A The Cartel után kissé félve olvastuk el az első információkat a Gunslingerről, de a játékot kipróbálva egész kellemes tapasztalatokat gyűjtöttünk. Nem valószínű, hogy instant klasszikus lesz belőle, de egy jó kis vadnyugati lövöldözésre nem mondunk nemet.

Londonban – szokás szerint – nedves, szürke idő fogadott. A napsütést csak ritkán élvező brit fővárost azonban a vadnyugat szelleme hatotta át, hisz itt rendezték meg a közkedvelt Call of Juarez-sorozat legújabb része, a Gunslinger bemutatóját. Bár a The Cartel című harmadik felvonás eléggé megosztotta a rajongókat (leginkább a modern körítés miatt nem jött be sokaknak), Juarez hívására bizony képtelenség nemet mondani. Még akkor is, ha az új cím nem veszi túl komolyan magát.

PEPITA PACIPATA

A történet szerint 1910-et írunk, a legendás vadnyugat a vasúthálózat gyors terjeszkedése miatt már haldoklik, az egykori pisztolyhősök pedig kiöregedett rókaként akasztják szögre a hatlövetűt. Csakúgy, mint a fejvadász Silas, aki egy forró délután betér a legközelebbi kisváros kocsmájába, és azonnal feltűnést kelt. Ez utóbbi nem csoda, hiszen igazi legendaként tartják számon, aki élete során rengeteg banditát és lótolvajt rendezett le. Az ivó szedett-vedett népe áhítattal hallgatja Silas beszámolóját legizgalmasabb kalandjairól, s mint azt már bizonyára kitaláltátok, a játékos ezeket a meséket lövöldözi majd végig. Mivel azonban a Techland szándékosan poénosra vette a figurát, ezért hősünk a nagyot mondó cowboy két lábon járó… vagy inkább négy lábon ügető sztereotípiája lett. A Gunslinger minden egyes pillanatát mogorva stílusban, érces hangon kommentáló öregfiú emlékezete nem a régi, sokszor a játék kellős közepén javítja ki magát, kifejezetten mókás pillanatokat eredményezve. Az általunk látott demóban egyszer csak apacs indiánok támadtak Silasre, majd miután az egyik hallgató fiatal srác rákérdezett, hogy mégis hogyan, hisz a környéken nem élnek, hősünk egy szempillantás alatt kijavította magát: „Apacsokat mondtam? Fenét! Cowboyok voltak, apacs stílusban támadva!” De az sem volt semmi, amikor Silas a gyakran használt „mintha csak az égből pottyant volna” fordulatot szó szerint értelmezve, elénk dobott egy rakás lőszert. Az ilyen momentumok teszik különlegessé a Gunslingert – reméljük, hogy a demó három pályáján túl is bőven lesz okunk mosolyogni.

JÁTÉKTERMI HATLÖVETŰ

Ugyanakkor a Gunslinger fontos tulajdonsága, hogy nemcsak a sztori komolytalan, de a játékmenet is, hisz a régi, játéktermi idők automatáit idézi, annyi különbséggel, hogy itt azért FPS-hez méltóan, szabadon mozoghatunk. A pályákat úgy építették fel, hogy sok potenciális fedezék legyen rajtuk, a tucatszámra nekünk rontó rosszfiúk pedig mindig egy helyben állva várják, hogy lepuffantsuk őket – ez viszont a Gunslinger esetében nem a mesterséges intelligencia rossz minőségéből, hanem arcade jellegből adódik. Itt tényleg megállíthatatlan pisztolyhősnek érezhetjük magunkat, aki előbb lő, aztán kérdez, és ehhez az arzenálunk is tökéletesen passzol. Egy colt, két colt, puska, dupla csövű shotgun, dinamit, és persze a soha ki nem fogyó öklünk. A kipróbálható változatban mindegyikkel szétcsaphattunk a lótolvajok közt, akik a sima szájkendős banditáktól a tetőtől talpig páncélba bújtatott, eleven tankokig terjedtek – hát igen, a változatosság gyönyörködtet. Persze egy sor eszelős gyilkossal elbánni nem könnyű feladat, így kész szerencse, hogy Silas fejlődőképes fejvadász. A játékban tapasztalati pontokat gyűjtünk, melyek idővel képességponttá alakulnak, amiket aztán háromféle ágon költhetünk el.

