A múlt héten azt kérdeztük tőletek, hogy melyik az a játék, amit szerintetek a sajtó és/vagy a játékosközönség alulértékelt, ti pedig meg is írtátok a véleményeteket. Sok jó írás született, tényleg őszintén válaszoltatok, aminek személyesen nagyon örülök, hiszen megint bizonyítottátok, hogy nem csak a fröcsögés megy, hanem értelmes beszélgetés is születhet.
Az alább tehát -- ahogy ígértem -- összeszedtem a legjobbnak ítélt véleményeket, szubjektíven, s noha nem került be mindenki, ezúton is szeretném megköszönni, hogy vettétek a fáradtságot néhány sort írására.
Heroes of Might and Magic 4
A 2002-ben kiadott Heroes of Might and Magic 4-et sokan csalódásként élték meg az elődökhöz képest, de Fantastic nevű kommentelőnk nem így látja a dolgot.
„A sajtó ugyan -- legalábbis megjelenésekor -- nem értékelte rosszul, de később pl. a PC Guru is úgy tekintett vissza rá (legalábbis a Heroes V tesztjében), meg a játékosok is, hogy ez egy nagyon rossz epizódja volt a sorozatnak. Szerintem viszont egész jó játék, nagyon szerettem vele játszani (ma is szívesen játszom vele).
Ez volt az az epizód, ami igazán mert változtatni az addigi játékmechanikán, és ugyan ez nem sikerült tökéletesen, de általában inkább jók voltak szerintem a változtatások, Például ebben az epizódban már harcolhatott maga a hős is a seregével, nem csak "kívülállóként" meg varázslóként, hanem ténylegesen harcosként szállt be a csatába. Ráadásul a hőst lehetett fejleszteni, és ami nagyon tetszett a játékban, hogy lehetett specializálni is őket, ha a megfelelő képességeket vették fel. Ezzel sokkal egyedibbek lettek a hősök, mert változatosabbak voltak a képességeik, mint a korábbi részekben. Az is nagyon tetszett, hogy maguknak a lényeknek is sokkal több egyedi képességük volt, mint korábban.
Ráadásul szerintem -- a Heroes 2 mellett -- ennek a játéknak voltak a legjobb zenéi. Ezeket a zenéket még ma is nagyon szívesen hallgatom, mert igazán jók voltak pl. a várak zenéi, de ugyanez elmondható a terepek vagy a csaták zenéiről.
Tudom, hogy ennek a játéknak is megvoltak a maga hibái (például, hogy a lényeket nem lehetett fejleszteni), de összességében nagyon tetszett ez a játék, és véleményem szerint méltatlanul mondják róla sokan, hogy rossz.” - Fantastic
DmC: Devil May Cry
A DmC: Devil May Cryt már a bejelentésekor rengeteg kritikai érte, pedig egyáltalán nem volt rossz játék -- elég csak megkérdezni nemtudomkit.
„Ezt a címet nem is a szaksajtó, mindinkább a játékos társadalom húzta le. A hardcore rajongók egyszerűen nem bírták elviselni, hogy ez a Dante nem az a Dante. A történetet az elejéről újraalkotó mű egyszerűsített (bár talán élvezetesebb) harcrendszerrel érkezett, mely már csak apró tényező volt a sikertelenség felé vezető úton. Véleményem szerint viszont amit a Ninja Theory alkotott egy igazi mestermű. Az új fajta harcrendszer messze pörgősebbé tette az előző részekhez képest, az új univezum hangulata pedig páratlanul jó lett. Minden egyes pályán ahogy Dante átlép a szürke emberi síkrók a démonok uralta Limbo már maga egy igazi hangulatbomba. Emellet a történet sem volt rosszul megírva.
Személy szerint én nagyon sajnálom, hogy sokan esélyt sem adtak ennek a címnek csak azért mert Dante nem régi önmaga. Tipikusan az a játék ami ha más címmel jelenik meg, talán jóval sikeresebb lett volna.” - nemtudomki
Mass Effect 3
Igen, igen, ezerszer is igen! Én magam is nagyjából hasonlón véleményen vagyok az elégedetlen rajongók áldozatává vált Mass Effect 3-ról.
„Még egy játék ami sokkal sokkal többet érdemelt volna: Mass Effect 3. Tökéletes befejező rész volt az űreposznak. A kezdetben apró-cseprő dolgokkal törődő Shepard, a 3 részen át elért odáig, hogy a legfontosabb láncszeme a galaxis "megmentésének". Hosszú-hosszú órákra magával ragadott. Hatalmas felfedezhető univerzum. A mentések áthozatalával az előző két rész mintha be sem fejeződött volna. A társaim mint jó barátaim tértek vissza, és az előző részekhez képest sokkal jobban az volt az érzésem hogy "él" a játék. Személy szerint tetszett az is, hogy mellékküldetéseket a háttérben beszélgető lényektől kaptuk meg, mintha csak meghallottuk volna a beszélgetést, amikor éppen arra sétáltunk. Szerintem egy egy jó ötlet volt és a szokásos módszertől talán valószerűbb is.
