Overlord II: Rhianna Pratchett visszatér Jó volna, ha azt mondhatnám, hogy "Terry Pratchettet senkinek sem kell bemutatni", de tekintve a hazai katasztrofális helyzetet, sajnos bizony be kell. Terry Pratchett 1948 áprilisában látta meg a napvilágot, Buckinghamshire grófság területén, Angliában. Első regénye 1971-ben jelent meg (Carpet People), de az igazi áttörést az 1983-as The Colour of Magic (A mágia színe) jelentette, ez a könyv alapozta meg ugyanis azt a Discworld univerzumot, amelyből számtalan televíziós sorozat, tévéfilm, sőt, jó pár program is készült -- elég csak az 1995-ös Discworldre, az 1996-os Discworld 2-re, vagy az 1999-es Discworld Noirra gondolni. Ez utóbbiak azért fontosak, mert Pratchett mindig ámulattal áldozott a videojátékok oltárán, így rendszeresen hazacipelte a különböző fantasy-programokat, csak éppenséggel soha nem nyúlt hozzájuk -- ez a lányára, Rhianna Pratchettre hárult.

Overlord II: Rhianna Pratchett visszatér Az 1976-ban született hölgy örökölte édesapja tehetségét, így többek között számtalan női magazinban publikált. Miután rájött, hogy a videojátékok egyre inkább képesek "átadni" azokat a dolgokat, amelyeket egy könyv már nem nagyon tud, felhasználta "gyermekkori" rajongását, és belépett az iparba: olyan játékokat köszönhetünk már a tehetségének, mint az Overlord (amelyben apja nyomdokaiba lépett, hiszen egy kifacsart fantasy-világban játszódott), a Heavenly Sword, de mostanában sem tétlenkedik, többek között felé kell kalapot emelni a Bate által csillogó szemű rajongással emlegetett Mirror's Edge miatt a svéd DICE-től, és a Firefly Studios ki tudja mikor megjelenő Dungeon Herója okán is. Most bejelentették, hogy az Overlord folytatása szintén az ügyködésének lesz köszönhető -- a történet tehát minden bizonnyal ott folytatódik, ahol abbamaradt, mi pedig csak reménykedni tudunk majd, hogy az elképesztő hangulatot most nem követi majd monotonitás, ami már nem Rhianna felelőssége lesz. Addig pedig álljon itt a kedvenc idézetem a hölgytől, aki az RTS-eket és az RPG-ket szereti a legjobban, és akit imádok, akár csak az édesapját:

"- Mindig is író akartál lenni?"
"- Eredetileg hableány..."