Mivel minden nem fér bele következő számunkba, sőt, még egyetlen online cikkbe sem, jó néhány címről egy kétrészes, összesített élménybeszámoló formájában számolok be. Vagy azért, mert kisebb alkotás kerül terítékre, vagy azért, mert az alanyról nemrég már leközöltünk cikket a magazinban. Jelen cikk első részéért IDE KATTINTSATOK.
The Surge
A Lords of the Fallen alkotóinak új, futurisztikus akciója, a The Surge már korábban is kifejezetten jónak tűnt, az új prezentáció pedig csak még jobban megerősítette azt az elképzelésemet, hogy érdemes lesz beruházni a programra. A játék egyre jobban néz ki, ráadásul immáron egy újabb, nyitottabb területet is meg lehetett tekinteni a Focus Home standjánál. A zártkörű bemutatón épületek és hatalmas konténerek között folyt a harc a főhős, és a zombiszerű ellenfelek között. A különböző fegyverekkel utóbbiakat ketté is lehet várni, lehet amputálni a végtagjaikat, így kellőképpen véres és brutális a játékmenet, miközben a fény-árnyék hatásokkal, hangokkal, nem utolsó sorban pedig a hangulattal sem volt probléma.
Mint azt már lehetett tudni, komoly krafting rendszer lett beépítve a programba, amivel a különböző kiegészítőket gyúrhatjuk egyre durvább felszereléssé, de az ellenfeleket legyőzve is hozzájuthatunk az erősebb páncélokhoz és szerszámokhoz. Mindemellett lesznek jó kis főellenfél-harcok is, egyet ezek közül is láthattunk, a hatalmas robot pedig nem adta magát túl könnyen. Az eleinte teljes védelemmel rendelkező monstrum páncélját leamortizálva egyfelől a gyenge pontot is meg lehet támadni, de a legfontosabb, hogy a pajzs nélküli gépszörny rakétákat lő a játékosra, amiket szintén a boss ellen lehet fordítani, így meggyorsítva a győzelem okozta mámor bekövetkezését. A The Surge látványos, gyors akciót ígér, és csak remélni tudom, hogy abba minél hamarabb belevethetjük majd magunkat.
South Park: The Fractured But Whole
A beszédes és vicces alcímű folytatás kipróbálható formában várta az újságírókat a Ubisoft hatalmas, elkülönített bázisán, ahol még a Nosulus Rift is kipróbálható volt. Bár amikor bejutottam, senki nem érzett elég bátorságot a szagos eszköz kipróbálására, a beszámolók szerint az iszonyatos bűzt produkált, ami még a közelben lévők orrát is alaposan megbirizgálta. Remélhetőleg ez a kiegészítő lakossági forgalomba nem kerül majd, ám egyszeri alkalommal jópofa poénnak bizonyult a jelenléte, ami feldobta az egyébként is vicces, humorbombákkal teli próbakört.
Merthogy a The Fractured But Whole semmit sem bíz a véletlenre, ugyanolyan polgárpukkasztó és politikailag inkorrekt, mint a Stick of Truth volt. Az ízig-vérig South Park-esszenciával bíró játék a szuperhősök világára, a Marvel- és DC-univerzum (ezzel együtt a filmes ipar) kifigurázására épül, ami az RPG-s alapokat is feldobja egy kicsit. Elvégre a játékmenet megmaradt az előzményből, ezúttal kifejezetten a szuper képességekre fókuszálva, amiket az ultra támadások tesznek még látványosabbá. Ezzel együtt viszont a 15-20 perces próbakör tartalmazott némi ismétlést is (klotyón üldögélve széklet produkálása, szülők hálószobájában meg éppen folyik az aktus, mikor benyitunk), amire csak az lehet a mentség, hogy a média a sztori elejébe kapott betekintést, amikor ismételten az „új srác” kerül a középpontba.
Kingdom Come: Deliverance
A Cseh Warhorse Studios prezentációja az első nap legvégére került, amikor már a csapat is teljesen le volt fáradva, és jómagam is a beájulás környékén jártam, de hála az égnek a srácok tudták, mit kell ilyenkor csinálni. A párfős extra bemutató (tulajdonképpen direkt nekem rendezte meg a PR-os, mert a korábban tervezett időpontok mind foglaltak voltak) indulásakor Kingdom Come-os sörök kerültek az asztalra, amikhez némi chips is betársult, avagy totálisan jó, baráti hangulatban zajlott le a beszámoló a játék fejlődésével kapcsolatban.
A nagyjából félórás prezi alatt továbbra is kiemelt szerepet kapott a reális harcrendszer, amire minden ruha és fegyver hatással van, ahogy a résztvevők száma is. A különböző páncélok ugyanis lassíthatják a karaktert, ahogy az életben is, ha pedig kettőnél több opponens támad ránk, esélyesen nem tudjuk kivédeni az összes csapást, mert ennyi irányba egyszerűen képtelenség védeni. Plusz, ha lopakodásról van szó, csak minimális felszerelés lehet nálunk, hiszen a láncingek és vértek nagy zajt produkálnak, amit minden őr meghall. Az aktuális küldetés ugyanis pont egy besurranós missziót mutatott be – vagyis inkább több lehetőséget. Egyfelől nekieshetünk az adott tábor összes lakójának, de egy ilyen harcból vélhetőleg nem jövünk ki győztesen. Másfelől tűzet gyújtva elcsalhatjuk az őröket a környékről. A prezentáció viszont a besurranást állította a reflektorfénybe. A fejlesztő először nyelvtudásával verte át a magyarul beszélő katonákat, majd méreggel szórta meg a készülő ételt, hogy később visszatérve már a tábor fele halott legyen, vagy éppen kínzó agóniában szenvedjen. Itt értelmet kapott a lassú időváltás is, ami mondjuk a Witchernél sokkal gyorsabban működött – a játékban tőlünk függetlenül továbbra is zajlanak az események, a katonák elmennek enni, majd aludni, így hosszadalmas, amíg a párórás gyorsítás minden egyes történését legenerálja a rendszer.
