Egy vámpíros történet

William V. Tiller, vagy ahogy a szakmában ismeri mindenki, Bill Tiller öreg motoros. A hozzám hasonló, több évtizedes kalandjátékos múlttal rendelkező őslények, avagy a fiatalabb, a stílus után érdeklődő versenyzők szíve megdobbanhat a neve hallatán. Ő volt ugyanis a LucasArts hőskorszakának egyik elismert művésze; a The Dig művészeti vezetője, a The Curse of Monkey Island háttereinek megálmodója, az Indiana Jones and the Infernal Machine vezető művésze és koncepció illusztrátora. A sztori többi része ismert, George Lucas stúdiója rácuppant a Star Wars univerzumra, és kinyírta a kalandjátékokat, a csapat pedig szétszéledt, ki ide, ki oda. Tiller egy darabig besegített más cégeknek, például a Stormfront Studios színeiben a PS2-es LOTR: Two Towers pár koncepciórajza is az ő nevét viseli. Aztán úgy döntött: megvalósítja álmát, és minden spórolt pénzét (plusz kölcsönöket) feltéve saját stúdiót alapított Autumn Moon Entertainment néven. Az "A Vampyre Story" lesz első játékuk. A stúdió magvát hárman jelentik: Tiller, Dave Harris (a LucasArts terméktámogatási felelőse volt, ő a sztori írója), és egy másik veterán, Bill Eaken (a The Secret of Monkey Island, az Indiana Jones and the Fate of Atlantis és a The Dig művésze, több játékdoboz is az ő illusztrációjával került piacra), a játék készítésben tucatnyi ex-kolléga segít nekik.

Tiller fő inspirálójuk Edward Gorey és Tim Burton munkássága (utóbbi esetében elsősorban a Karácsonyi lidércnyomás). A tervező elmondása szerint 1995-ben, egy hónappal a Curse of Monkey Island munkáinak elkezdése előtt a Karib-tengeren hajókázott nászúton, amikor a fedélzeten a vázlatfüzetébe felskiccelt egy Gorey-féle vámpírcsajt, „akit” Mona de Laffite névre keresztelt el (így hívják azt a területet, ahol Disneylandben be kell szállni a Pirates of the Caribbean látványosságba). Aztán rajzolt hozzá egy mókás denevért, amelynek a Froderick nevet adta, az Ifjú Frankenstein című filmben felbukkanó Fredric Frankenstein név után. Ez a projekt aztán évekig hevert nála, ugyanis ekkor volt a nagy összeomlás a cégnél, és miután a LucasArts megölte a Full Throttle II: Payback játékot, kilépett - a többit lásd fent.

A játék sztorija bájos, és egyfajta példázat arra a régi szlogenre, miszerint ha az élet citromot ad neked, csinálj belőle limonádét. Hősnőnk, Mona egy ifjú énekesnő, akinek nagy álma, hogy a Párizsi Opera színpadán énekeljen. Sajnos azonban egy pszichopata és patetikus vámpírbáró, Shrowdy Von Kiefer beleszeret, elrabolja őt, magával hurcolja a képzelt balkáni Draxsylvaniába, ahol feláldozva mesterének, vámpírrá változtatja Monát. Szegény csaj, újdonsült vérszívóként a lét és nemlét határán téblábolva még mindig az operaáriázásra hajt, nem arra, hogy egy koporsóban dekkoljon, és éjjelente denevérként röpködjön, plusz nyakakba mélyessze szemfogait. Elszökik tehát, vissza a francia fővárosba, oldalán Froderickkel, a kissé ütődött bőregérrel, hogy sok kaland és hányattatás során végül elfogadja vámpírlétét, sőt azt saját céljaira kihasználja.

Egyelőre minden más még képlékeny. Egy tavaly nyári interjúban Tiller akciórészeket is ígért, ám könnyűeket, és olyanokat, melyet a „csont” kalandjátékos nyugodtan kihagyhat. A puzzle-k természetesen a régi LucasArts feladványokat idézik, egyetlen csavarral: megoldáshoz néha használnunk kell majd Mona új képességeit, illetve figyelembe kell vennünk a korlátokat, amit a vámpírlét nyújt (nyilván a fény elkerülése és hasonlók). Tiller azt is elárulta, a játék leginkább a The Curse of Monkey Island és a The Secret of Monkey Island címekre fog hajazni, művészi értelemben leginkább előbbire (bár a karaktertervezés más), míg a talányok struktúrája inkább utóbbira, mivel az a kedvenc játéka az összes valaha megjelent kalandcím közül. A játékidő azonban hosszabb lesz, olyan Full Throttle magasságban, azaz kb. 15 óra. Azt hiszem, a mellékelt képek tanúsítják, hogy egy valóban a régi szép időkre emlékeztető, rendkívül hangulatos, kellemes kis point ’n’ click anyagra számíthatunk.

Tiller azt is elmondta, hogy Kaliforniában kétszer olyan drága a játékok előállítása, mint másutt, és mivel teljesen eredeti koncepcióról van szó, a befektetők nem nagyon tolakodnak a pénzeikkel - volt kollégáik, akik a TellTale stúdiót hozták össze, ezért kezdtek neki meglévő licenceknek (CSI, Bones, Sam & Max), hiszen egy ilyen bejáratott dolognál kisebb az invesztálók kockázata. A friss hír az – ami tulajdonképpen e „rövid” cikkentyű megírására sarkallt -, hogy míg az USA-ban a Crimson Crow adja ki a cuccot, a 93 Games felvállalta a játék Egyesült Királyságbeli terjesztését, és ebbe besegít az Ascaron is, így a szigetországban - és remélhetőleg Európa többi részén is - 2007 utolsó negyedévében a polcokra kerülhet a cucc. Utána pedig jöhetnek a folytatások és a további címek, ugyanis Tiller fejében minimum nyolc kidolgozott koncepció vár a megvalósításra...

A végére egy érdekesség, angolul tudóknak: a vérszívó a mai nyelvben „vampire”, ám az első ilyen témájú regény még 1819-ben jelent meg, és ott szerzője ebben a formában írta, így ez a cím egyfajta tisztelgés az egész romantikus vámpírműfaj előtt.