A történet és az események az elejétől a végéig tudod hatni az érzelmekre, ami ritka dolog. És persze a játék vége, ami szerintem egész korrekt lezárás volt. Persze az kicsit fájó hogy "csak" ennyi végkifejlet volt. Viszont tök logikus volt a lezárás és illett az egész történetbe. Akinek nem tetszett persze megértem, de az utolsó 20 perc miatt lehúzni 30 óra epikus játékot, szerintem nem igazságos.” - Somebodyhun
Enslaved: Odyssey to the West
Az Enslaved: Odyssey to the West történetét és karaktereit csak kevés ember értékelte -- az egyikük MartianManhunter.
„Nem értem, hogy miért lett ez a játék ilyen elfeledett, bukásra ítélt alkotás. Az alapok megvoltak egy jó játékhoz, és tényleg egy remek játék is lett belőle. Jó történet, karakterek, szép grafika, ugrálás, jó harcrendszer, szóval kb minden. Persze a játék bukás lett, alig fogyott belőle, 3 év után meg kijött PC-re is, de ez az eladásokat véleményem szerint nem dobta meg :(„ - MartianManhunter
Silver
Saldar86 az Infogrames egyik, szinte teljesen elfeledett játékára, a Silverre emlékezik vissza.
„1999-ben olyan élményt nyújtott, amit előtte sohasem tapasztaltam. Sokan talán a Final Fantasyhoz hasonlították, csupán annyi különbséggel, hogy nem körökre osztott, hanem valósidejű a harcrendszer. Rengeteg helyszín, gyönyörű muzsika, eltalált szereplők és remek hangulat jellemezte. Még valamiféle fantasy könyvíráshoz is kedvem szottyant miatta, ami szerencsére nem valósult meg. :) Azóta is várom a folytatást, hiába...
Ha százalékban nem is volt alulértékelt - bár ez már nem igazán rémlik -, de abban mindenképpen, hogy nem sokan játszottak vele vagy alig emlékeznek rá, de leginkább még csak hallani sem hallottak róla. Pedig még a PC Guru teljes játéka is volt anno! :)” - Saldar86
Clive Barker's Undying
Egy másik klasszikus cím a Clive Barker's Undying, amit Vlad_Stalker véd.
„Méltatlanul elfeledték ezt a korát megelőző zseniális játékot. Sajnos megjelenésekor se fordítottak rá kellő figyelmet (köszönhető a kb 0 reklámnak) és talán ennek köszönhető, hogy sokan megfeledkeztek róla. Pedig sok olyan elemet tartalmazott, amiket az első Bioshockban láthattunk csak újra. És mindezeket nyakon öntötték Barker kellemesen beteg sztorijával és lényeivel, amelyek kis híján végig fenn tartják az érdeklődést. Azért csak kis híján, mert a végefelé Eternal Autumnnál már azért érezhető, hogy kezdett kifogyni az ötletekből Barker, de aztán utána olyan csavart kapunk az arcunkba, amitől csak néztem a monitorra. Ennél nagyobbat már csak az outronál néztem, hogy most mi is van. De sajnos erre a kérdésemre már soha nem kapok választ, mert a kevés reklámnak köszönhetően ugye, anyagi csőd lett a játék és sajnos már (nagy valószínűséggel) soha nem készül el a folytatása. :(„ - Vlad_Stalker
Rage
Az id Software legutóbbi AAA próbálkozása alaposan belopta magát soad.toxicity szívébe, kinek élete egyik legjobb élményét nyújtotta a Rage.
„Életem eddigi egyik legjobb, ha nem a legjobb FPS-e. Szerintem nem volt jogos, hogy a textúra töltések miatt sokan lehúzták, a grafikája szerintem valami elképesztő. Az apokaliptikus környezetet nagyon jól visszaadta. És a sztori? Szerintem a sztorijával sincsen semmi baj. Egy percig nem unatkoztam és nem éreztem azt egyik küldetésnél sem, hogy ezt már valahol láttam. Az ellenfelek is nagyon jók voltak, főleg a boss fight-ok. A fegyverek is teljesen jók. Na jó. A befejezését tényleg nem értem, hogy gondolták, de ettől az egy dologtól eltekintve szerintem tökéletes játékot adott ki a kezéből az id Software.” - soad.toxicity
Star Wars alternative ending:
-Luke Skywalker elpusztítja a Halálcsillagot és az úgy is marad.
alternative ending 2:
-Luke Skywalkernek nincs lyukérzéke...
alternative ending 3:
-Anakin Skywalker végre szénné ég a szélsőségesen magas fokon fortyogó lávában, mint minden rendes éghető anyag.
alternative ending 4:
-Padme követi a divatot és nem jár nála fiatalabb sráccal.
alternative ending 5:
-Anakin hagyja, hogy Windu mester szétcsapassa Palpatinet árammal és elítéljék 100 szoros életfogytiglanra sitheskedésért.
300 alternative ending:
-Leonidász inkább leszarja a történelemkönyveket, hallgat az idősebbre és s*ggrészegre issza magát Szent Karneia ünnepén.
Gyűrűk Ura: alternative ending:
-Gandalf megbízza Frodót, hogy vigye el a gyűrűt Mordorba, de Frodó elutasítja, mert épp most talált egy új hobbit.
alternative ending 2:
-Samu megcsúszik a lépcsőn és nem a lem***** kenyér mellett landol, hanem 200 méterrel lejjebb egy kiszögellésen, aminek egy ork még rohadtul örülni fog egyszer...
Spec Ops: The Line: alternative ending:
-Walker és csapata követi a parancsot, így befogják a rádiójelet és hazamennek.
Harry Potter alternative ending:
-Voldemort Harry mellé hopponál, miközben épp alszik és lelövi a 'csába.
alternative ending 2:
-Voldemortra visszahullik a halálos varázslata és meg is döglik tőle, mert ekkoriban még az írónő sem tudott a horcruxokról.
Matrix alternative ending:
-Neo a kéket szereti...
Indiana Jones alternative ending:
-Jones sorra fedezi fel az újabb nyomokat a kincshez vezető úton, de egyik után sem akarnak megjelenni a nácik, hogy learassák a babérokat, így megunja és visszamegy tanítani.
-Jones elhiszi, amikor azt mondják neki, hogy ez a kincs márpedig csak legenda, és otthon marad tanítani.
Szóval a Protiánok egyeduralkodók voltak a ciklusukban. Egy erős birodalom, mindenfajta faji megosztottság nélkül(ami a hatalmat illeti). Ráadásul erősen milicista felfogású faj volt. Kellően fejlettek is voltak mind technikai mind biológiai téren.
Amikor megjöttek a Reaperek, akkor a "háború" több száz évig tartott. Ezalatt igen is lehetséges, hogy össze tudtak hozni egy szuperfegyvert. Legalábbis hihető hogy legalább megtervezzen egy ilyet az univerzum egyik legerősebb faja.
Tudjuk ugye azt is, hogy több helyen is voltak kutató laborjuk a háború alatt. És azt is, hogy figyelemmel kísérték a fejlődő fajokat is (talán minket is). Ezért nem teljesen elborult dolog, hogy egy labor a Marson is lehetett.
És hogy ez eddig miért nem sikerülhetett? Mert a következő ciklusokban a fejlődő civilizációk az előző fejlettek romjaiból tanultak. Így az előzőekhez képest előnyben voltak.
Tehát ez a tudás szépen lassan halmozódott az évezredek során.
És hogy pont nálunk lett ennek kézzel fogható eredménye, szerintem betudható annak, hogy a játékos könnyebben azonosul a saját fajából származó karakterrel, mint mondjuk ha egy Hanar bőrébe bújva mentenénk meg a galaxist.:D
Igazából folosleges sorolni, mert ezernyi megoldás létezett, a rengeteg időpocsékolással járó Conduitozás a leglogikátlanabb mind kozül. És lám, az az egyetlen, amivel Shepard felzárkózhatott és győzhetett. Na vajon miért választották akkor ezt... Persze, hogy az írókat húzzák ki a szarból.
Az emberekhez pedig nem az számít, egy Cerberus hogy áll hozzá. Azzal semmi problémám nincs. A Reaperek felületes gondolkodása az, ami hihetetle. 1 ember alapján megítélni őket nem racionális, okos dontés, ez egyértelmű. Ráadásul még nem is Shepard genetikai adataiból építették őt, hanem random kolóniák lakosaiból.
Szerves-szintetikus: Csupn szintetikus lények ugyan úgy megértik egymást, ha kiírtod a biológiait. Semmi értelme biológiát keverni bele, az csak sebezhetővé tesz, mindazt elérheted szintetikusan is. Ezt Dos Santos az Isteni formulában elég jól leírja.
A Crucible mint plot device zavaró számomra, amitől erőltetettnek érződik az egész és így megli a torténetet és egy kiszámítható, unalmas síkon hagyja. A befejezés pedig mint mondtam, nekem elment, igazából a kedvencem a negyedik, az a legreálisabb és ott volt igazi tlete a készítőknek, a tbbi három ilyen emósonel katyvasz ami valószínűleg megint azért annyira homályos, mert ők sem tudták hogy is kellene ezt.