Az első, a gyors lövetű fegyverek kedvelőinek számára tartogat olyan meglepetéseket, mint az egyszerre két kézben tartott colt, vagy a sebesebb újratöltés. A mesterlövészeknek is terem babér, hisz a második fejlődési ág távoli célpontok ellen bevethető képességet foglal magába. Természetesen a közelharc is fejleszthető, és bár a demóban ez a rész nem volt annyira hangsúlyos, valószínűleg a végleges játékban már másként lesz. Mindegyik ág tizenkét képességet tartalmaz, hatos elosztásban, stílusosan egy-egy forgótárat szimbolizálva, és az enyhe RPG-beütésnek köszönhetően a Gunslinger akár minden végigjátszáskor más lehet.

Időnként szkriptelt QTE-k is megbolondítják a lövöldözést, sőt, Silas gyors reflexeinek köszönhetően, az időt lelassítva, egyenként a túlvilági tehénlegelőkre küldhetünk egy csapat nagyszájú westernfilm-statisztát. Nem lenne vadnyugat a vadnyugat korhű párbajok nélkül sem, és a Gunslinger ezen elemét remekül kidolgozták: nem elég, hogy óvatosan be kell céloznunk az előttünk fel-alá járkáló ellenséget, miközben a kezünket minél jobb pozícióba helyezzük a revolver felett, de ha már csak a szívverésünk hallatszik, eldönthetjük, hogy egyből tüzet nyitunk, avagy kivárjuk, míg az ellenfél a fegyveréért nyúl. A Gunslinger érdekessége, hogy ilyenkor a történetet is befolyásolhatjuk, mert amikor idő előtt lövünk, sportszerűtlen viselkedést tanúsítunk. Azt nem tudjuk, mennyire lesz más a program gazemberként játszva, de könnyen elképzelhető, hogy változni fognak Silas visszaemlékezései. Emellett tovább fokozhatja az újrajátszási kedvet, hogy a fejlesztők – a vadnyugat elkötelezett híveiként – titkos tárgyat rejtettek el a pályákon, melyeket összeszedve nemcsak tapasztalati pontokat, de igazságkártyákat is szerzünk. Utóbbiakat a menüben olvashatjuk el, és részletes leírásokat tartalmaznak a játékban feltűnő, valóságban is élt személyekről, eseményekről. Én például innen tudtam meg, hogy Billy, a kölyök nem is volt bankrabló, és egyáltalán nem gyilkolt meg húsz embert…

A NYÁLON LŐTT LÁNY BALLADÁJA

A Call of Juarez-sorozat eddig igyekezett a realitás talaján maradni, ám a Gunslinger elrugaszkodik az alapoktól, olyannyira, hogy a Techland híres grafikusmotorja sem villogtatja többé technikai tudását. A látványt a cel-shadingnek nevezett, rajzfilmes hatást keltő eljárás uralja, ami ugyan közelebb áll a könnyedebb atmoszférához, de egyelőre nem tűnik túl jó választásnak. Sokkal szebb alkotásokat láttunk már ezzel a megoldással, és bár nem várunk Ni no Kuni szintű megvalósítást, kicsit részletesebb textúrákat vagy több poligont el tudnánk viselni. Tény viszont, hogy a változatosságra nem lesz panasz: bányák, kisvárosok, tanyák keresztezik Silas útját, melyeket a végigjátszást követően, az Arcade játékmódban újra szétlőhetünk, hogy minél tovább életben maradva, és persze egyre több pontot gyűjtve domináljuk az internetes ranglistákat. Viszont, ha már a tálalásnál tartunk, érdemes kiemelni, hogy a hang és a zene elsőrangú: Silas szinkronja a maga komor stílusában groteszk mód vicces, a fegyverek jó nagyot dörrennek, a zene pedig tele van igazi szalonkori klasszikusokkal.

A Call of Juarez: Gunslinger egy jópofa, szórakoztató programnak tűnik, messzemenő következtetések azonban nem vonhatók le a meglehetősen rövidke demó alapján. A hangulat rendben volt, és a viszonylag egyszerű játékmenet is biztatónak hatott, de az arcade shooterek műfaja érzékeny a hosszra, a változatosságra és persze a tálalásra is – ezek pedig olyan kérdések sorát vetik fel, melyekre nem valószínű, hogy a premierig választ kapunk. Bízunk azonban a Techlandben, mert eddig jobbára korrekt munkákat tettek le az asztalra (na jó, a CoJ: The Cartel kivétel...), és mivel a westerntéma nem nevezhető népszerűnek a kiadók körében, már annak is örülhetünk, hogy a Ubisoft lát fantáziát benne.

Call of Juraez: Gunslinger -- Megjelenés: 2013. május 22. -- Gépigény: Core 2 Duo E4400 2.0 GHz vagy Athlon 64 X2 Dual Core 4000+ processzor, GeForce 8800 GT vagy Radeon HD 5570 512 MB videokártya, 2 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen