Munkájuk várható gyümölcsének neve pedig League of Legends lett, melynek rövidítése a rendkívül frappáns LoL szócska, ami már csak azért is igazságtalanság, hiszen a játék még bétájában is kiváló, egyáltalán nem nevetség tárgya.

Mikor a sors közbeszól...

Az alcím remekül reprezentálja a játék alapszituációját, mely éppen annyira bonyolult, hogy kudarcot valljon egy mai Michael Bay filmmel szemben. Valoran világa -– az ősi fantasy szokás szerint -– a jó és a rossz közti egyensúlyra épül, ergo a konfliktusok mindennaposak, s csupán a helyi törvények miatt lehetséges az, hogy a harc nem emészti fel a zöldellő erdőket. A kontinens különböző pontjain izolált csatatereket hoztak létre, ahol a két oldal képviselői kedvükre zúzhatják a pajzsokat, elégtételt véve ezzel az őket ért inzultusért. A játék nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a karakterek személyiséggel és kidolgozott háttértörténettel rendelkezzenek. A program logikus felépítése már itt megmutatkozik: a múlt határozza meg a jelent, tehát azon illető, aki egész élete során érezte a fény tisztító erejét, nagy valószínűséggel fellép a zsarnokság ellen, hogy megejtsen egy gyors purgát.

A dolgunk egyszerű, mint a százas szög: egy általunk kiválasztott hőssel behatolni az ellenfél bázisára, szétmorzsolva annak védelmét és kiiktatva főhadiszállását, mindezt azelőtt, hogy a másik csapat a miénkkel tenné meg ugyanezt. Missziónk megkönnyítése végett félpercenkénti utánpótlást kapunk néhány közelharci egység és mágus személyében, kikkel együtt kell megrohamoznunk opponensünk bástyáit. A patthelyzetből az intelligensebb, agilisebb és erősebb játékos kerül ki győztesként.


A LoL aktuális verziójában 38 hőst találunk, melyeket két harcmezőn fejleszthetünk 18-as szintig. Ezt azonban jóval egyszerűbben tehetjük meg, mint a DotA-ban, köszönhetően annak, hogy a Warcraft III egyébként mesterien felépített kezelőfelületét kihajították a kukába. Hősünk statisztikája és a megvásárolható mágikus tárgyak listája egy szép nagy ablakot kapott a könnyebb áttekinthetőség érdekében. Amellett, hogy stílusos, dinamikusabb játékmenetet garantál: a szettek darabjai hierarchikusan, egy bokorszerű ábrán vannak elhelyezve; nem vesztünk értékes (másod)perceket a keresgéléssel. A kívánt összetevőre kattintva megvásárolhatjuk azt, és már teleportálhatunk is vissza a csata káoszába. Szintén dicséretet érdemel a tárgyak kategóriákba rendezése: a mana- és életregenerációt, a sebzés mértékét illetve rátáját, a gyorsaságot, erőt, intelligenciát módosító ereklyék gyönyörűen lettek rendszerezve.

Ellentmondásosnak hat, de igaz: a LoL játékmenete kicsit lassúra sikeredett. Hiába a könnyebb tárgykezelő rendszer és a szinte önmagát magyarázó kezelőfelület, nincs meg benne az a nyaktörő iram, mely a DotA-t már-már hack ’n’ slash-szerűvé avanzsálta. Ez betudható annak, hogy az MI köszönőviszonyban sincs a Warcraft III-éval (jelenleg csak easy bottal lehet gyakorolni). Persze még minden változhat, de a játék ebben az állípotában nem túl komplex, és ezen az sem segít, hogy a bokrok takarásából is lehet támadni, meglepetésszerűen.

Bár a LoL nem igazán összetett játékmenetében, véletlenszerűnek sem nevezném. A fejlesztő Riot Games az igazságosság híve, éppen ezért kiszorította a játékból a százalékokat. Ez annyit tesz, hogy fix értékekkel növelhetjük karakterünk statisztikáit, így sokkal inkább rajtunk fog múlni, hogy legendává válunk-e, vagy eltűnünk az ismeretlenség homályában.