Kalaposjabba: Pont ez volt a nevetséges pont, hogy ezzel akarták magyarázni. Ezt a Crucible.féle szuperfegyveres plot device-okhoz lehet hasonlítani. A készítők gondolkodtak, rájottek hogy ez sehogy sem lesz logikus aztán azt mondták, írjunk bele valamit csak úgy, hogy megmagyarázzuk. Hát ez volt az... Semmibből előrántott alaptalan mondat. Ez alapján az egészet csak bemákolta az emberiség. Ugye nem rég írtam a convenient plot device-okról, ez annak az egyik legdurvább formája amit láttam.
Az emberi Reaper kulcskérdésére pedig Mordin hűségküldetésében rejlik a válasz: ő maga állítja, hogy az emberek genetikai változatossága ideális alannyá teszi őket egy széles spektrumú kísérletre - így aztán egyértelmű, hogy belőlü(n)k jöhet össze egy olyan Reaper, ami combosabb, mint egy-egy másik fontos fajé.
A harmadik rész végét illető problémákat én meg egyszerűen úgy oldottam meg, hogy a Cinematic Trailer(ek) kivételével se a kettőnél, se a háromnál nem követtem a marketinget, így nem tudtam pl.,hogy Jack nő, vagy hogy mi mindent ígérgetnek a BioWare-nél. Így sokkal kevesebb elvárással ültem neki a játéknak, és nem érdekelt, hogy milyen nerd rage zajlik az interneteken. Tetszett, és kész - pláne mivel az ME nekem mindig is inkább egy Star Wars-szerű űropera volt (kevés hard SF-fel), mint egy vérkomoly sci-fi. Elég annyit mondanom: hang van az űrben. Innentől kezdve bármibe bele lehet kötni.
A második rész embercentrikussága azzal az egyszerű ténnyel magyarázható, hogy a Cerberusnak dolgozol, ami pedig köztudottan mindennél előbbre tartja az emberek javát. Meg az első rész az emberek felemelkedéséről szólt, a második a hatalmuk megszilárdításáról, a harmadik pedig ennek a hatalomnak a megtartásáról, és a jó cél érdekében történt megfelelő felhasználásáról. Visszatérve az eredeti témára, az asari és turián lehet, hogy fiziológiai/biológiai szempontból jobb választás, de nem igazán az emberről, mint fajról szólt az az emberi Reaper. Lehet, hogy az asariknak ott a fene nagy biotikus képességtára, a hosszú élete, a gondolatátvitel, meg hasonlók, a turiánok fejlett katonai arzenálja, a kemény és edzett teste, viszont isten tudja, hány ciklus óta mégis Shepard volt az első lény, aki képes volt eredményesen fellépni a Reaperek ellen, és ő mellesleg ember. Plusz Sarent is elfenekelte, aki megint csak turián, így ez a faj alapvetően ki van lőve a listáról, pedig Sarenből kiindulva eredetileg valószínűleg mellettük döntöttek volna a Reaperek. Így evidens, hogy Shepard faját próbálják meg leutánozni, mert hiába vannak ugyan fejlettebb fajok náluk, ha egyetlen egyedük ennyi mindent képes volt elérni, akkor csak gondolj bele, hogy egy Reaper formába öntött ember mire lehet képes... Legalábbis a Reaperek biztos bele gondoltak.
A mellékküldetésekkel meg a DLC-kkel nagyon nem tudok mit kezdeni, akinek tetszik tetszik, akinek nem, annak nem. Ez egyénfüggő, nem lehet róla magyarázatot írni, hogy mi miért olyan, amilyen. A kiadót, meg a fejlesztőket most nem állnék le pocskondiázni, mert nyilvánvalóan az ő lelkükön szárad a legtöbb játékmenetet érintő probléma.
A szerves-gép ellentét pedig az egész sztorit átszövi az első pillanattól az utolsóig. Nem értem, ezen miért problémáznak mindig annyit. A teremtő és a teremtett szerepét töltik be (geth-quarian, például). Márpedig a teremtő ellen mindig fellázad a teremtménye, ez az alapja az egész Reaper mozgalomnak, hogy ezt az eseményt megelőzzék. Belekalkulálták, hogy a jövőben jöhet egy olyan ciklus, aminek az élőlényei megértek arra, hogy békét kössenek velük, ez pedig úgy lehetséges, ha összemossák a gépi és szerves életet, így mindketten megértik egymást és nem fognak többé harcolni a különbségeik miatt és véget vethet a Reaperek feladatának.
