Soha nem értettem -- főképp eleinte, még úgy 96-97 környékén --, hogy az emberek mit esznek a FIFA-ban. A gombok random nyomkodása és a velejáró adrenalinlöketek engem soha nem elégítettek ki, azonban már akkor is imádtam a menedzserprogramokat, amikor még gyér angoltudással a tarsolyomban a felét nem is értettem a dolognak. Milyen jó volt végigizgulni a gyakorlatilag nyomorékokból álló csapat első küzdelmét (és rájönni úgy fél évvel később, hogy a "Play Match" gombbal lejátszhatom az egészet!), igazolni, stresszelni, cserélni, csapkodni a billentyűzetet... Azóta közel tíz év telt el, a sorozat azonban megmaradt, sőt, konkurenciái is jelentkeztek -- mint például a Football Manager, amely a valaha szebb napokat megélt SEGA műhelyéből gurult ki. Először is a szoftver, először a sorozat történelmében, 3D-s motort kapott (jíhá!), toborozhatunk nőket is a csapatba (de nem küldhetjük be őket az öltözőbe két félidő között!), de megújult a sajtókonferenciák szisztémája, és reálisabbá vált az igazolás is. A termék most aranylemezre került, úgyhogy részemről izgatottan várom a fejleményeket!