Avatárok avatárja

A tesztelés során a legnagyobb problémám nem a negatívumok utáni hajsza volt, hanem, hogy eldöntsem: mely kategóriába soroljam be a League of Legendst. Múzsája a sokat emlegetett DotA, egy stratégián alapuló szerepjáték hibrid, ám az avatárunk menedzselése láttán rögtön egy mezei MMOG jutott eszembe, ugyanis a program indítása után egy szimpla menü helyett valorani megtestesülésünk profilját tolják elénk. A sztori szerint egy idéző köpenyének csuklyáját hajtjuk fejünkre: egy olyan ember bőrébe bújunk, aki telepatikus úton képes bajnokokat irányítani. Így áll elő az az érdekes helyzet, hogy a csatamezőkön szerzett tapasztalat nem veszik el, hanem a hősünket kontrolláló karakter zsebeli be az értékes pontokat. Az XP által nem csak új képességek birtokába jutunk, hanem specializálódhatunk is egy „tehetségfa” segítségével, három ág irányába: offenzív-, védekező- és segédfunkciókat láthat el karakterünk.

Ezen túlmenően minden egyes lejátszott meccs után olyan befolyáskuponokat kapunk, melyekkel rúnákat vehetünk, ezekkel téve egyedibbé varázslataink leírását tartalmazó könyvünket. Kapásból négyfajta mágikus írást szerezhetünk be a LoL piacáról. A szimbólumok (glyph) a mágiánkat erősítik, a jelek (mark) az agresszív, míg a pecsétek (seal) a defenzív felfogásúak kedvencei lesznek, illetve amolyan jolly jokerként vezették be a kvintesszenciákat, mely hősünk leglényegét hozza felszínre, minden attribútumunkhoz módosítót adva. Innen már csak másodpercekre vagyunk a szájtátás pillanatától, mikor rájövünk, hogy a rúnákat akár tetszés szerint kombinálhatjuk is a több bónusz érdekében.
 

Létsíkok mentén

Az előbb leírtak alapján azt is mondhatnánk, hogy a játék fejlesztése célegyenesben van -- én azonban úgy gondolom, hogy a ráfordító kanyaron még nincs túl a Riot Games. A HUD, bár logikusan kialakított, alapos kozmetikára szorul, a szövegek sokszor kicsúsznak a keretükből. A grafika stílusos, körülbelül a Warcraft és a Heroes of Might & Magic közti átmenettel tudnám jellemezni; minden előnyével és hibájával együtt az összehatás szép, ha csak az egér görgőjét el nem kezdjük tekergetni. A zene is túl langyos, legfőképp azért, mert a bemutatkozó videóban rock kényeztette az érdeklődőt, míg a béta-változatban egy ugyan ritmusos, ám oly mértékben halk és lassú muzsikát kaptunk, hogy a hideg fém hangja is dominánsabbnak bizonyult nála. Reméljük, hogy hamar leküzdik ezt az identitászavart a készítők, mert elég távol állunk a Reign of Chaos gyönyörű, rapszodikus dallamaitól.

Természetesen a felsorolt hibák nagy része a 0.9-es verziószámnak tudható be, tehát a bugok, hiányosságok java még orvoslásra vár (akár múlt időben is beszélhetnék: a játékba épített letöltőprogram közel egy tucatnyi tapaszt szedett le ezen a héten).

A League of Legends nem csak DotA játékosoknak készül, jelzik ezt kevésbé összetett játékmenete, gyakorlópályái, és számos szolgáltatás (újrakapcsolódási lehetőség, ranglétrák és a szerzett presztízs alapján való játszmába sorolás), melyek az elvárt normát képezik egy online program esetében. Félreértés ne essék, egy szórakoztató alkotásról beszélünk, ami remekül kombinálja a különböző műfajok elemeit, mindezt pedig ízlésesen tálalja -- a laikusnak pedig nem is kellhet több.