A Crucible (ami a Reaperek elpusztításához(?) szükséges csodamasina) pedig valószínűleg azért nem zavart engem annyira, mert jó előre rákészültem valami hasonló megoldásra. Végigzongoráztam már jóval a megjelenés előtt a lehetséges folytatásokat, de arra jutottam, hogy valószínűleg valami ilyesmivel fognak előállni, egyszerűen azért, mert túl nagy fába vágták a fejszéjüket a Reaperekkel. Titkon reménykedtem benne, hogy a harmadik rész egy látványos és elkeseredett végjátéka lesz a galaxisnak, ahol a végén elkerülhetetlenül kipusztul az értelmes élet, mert az akkoriban rendelkezésünkre álló információk alapján ez lett volna az egyetlen logikus végkifejlet, és amellett, hogy ilyet még a büdös életben nem láthattunk sehol, még egy igen szép tanulságot is hordozhatott volna magában, mégpedig azt, hogy szar dolgok bizony történnek az életben, de amíg élünk, addig harcolunk ellenük, ha semmi remény nincs, akkor is. Ezt egyébként többször hangoztatta Shepard is. Ezt viszont még annyira sem lettek volna képesek megemészteni, mint a jelenlegi befejezést, mert ugye milyen történet az, aminek a végén a gonosz nem bűnhődik és a jó nem nyeri el méltó jutalmát. Mivel önerőből viszont gyakorlatilag lehetetlen legyőzni a Reapereket, mert, ha az eddigi számtalan ciklus alatt sem sikerült egyetlen civilizációnak sem a közelébe jutni ennek az eseménynek, kissé giccsesnek találtam volna, ha most előhozakodnak azzal, hogy egy egyesített és összetartó galaxis bizony a barátság és a szeretet erejét ellenük használva véget vethet a fél-gép Istenek zsarnoki hatalmának. És a piros/kék/zöld befejezés helyett lett volna egyetlen, rózsaszín vég, ami után a relékből vattacukor szivárgott volna, nem meghatározott színű energiahullám. Olcsó megoldás ez a Crucible, ezt aláírom, de tegye a szívére a kezét mindenki és mondja, hogy nem izgult úgy egy-egy meredekebb helyzetben az évek óta ismert és szeretett karakterekért, mintha egy családtagja lenne. Mert a Mass Effect inkább ezekről a karakterekről szólt, akiket a hosszú út alatt megismertél, megszerettél, elvesztettél. Millió kis mese és szerethető karakter, a Reaper fenyegetés meg sokkal inkább csak egy keret, ami egybe foglalja ezt az egészet. Legalább is én így látom, ezért sem csalódtam akkorát a 3. részben, mert ezen a téren ugyanúgy domborított, mint az első kettő. Sőt, az is nagyon tetszett, hogy volt önkritikája, mert magán röhögni, rengeteg, már már legendássá nőtt, valószínűleg nem viccesnek szánt, de a rajongók által közröhej tárgyává tett jelenetre utalt vissza és nem rosszallóan, hanem abszolút viccesen. Egyszóval lelke van a játéknak és emiatt az egyetlen, amúgy valóban olcsó húzás Crucible miatt egyáltalán nem érdemelte meg azt a határtalan gyűlöletet és évek óta tartó nerdrage hullámot, amit a nyakába zúdítottak. Így lassan két év távlatából már igazán hagyhatnánk szerencsétlen Shepit békében nyugodni, ha tetszett a befejezés, ha nem, mert ennél a fogadtatásnál azért többet érdemeltek.
A 3. rész elejével kapcsolatban pedig rengetegen kiakadtak, viszont a vége erősen elnyomta ezt a felháborodást. Mint mondtam, az annyira homály, hogy akármit beleképzelhet az ember, nem volt különösebb bajom vele.
Most komolyan. Támadnak a reaperek, és pont abban a naprendszerben a több ezerből, pont abban a ciklusban pont találnak egy 99.9%-ban kész szuperfegyvert ami gombnyomásra kitakarítja őket. Ez nevetséges. A játékvilág még nem annyira idős, de a filmiparban, ahol van sok szenny az ilyeneket az első 10 perc után vágnák a kukába a normális ingerküszöbbel rendelkező emberek. Jól látszik a Bioshock Infinite teszteken, ahol a történetet istenítik (ami ráadásul nagyon erősen Fringe ripoff gyanús). Tényleg jó, de nem tudom, miért kezelik egyesek csodaként azt, hogy sok író előre tud gondolkodni. Egy nem viszonylag jó 5 évadot megélt sorozatnak is sikerült ugyan ez. Meg persze még ezer másiknak. Itt jön elő az, hogy a játékiparban ha egy csapat már mondjuk 3 részre előre, vagy az Infinite esetében 1 darabban előre kitalálja mi lesz, csodaként kezelik. Ez máshol teljesen alap. Persze ritkulnak az ilyenek a sorozatoknál is, de Steven Moffat 5 évre el tudja tervezni, mi lesz, így nem kell ilyen retardált deus ex machina-khoz folyamodnia, ráadásul az 5. év végén hatalmas élmény rájönni, hogy mire ment ki az egész. Akkor minden összeáll, minden egyben van, minden logikus.
