már látta őket valahol, az pontosan tudja ezt. Látszik rajtuk, hogy élvezik a munkájukat, de veszettül. Állítólag, a szövegek és a sztori nagy része improvizáció volt. Hogy őszinte legyek, én ezt nem hiszem el, majd kifejtem miért gondolom ezt. Christian Bale szokásához híven, megint megsanyargatta a testét, most nem lefogyott, hanem sörhasat növesztett, nem is akármilyet! Szerencsétlen Jeremy Renner olyan frizurát kapott, ami azonnali röhögő görcsöt vált ki bárkiből. A csajok csak annyi ruhát hordanak, amennyit muszáj. Bradley Cooper is furcsa fizimiskát kapott. Hogy miért a külsőségekkel foglalkoztam a színészeknél? Egyszerűen azért, mert a mozi is ilyen.
A film sztorija – bár érdekesen hangzik a szinopszis alapján – teljesen érdektelen és semmilyen. Minden feszültséget nélkülöző. Súlytalan, tét nélkülinek érződő, és fárasztó! Eleinte még kíváncsi az ember, érdeklődik, de ahogy halad előre a film, a maga saját, közép lassú tempójában, úgy válik egyre semmilyenebbé és céltalanabbá. Míg végül valahol egy óra után eléri, a dögunalom szintjét, és nem is mozdul el onnan soha többet! És utána még van majdnem másfél óra! Ez a legnagyobb baj, az Amerikai botránnyal, hogy egyszerűen dögunalmas! Nem érdekes a sztori, hiába adja magát, ez a mindenkit átverős, hát*****úrós, vajon ki az igazi ellenség téma. Nem… egyszerűen nem működik. Moralizálni is próbálnak, Bale karaktere összebarátkozik, Renner karakteréve, akit át kellene verni, és látszik, hogy Bale nem örül ennek. És nem! Semmit nem mozdít meg a nézőben. Hiába hozzák be Lawrence és a fia szálát, az sem segít. Hiába van benne az átverés, a szerelmi sokszög, a barát-ellenség kapcsolat, mindegyik csak döcög és vergődik, de nem halad semerre, vagy csak minimálisan. Ennek következtében történt az a sajnálatos eset, ami tíz éve fordul elő velem utoljára (a Bourne csapdánál), hogy nemes egyszerűséggel elaludtam a filmen (nem, nem voltam fáradt), valahol a 75. perc környékén és csak fél óra múlva ébredtem fel. És alig maradtam le valamiről, a történet szinte ugyanott tartott, mint korábban. Ilyen szinten nem tudja fenn tartani az érdeklődést ez a moslék! Hiába van benne csavar, meg fordulat, meg anyám kínja. Ehhez még hozzájön a látvány és a zene, ami pedig teljesen elnyomja, az egyébként is béna sztorit.
Hogy miért nem hiszem el, hogy a szövegeket improvizálták? Megérzés. Vannak jelenetek, de rengeteg, amikor érződik, hogy a szöveg rettenetesen túl van írva. Csöpög az izzadság a filmből, az erőlködés tapintható. Gyakran a színészek ugyanazt mondják el egymás után akár háromszor is, csak variálnak rajtuk valamicskét. A mondókájuk lényege viszont ugyanaz. Nem vagyunk, mi hülyék kérem! Elsőre is megértjük, nem kell a szánkba rágni mindent. Ha nyomatékosításnak szánták, akkor is rettenetesen idegesítő, már a második ilyen párbeszéd is! Csakhogy az egész film ilyen! Nekem ez az improvizáció büdös! Ha meg tényleg improvizálták, akkor is le kellett volna állítani, mert nem működik! Hiába adják elő ezek a remek színészek. Látszik rajtuk, hogy szerették, amit csinálnak, ezért is jó nézni őket, valamilyen szinten. De akkor is ott van az a kettősség.
A karakterekről is ugyanaz mondható el, mint a sztoriról. Érdektelenek. Egytől egyig! Senki sem érdekes, mindenki egy önző szemétláda (Bale annyira azért nem), egy svindler. Rosszabb esetben egy hisztérika és idióta kombináció. Pedig lehetne úgy bemutatni bűnözőket, hogy szimpatizáljunk velük, sokan megtették már. Itt ebbe is beletört az alkotók bicskája. Nem érdekelt, hogy mi lesz a szereplőkkel. Hogy börtönbe kerülnek-e, meghalnak-e, hogy találnak-e egy kóbor macskát, semmi!
Fogalmam sincs, hogy mi a fészkes fenét akart David O. Russell ezzel a filmmel. Azt még kevésbé értem, hogy miért szórták meg ennyi jelöléssel és díjjal. Golden Globe díj, mint legjobb vígjáték. Ez? Egyszer nem nevettem. Az egyik legtúlértékeltebb film, amivel valaha találkoztam. Idegesítő, unalmas, vontatott. 2014 legnagyobb filmes csalódása. Remélhetőleg David O. Russell, legközelebb megint kitesz magáért, és nem egy ehhez fogható semmit fog készíteni. Rossz ez a film! Csak a színészek és a korrajz húzzák ki a csávából az Amerikai botrányt. Ha valami még kicsit is rosszul működne, akkor ez a film 3-4 pontot érne, nem többet. Így kierőszakolt belőlem, egy gyenge 5-öst, de irtózatosan rezeg, az a bizonyos léc. Kiérdemelte a címét, ez tényleg botrány.