A Kingdom Come egyébként egyre jobban néz ki, az erdőben a fák mind különböznek, nem ismétlődnek (a fejlesztők azt is elmesélték, hogy hatalmas valós területet jártak be, hogy a rengeteg fénykép alapján mindent a lehető legrealisztikusabb formában prezentálhassanak), egy szóval Pazar a megvalósítás. Persze van még munka bőven, de egy ekkora játék komoly kihívásokkal jár, amiket eddig ügyesen leküzdött a csapat. A 2016-os gamescom egyik legjobb és leghangulatosabb prezentációja volt ez, ezer hála érte a Warhorse-nak.
És az indie-k
A nagyok mellett rengeteg indie is tiszteletét tette a Gamescomon, egy-egy csarnokban igen komoly területet lefoglalva gyűltek össze a különböző nációk csapatai. Volt külön török, angol, német, koreai, tajvani, svéd szekció, nekem sajnos kizárólag a lengyelekre volt egy kis időm, más már nem fért be a meglehetősen szűk időmennyiségbe, amit nézelődéssel töltöttem.
Ami kifejezetten érdekesnek tűnt, az a Detached volt. Az űrben játszódó VR-játékot az Oculus Rifttel próbáltam, aminek hála tényleg az űrbázison éreztem magam, ahol bármerre elmehettem, vagyis inkább ellebeghettem a nulla gravitáció mellett. Azután a legnagyobb élmény az volt, mikor az űrbe is kiúsztam, aszteroidák között lavíroztam, miközben a képfrissítés rendben volt, ahogy a grafika is. A Detached egyébként az egyjátékos élményre fókuszál, harcok nem igazán lesznek benne, inkább a felfedezés kap fontos szerepet, miközben a kampány egyfajta felvezetés és bemelegítés a multihoz, amiben viszont a harc lesz a fő a játékosok között. A bemelegítés már csak azért is kell, mert a lebegést szokni kell (pláne, ha valaki érzékeny a VR-re), ahogy a megszokottól kicsit eltérő kezelést is. Viszont nagy örömömre nem lettem rosszul, hiába forogtam néha össze-vissza.
A Badass Hero már tipikusabb darab, egyfajta random generálással operáló, kétdimenziós akció-platformer, aminél mindig más módon alakul ki az egy gombnyomásra behívható térkép. Ennek szobáin keresztül kell eljutni a kijelölt célig, miközben ellenfelek lőnek ránk, csapdák nehezítik a dolgunkat. A feladat nem más, mint mindenkit elintézni, ehhez különféle fegyvereket is kapunk (az alapon túl mondjuk egylövéses mesterlövész puskát), gránátot dobálhatunk, a csapdák között pedig a becsúszással suhanhatunk el. Mivel a grafikai stílus teljesen jó, az irányítás és a játékmenet pedig rendben van, rosszat semmiképpen sem mondhatok a Badass Hero kapcsán – egyetlen hibája az, hogy nagy újdonságokat nem kínál. Ha azonban jó árszabással lehet majd megvásárolni, kifejezetten jó mókává válhat a későbbiekben.
A The Karters egy rendkívül színes és szórakoztató műfaji játék a Mario Kart és a Crash Team Racing nyomdokában. Többet nem is kínál, viszont amire vállalkozik, azt remekül teljesíti. A 3D-s verseny az eltérő, kellemes szín- és látványvilágú helyszíneken abszolút működik, a gyorsítók és fegyverek hozzák a megszokott összetevőket, az élmény garantált. Lesz majd online és lokális multi is, szóval barátokkal és azok hiányában is szívathatjuk egymást az emberi ellenfelekkel, egyelőre talán csak a fék fura kicsit, illetve az útra helyezhető olajfoltnak túl erős a hatása, de a csapat odafigyel a visszajelzésekre, így ezeket a hibákat is javítani fogják.
Voltak még szekciónk következik… A Mosh Pit Simulator egy teljesen zakkant VR-élményt nyújt, aminél meztelennek tűnő embereket lehet lökdösni (hiánypótló, de tényleg), míg a Serial Cleaner egy fura, festményszerű, kétdimenziós produkció, amelynél hullákat kell észrevétlenül kicipelnünk a gyilkosságok helyszínéről. De ott volt a helyszínen a Book of Demons is, ami a Diablo-sorozat rajongóit célozza meg kicsit egyszerűbb, de szerethető külcsín mellett.
Bőven volt tehát látnivaló, rengeteg kiállító és annál is több látogató volt jelen az idei rendezvényen, amiről bővebben még a következő számunkban fogunk beszámolni.