A Mass Effect esetében közben összeírkáltak valamit, nem volt konkrét elképzelés, látszik, hogy az 1. rész elején fogalmuk sem volt, a harmadikban mi lesz. Ezért is olyan gagyi az a történet, ezért érezni erőltetettnek. Minimum lehetne már, hogy csak olyan sztorira mondja az ember, hogy "Na, ez tényleg jó volt." amin nem érződik az izzadtságszag. A 3. részben emiatt nincsen igazi fordulat, érdekes csavar.
Az 1. részben voltak igazi plothole-ok. A játék gyakorlatilag köré épül. Sovereign, aki egy nagyon okos, erős reaper, egy azok közül akik az egész rendszert építették egy idióta. A crucible, amit hajkurásznak egy relé a Citadelbe ahova Saren egyszerűen besétálhatott volna és aktiválhatta volna az ott található relét. Erről a reaper barátunk nyilván tudott, ha nem tök idióta, mert még egy 12 éves is össze tudja kapcsolni azt, hogy ha a Citadel relay nem kapcsolt be automatikusan, oda kéne menni és bekapcsolni manuálisan, ezt a játék mondja is, lehetséges. Ehelyett Saren elkezdi követni a prothean vonalat, mintha fogalmuk sem lenne mégis mit csinálhattak ők pár ezer éve, ami elszarta az egészet. Egyrészt Saren besétálhatott volna az elejétől, később lesz ez probléma, onnantól viszont abszolút fölösleges a keresgélés, lévén minden informáci a birtokukban van ahhoz hogy tudják mi a gond.
Nyilván azért volt ez, hogy Shepard valamilyen módon kiderítse, mi a helyzet, mert mellette nem volt egy zseniális, evolúció csúcsán lévő lény (az evolúció csúcsa meg a biológia és a számítógépek ötvözése, WTF? Ezt a 3. rész sosem magyarázza meg például, és abszolút marhaságnak is hangzik, de lényegtelen, menő ha ezt mondják, a 14 éves célközönség úgy sem fog rajta gondolkozni.). Szóval Shepard hatalmas hátrányban van. Saren mehetett volna egyből Citadelbe, míg Shepinek fogalma sincs a dolgokról. Persze ez kellett a történet miatt, mert akkor lehetetlen lett volna itt Shepinek nyernie. Ez így megint átlátszó és túl is lép a filmekben látott convenient plot device fogalmán, mert egyszerűen hülyeség.
A második rész egyébként érdekes ott igazán az emberiségcentrikus dolgok verték ki nálam a biztosítékot. Azért szerettem meg a sorozatot, mert nem világverő, zseni, felsőbbrendű fajként voltunk ábrázolva hanem pisis, vergődő, agresszív újoncként. Ez pedig tökéletesen illik ránk. De nem, a 2. rész végén a reaperek már az emberekből építenek reapert, hiába ezerszer jobb választás az asari vagy turian. Shepard az egyetlen aki bizonyít és harcol, de megint fogyatékosként ábrázolják az amúgy ultimét fajt, mert egy ember alapján kimondják, hogy "No, ezek a legjobbak, mert ez a sepárd nagyon csapatja neki a lángszórójával".
Tele van ellentmondásokkal. Történet szempontjából katasztrófa az egész. A 2. részben még jók a mellékküldetések és a DLC-k. Az 1-ben kb. annyira gáz mint a 3. részben, viszont az 1. részben a combat borzalom, de legalább RPG-sebb.
Az univerzum az, ami szerintem egyedülálló. Az egyik legmodernebb és érettebb sci-fi univerzumnak tartom. Nem a legrealisztikusabb, de jól fel van építve és jól mutatja be. Ezért várok egy más történeti szállal érkező ME játékot. Sajnos a BioWare iránti tiszteletem és reményem teljesen elszállt így amíg az ő kezük alatt készül, inkább kerülöm messziről. TOR, DAII. Hihetetlen, milyen mélyre süllyednek. Ehhez pedig hozzá lehet venni Hamburger Helper kommentjeit, aki mint író, szépen megmutatja, mégis mekkora idióták dolgoznak ezeken a játékokon.
