CALL OF DUTY 4: MODERN WARFARE
-
TESZT
Két sikeres PC-re is kiadott és egy kevésbé sikeres konzol exkluzív rész után az Infinity Ward újabb Call of Duty készítésébe fogott. Ezúttal a Második Világháborút kidobták a kukába, ami szerintem egy jó döntés volt, na nem azért mert az eddigi részekben nem arattak sikert a témával. Mi más lehetne tehát a témája a játéknak? A Vietnámi Háború? Nem, ezt a témát valahogy nem szeretik. Első Világháború? Dehogy, ennyire azért nem akartak kísérletezni. Inkább kitaláltak egy jelenkorban játszódó világháborúval fenyegető konfliktust, oroszokkal, arabokkal, na meg persze a jófiúkkal (attól függ milyen szemszögből nézzük), igen az amcsikkal és az angolokkal.
A történet
Az S.A.S.-es fiúk, Price Százados vezetésével (vajon honnan olyan ismerős ez a név?
) találnak egy atombombát egy teherhajón, mellette egy irattal ami egy bizonyos orosz Ultranacionalista csoport és egy közel-keleti lázadócsoport kapcsolatát bizonyítja.Egy Imran Zakhaev nevű oroszember vissza akarja állítani a Szovjet Uniót, a nemzetközi figyelem elkerülése érdekében egy névtelen arab országbeli puccsot pénzel, amit egy Khaled Al-Asad nevű lázadó vezér hajt végre, kivégzi az elnököt és magához ragadja a hatalmat. Az amerikaiak persze rögtön ott teremnek a tengerészgyalogosaikkal, hogy visszaállítsák a rendet.
Sok a sablon, de nekem tetszett a sztori.
9/10
Játékélmény
Játék közben az ember néha úgy érzi, mintha egy akciófilmben lenne, az arab elnök kivégzését például a saját szemszögéből élhetjük át. Bevágnak minket egy mercibe, amiben egy arab sofőr (igazi terrorista szerelésben) és egy orosz férfi ül, később kiderül, hogy ő Imran Zakhaev fia. Végigvezetnek a városon, közben Al-Asad beszédét halljuk, arab nyelven mondja, de feliratozva van. Az elnököt vádolja meg, hogy eladta az országot a nyugatnak stb., stb. Ahogy megyünk végig a városon látunk egy csomó katonát, harci járművet, meg kivégzéseket, harcokat civilek és katonák között. Megérkezünk, kirángatnak az autóból és egy palota belső udvarára hurcolnak, ahol Al-Asad egy Desert Eagle-lel fejbelő minket.
Az akció részek is jók lettek, könnyű fokozaton simán ledaráljuk az ellenfeleket, nehéz fokozaton már azért érdemes fedezékből lövöldözni és onnan is csak óvatosan. Igazából nincs mit mondani, pont olyan amilyennek egy FPS-nek lennie kell.
A Multiplayerről még muszáj egy-két szót ejtenem, mert szerintem nagyon jól sikerült. Sok játékmód van, a kedvencem a Search & Destroy, itt egy bombát kell letenni a két megjelölt célpont egyikéhez, a másik csapatnak pedig védeni a helyet, ha pedig lerakják a bombát, hatástalanítani, aki játszott már Counter-Strike-ot (meg CoD 1, 2-őt) annak ismerős lehet. Van még Headquarters, itt a headquarterst kell elfoglalni, ami mindig, beállítástól függő időközönként, változtatja a helyét, és védeni kell. Ha az ellenség elfoglalja, akkor szintén beállítástól függően vagy helyet változtat, vagy az ellenségé lesz. Van Team Deathmatch és Free-for-All is. Meg még pár.
Itt van egy újdonság, mégpedig a szint és perkrendszer. Minden egyes fragért, bombalerakásért, hatástalanításért és még sok mindenért XP-t kapunk, bizonyos számú XP után pedig szintet lépünk, ez új fegyverekkel, perkekkel jár. A perkek játékban alkalmazható (passzív) képességek, pl. erősebb lövés, falon áthatoló lövés, több gránát.
9/10
Grafika
A játék ugyanazt a motort használja mint a 2. rész, de annak egy fejlettebb változatát. A Crysis színvonalát nem éri el a grafika, de azért tud szép lenni.
8/10
Hangok, zene
A játékban a zene háttérbe szorul, de gyakran szól valami kis hangulatkeltő, csak úgy, ez se hiányozzon alapon. A hangeffektek elég jók, de azért hallottam már jobbakat.
8/10
A Call of Duty 4 összességében egy nagyon élvezetes FPS, mind egyszemélyes, mind többszemélyes módban, ajánlom mindenkinek a kipróbálását.
Íme az ítélet:
9/10
