• A #Gamergate-botrány már tart egy ideje
  • De a vége még messze nem látszik
  • Egyesek szerint csak felfújt műbalhé
  • Pedig az üzenete eléggé fontos
  • A játékipar ugyanis lassan húspiaccá válik

A korrupció csúnya dolog; a világon mindenhol küzdenek ellene, valahol több, de leginkább kevesebb sikerrel. Ez alól nem kivétel a videojáték-ipar sem, ám a játékosközösség ez évben megtette az első fontos lépést, melynek köszönhetően talán sikerül drasztikus mértékben visszaszorítani a fejlesztők és a szaksajtó néhány képviselője között zajló mutyizást. Ezt a megmozdulást nevezzük #GamerGate-nek. A hashtag a Twitter felhasználói között indult, majd átterjedt az egész világhálóra, mára pedig egy szomorú eset következtében egyesek számára teljesen mást jelent, mint annak idején, és fogalmuk sincs arról, mi volt az eredeti elképzelés.

Zoe Quinn

Adott egy srác és lány. Megismerkednek, egymásba szeretnek, összeköltöznek, aztán valami elromlik, a lány elmegy, a srác pedig lelkileg összezuhan. Előkerülnek a régi sérelmek, majd a zsebkendők, végül pedig a gyász haraggá válik, aminek beláthatatlan következményei lesznek. Így indult a videojáték-ipar legnagyobb botránya, és ez vezetett lefelé a lejtőn.

2014 augusztusában a Zoe Quinn nevezetű független fejlesztő hölgyet meghurcolta az internet népe, élén exbarátjával, Eron Gjonival.

Az úriember a fájdalmas szakításukat követően ahelyett, hogy magában tartotta volna sérelmeit, vagy megbeszélte volna Zoéval a történteket, inkább a blogjához fordult. A hónap közepén Gjoni egy olyan cikket posztolt internetes naplóján, ami futótűzként söpört végig a világhálón, hiszen a benne fellelhető tartalom a legmocskosabb bulvárlap hasábjaira is ráfért volna. Röviden a lényeg annyi, hogy volt kedvese azzal vádolta Quinn kisasszonyt, hogy fűvel-fával összeszűrte a levet annak a reményében, hogy a keze közül kikerülő játékok jobb értékelést kapjanak a szaksajtó oldalain. Szerencsére nem sokkal később kiderült, hogy a férfi olyan adatokat közölt és olyan teóriákat állított fel, amelynek vajmi kevés köze volt a valósághoz: pusztán a féltékenység, a gyász, a reményvesztettség, a szomorúság, a harag és a rosszindulat szólt belőle.

Eron Gjoni

A baj akkor kezdődött, amikor a magukat viccesnek gondoló hackerek a saját kezükbe vették Quinn és Gjoni személyes ügyét, és átlépték azt a bizonyos határvonalat. A botrány kirobbanását követően egy magát kompetensnek gondoló személy feltörte Quinn kisasszony minden közösségi profilját, beleértve az e-mail fiókját, és személyes adatokhoz jutott hozzá. Néhányan még ennél is messzebbre mentek: rendszeresen zaklatták telefonon a lányt, és ha ez nem lenne elég, a családját, valamint azokat, akik Zoe mellé álltak, szintén támadásoknak vetették alá. Megszégyenítették, erőszakkal fenyegették és meghurcolták Zoét és az egész famíliát, mindezt pedig a semmiért, hiszen mint azt korábban is írtuk, a mocskolódó blogbejegyzésnek nem volt valóságalapja.

Hihetetlennek hangzik az előbb elmondottak után, de volt olyan, aki rosszabbul járt, mint Zoe Quinn. A hölgy, merthogy ismét egy nőről van szó, az az Anita Sarkeesian, akit a játékipar feminista arcaként ismer a nagyérdemű. Anitáról érdemes tudni, hogy fő jellemvonásai közé tartozik az erős véleménynyilvánítás, melyhez minden esetben ragaszkodik. Bármennyire szexistán hangzik, de a helyzet az, hogy egy férfiak által uralt iparágban, mint amilyen mondjuk a játékvilág, a legtöbb helyen nem nézik jó szemmel ezt a karakterisztikát. Éppen ezért eshetett meg az a szomorú eset, hogy amikor az amerikai Utah Állami Egyetemen (USU) előadást tartott volna, Ms. Sarkeesian kénytelen volt lemondani a szereplést, mivel egy névtelen e-mailben megfenyegették.

A levél írója azt állította, hogy amint Anita beteszi a lábát az egyetemre, reprodukálja a Montreali Mészárlás néven elhíresült tömeggyilkosságot, ahol 14 nővel végzett egy ámokfutó, és végül a saját életét is eldobta.

Sarkeesian azonban nem az e-mail miatt fújta le az eseményt, hanem azért, mert a rendőrség a füle botját sem mozdította a nyilvános fenyegetés hallatán, és biztonsági óvintézkedések, valamint törvényes szervek segítsége nélkül jobbnak látta sztornózni az egészet. Ezen felül több tucatnyi fenyegetés érkezett, melyek között egy bombatámadás is helyet kapott. Ekkor már biztossá vált, hogy nem babra megy a játék -- de nehogy azt higgyétek, hogy ennyiben maradt a dolog, még csak most jön az igazi csavar! Az FBI nyomozásba kezdett az ügyben, miközben többen rámutattak, hogy Anita még saját magának is küldhetett fenyegető üzeneteket, így lovagolva meg a GamerGate keltette figyelemhullámot...

Anita Sarkeesian

Ma, 2014 novemberében megszaporodtak a durva, nőket érő támadások, ismét testet öltött a cyber-bullying és sokan mindezt a GamerGate utóhatásaként könyvelik el. A fent felsorolt két eset miatt hollywoodi és más hírességek (például Seth Rogen) arra kérték a gamereket, hogy szüntessék be a mozgalmat, mert ezzel csak ártanak a nőknek és a játékostársadalomnak, akiket gyűlölködő fehér férfiakként mutat be a média.

Szerencsére számos magát sértettnek érző gamer felszólalkozott a „StopGamerGate” kampány ellen, és válaszul elindították az ellentábort buzdító „NotYourShield” taget.

Ennek lényege annyi, hogy az iparnak és a médiának nem áll jogában pajzsként használni azokat a gamereket, akiknek szándékában áll pontot tenni a korrupciógyanús újságírók munkájára. Meg akarják állítani a csalást és elérni, hogy egyes magazinok komolyan vegyék a munkájukat, ne adjanak egy közepes játéknak az annak kijárónál pozitívabb értékelést, mert ezzel megvezetik a vásárlókat, akikből az ipar él. Az, hogy ebből a botrányból mi lesz egy hónap vagy egy év múlva, senki sem tudja, ám hála az összetartó közösségnek, amely valóban tiszta lapokkal játszó fejlesztő-újságíró kooperációt akar látni, tovább dübörög a kampány, és ezt csak támogatni tudjuk.