A történet kezdetén olyan plot device-al szembesül a játékos, ami hányingerkeltő. Ha eddig nem volt biztos a játékos abban, az írók tudják a dolgukat itt már 100%-osan konstatálhatja, hogy ezeknek abszolút semmi fogalma sincs, hogy kéne ezt befejezni. Így aztán kapunk egy szuperfegyvert. Én először csak nevettem rajta, mert ezen tényleg nem lehet mást, akkor szomorodtam el mikor ránéztem a polcon lévő CE-re. Már az 1. részben is voltak súlyos plotbakik, ami leginkább azért gáz, mert egy sorozatban is csak az első 4 bonyolultabb évad után sikerül ilyet összehozni. Nekik abban a pár órában sikerült.
Utána jön a sablonos dolog (pff, mégis mi más). A játékos abszolút zéró szabadsággal lövi át magát egy rakat ellenfelen, amiknek a száma és változatossága egy jobb FPS-el vetekszik. Ezek meg még az RPG nevet akarják letolni az ember torkán.
A döntések meg olyanok, mintha nem is lennének. Annyira távol vannak az ember természetes környezetben hozott döntéseitől, hogy igazán már nem is számítanak annak. "Shepi: Meg akarod ölni őt, és gonosznak tűnni, vagy nem, és akkor amúgy nem lesz semmi baj." Itt csak tisztán logikus, életszerű és totálisan szar, idióta döntések vannak. Semmi értelme renegade módban izomagyoskodni. Példát lehet venni a nyílt világú RPG-kből, Skyrim, vagy akár a Telltale Games megoldásától is. Ez a legrosszabb megvalósítása a döntéseknek, ami valaha volt a játékiparban.
Az már csak ráadás, hogy mindezt a játék magasról leszarja a 3. rész végén, pont ezért is olyan szar az a befejezés. Vicces, ahogy egyesek szuperokosnak tartják magukat, mert nekik tetszik a játék, hisz a vége akkora homály, hogy bármit bele lehet képzelni, csak pont a lényeg felett csúsznak el és úgy titulálják idiótáknak azokat, akik esetleg a döntéseik után valami értelmes katartikus befejezést vártak, mert ami volt az egy erős közepes, de sehogy sem passzol egy ilyen szériához.
A játék pedig nem csak a történet és a harcrendszer miatt totál középszerű, a főszál, amibe én már belevenném azokat a küldetéseket is, amiket nem muszáj végigcsinálni, de mivel az képedbe tolja a játék, hogy "HAHÓ, FONTOS, SEMMIBŐL SEM TART MEGCSINÁLNI!!!" nem tudom mégis ki volt az, aki nem csinálta meg. Persze már nem merték eljátszani azt, hogy tényleg választanod kell. Fenét. Csinálhattad értelmesen és csinálhattad szarul. Nehogymár igazi mellékküldetéseket kelljen csinálni. Mert kellett volna, ugyanis ezekkel igen rövid volt. Mellette voltak ilyen multis küldetések botokkal, ami hihetetlenül unalmas volt. Ja, meg scannelés, te jó ég, mekkora katasztrófa. Mindennl együtt az összes párbeszédet meghallgatva volt nekem 22 óra. Kevés.
Elég hosszasan, de a Mass Effect 3 nem érdemel meg egy 75% feletti pontszámot. Nem csak a fanok arconköpése a gáz ha nem még szimpla játékként is gyenge.
Megint az a helyzet, mint a SimCity-nél, rengeteg ember aki játszani sem játszott vele, csak azt hallja, mennyire ***** a befejezés és neki ez teljesen jó. Innentől kezdve már a tömeg nem foglalkozik a játékban hemzsegő igazi hibákkal, mint ha ott sem lennének. Szomorú, hogy az emberek ennyire felületesek. A BioWare meg már röhög a markában, mert jön a ME4, ők a hármon alig dolgoztak, spóroltak, kisajtoltak belőle annyit, amennyit tudtak viszont az embereket ez már alig érdekli, megveszik ők azt a negyedik részt.
Nagyon örülök, hogy az Enslaved sok embernek eszébe jutott. Írtam egy cikket a gamepod.hu-n (nem dolgozom az oldalnál, össz-vissz 3-szor írtam oda cikket, mint olvasó, szóval remélem, nem lesz a kommentem törölve külső gamer oldal belinkelése miatt. Nem az oldalt akarom reklámozni.) http://gamepod.hu/teszt/konnyfakaszto_jatekok_katarzis_a_kepernyo_elott/bevezetes.html
A cikkemben számos nagyszerű játékról írtam, melyek nagy része nem kapott kellő figyelmet, és alulértékeltek is voltak meglehetősen.
Számomra ezek az alulértékelt, netán kevés figyelmet kapott játékok:
-Mafia 2
-Mirror's Edge
-Enslaved: Odyssey to the West
-The Darkness I-II
-Silent Hill részek
-Alan Wake
-Halo 4 (de csak a játékosok részéről. A multi nem tudom milyen, de hogy a sztori fantasztikus, az biztos)
-Prince of Persia (2008)
-Darksiders
És végül Castlevania: Lords of Shadow ami - számomra - minden idők valaha készült legjobb játéka.
De említhetném a legtöbb PSP-s játékot, szinte teljesen mindegy lenne mit mondok, ugyanis valamilyen furcsa oknál fogva ezen a konzolon kb minden játék jóval az alatti pontszámokat kapott, mint amennyit megérdemelt volna.
Én ezt az alulértékelős dolgot főleg a kritikusi oldalról közelítettem meg.
Ja, meg Dead Space 3 . Van egy kritika, ami tökéletesen tükrözi a játékról az én véleményemet.
Íme: https://www.youtube.com/watch?v=xaVRQOWmI3U
A történet kezdetén olyan plot device-al szembesül a játékos, ami hányingerkeltő. Ha eddig nem volt biztos a játékos abban, az írók tudják a dolgukat itt már 100%-osan konstatálhatja, hogy ezeknek abszolút semmi fogalma sincs, hogy kéne ezt befejezni. Így aztán kapunk egy szuperfegyvert. Én először csak nevettem rajta, mert ezen tényleg nem lehet mást, akkor szomorodtam el mikor ránéztem a polcon lévő CE-re. Már az 1. részben is voltak súlyos plotbakik, ami leginkább azért gáz, mert egy sorozatban is csak az első 4 bonyolultabb évad után sikerül ilyet összehozni. Nekik abban a pár órában sikerült.
Utána jön a sablonos dolog (pff, mégis mi más). A játékos abszolút zéró szabadsággal lövi át magát egy rakat ellenfelen, amiknek a száma és változatossága egy jobb FPS-el vetekszik. Ezek meg még az RPG nevet akarják letolni az ember torkán.
A döntések meg olyanok, mintha nem is lennének. Annyira távol vannak az ember természetes környezetben hozott döntéseitől, hogy igazán már nem is számítanak annak. "Shepi: Meg akarod ölni őt, és gonosznak tűnni, vagy nem, és akkor amúgy nem lesz semmi baj." Itt csak tisztán logikus, életszerű és totálisan szar, idióta döntések vannak. Semmi értelme renegade módban izomagyoskodni. Példát lehet venni a nyílt világú RPG-kből, Skyrim, vagy akár a Telltale Games megoldásától is. Ez a legrosszabb megvalósítása a döntéseknek, ami valaha volt a játékiparban.
Az már csak ráadás, hogy mindezt a játék magasról leszarja a 3. rész végén, pont ezért is olyan szar az a befejezés. Vicces, ahogy egyesek szuperokosnak tartják magukat, mert nekik tetszik a játék, hisz a vége akkora homály, hogy bármit bele lehet képzelni, csak pont a lényeg felett csúsznak el és úgy titulálják idiótáknak azokat, akik esetleg a döntéseik után valami értelmes katartikus befejezést vártak, mert ami volt az egy erős közepes, de sehogy sem passzol egy ilyen szériához.
A játék pedig nem csak a történet és a harcrendszer miatt totál középszerű, a főszál, amibe én már belevenném azokat a küldetéseket is, amiket nem muszáj végigcsinálni, de mivel az képedbe tolja a játék, hogy "HAHÓ, FONTOS, SEMMIBŐL SEM TART MEGCSINÁLNI!!!" nem tudom mégis ki volt az, aki nem csinálta meg. Persze már nem merték eljátszani azt, hogy tényleg választanod kell. Fenét. Csinálhattad értelmesen és csinálhattad szarul. Nehogymár igazi mellékküldetéseket kelljen csinálni. Mert kellett volna, ugyanis ezekkel igen rövid volt. Mellette voltak ilyen multis küldetések botokkal, ami hihetetlenül unalmas volt. Ja, meg scannelés, te jó ég, mekkora katasztrófa. Mindennl együtt az összes párbeszédet meghallgatva volt nekem 22 óra. Kevés.
Elég hosszasan, de a Mass Effect 3 nem érdemel meg egy 75% feletti pontszámot. Nem csak a fanok arconköpése a gáz ha nem még szimpla játékként is gyenge.
Megint az a helyzet, mint a SimCity-nél, rengeteg ember aki játszani sem játszott vele, csak azt hallja, mennyire ***** a befejezés és neki ez teljesen jó. Innentől kezdve már a tömeg nem foglalkozik a játékban hemzsegő igazi hibákkal, mint ha ott sem lennének. Szomorú, hogy az emberek ennyire felületesek. A BioWare meg már röhög a markában, mert jön a ME4, ők a hármon alig dolgoztak, spóroltak, kisajtoltak belőle annyit, amennyit tudtak viszont az embereket ez már alig érdekli, megveszik ők azt a negyedik részt.