"Olaszországban virágzik a prostitúció, és én mindig is éjszakai pillangó akartam lenni." - vallotta be "Palela Anderson", aki a Second Life nevű MMORPG-ben az egyik legdrágább luxuskéjhölgy. "Amikor tini voltam, mindig bámultam ezeket a nőket, és néztem, ahogy teszik magukat a megálló autók előtt, aztán beszállnak és »később« ismét kiszállnak a kocsiból" -- mesélte Palela egy, az IGN-nek adott interjújában. "Nem tudom, miért izgat ez annyira. Talán azért, mert ha egy pasi fizetni akar érted, akkor tényleg kíván. Ennél nincs is jobb bizonyíték rá..."
Palela azt is elmesélte, hogy a valós életben is megpróbálta volna a prostitúciót, de végül visszautasította az ajánlatokat. "Nem arról volt, hogy nem izgatott volna a dolog, de féltem, hogy a családom megtudja. Nem akartam, hogy fájdalmat okozzak nekik, vagy hogy szégyelljenek."
Három éve azonban felfedezte a Second Life nevű játékot, és a lány (?) végre kiélhette fantáziáit -- anélkül, hogy valós életbeli következményei lettek volna virtuális "flörtjeinek".
"A játékban majdnem pont úgy nézek ki, mint az életben, egyedül a hajam kicsit más mostanában. Megpróbálom minimalizálni a különbségeket köztem és az avatarom között, hiszen ez ÉN vagyok, és nem egy karakter, vagy egy színésznő." - tette még hozzá Palela.
"A tarifáimnak reálisnak kell lennie a Second Life gazdaságához mérten. Hogy képben legyetek: egy magas sarkú csizma 600-800 linden dollárba kerül, egy ruha pedig 400-500 LD. De igazából nem is szoktuk megbeszélni a kedvenc klienseimmel az árakat. A régi vendégeim jól tudják, hogy egy teljes este 2000-3000 dollárba kerül. A teljes este egyébként tényleg "teljeset" jelent: két-három órán keresztül foglalkozom a vendéggel. Olyan escort klubokban táncolok, ahova azok a férfiak járnak, akik pontosan tudják, mit akarnak tőlünk. Viszont új vendégeket ritkán fogadok: most már elég válogatós vagyok..."
Arra a kérdésre, hogy most van-e valós életbeli pasija, a válasz (talán ki is találtátok) nemleges...
Palela azt is elmesélte, hogy a valós életben is megpróbálta volna a prostitúciót, de végül visszautasította az ajánlatokat. "Nem arról volt, hogy nem izgatott volna a dolog, de féltem, hogy a családom megtudja. Nem akartam, hogy fájdalmat okozzak nekik, vagy hogy szégyelljenek."
Három éve azonban felfedezte a Second Life nevű játékot, és a lány (?) végre kiélhette fantáziáit -- anélkül, hogy valós életbeli következményei lettek volna virtuális "flörtjeinek".
"A játékban majdnem pont úgy nézek ki, mint az életben, egyedül a hajam kicsit más mostanában. Megpróbálom minimalizálni a különbségeket köztem és az avatarom között, hiszen ez ÉN vagyok, és nem egy karakter, vagy egy színésznő." - tette még hozzá Palela.
"A tarifáimnak reálisnak kell lennie a Second Life gazdaságához mérten. Hogy képben legyetek: egy magas sarkú csizma 600-800 linden dollárba kerül, egy ruha pedig 400-500 LD. De igazából nem is szoktuk megbeszélni a kedvenc klienseimmel az árakat. A régi vendégeim jól tudják, hogy egy teljes este 2000-3000 dollárba kerül. A teljes este egyébként tényleg "teljeset" jelent: két-három órán keresztül foglalkozom a vendéggel. Olyan escort klubokban táncolok, ahova azok a férfiak járnak, akik pontosan tudják, mit akarnak tőlünk. Viszont új vendégeket ritkán fogadok: most már elég válogatós vagyok..."
Arra a kérdésre, hogy most van-e valós életbeli pasija, a válasz (talán ki is találtátok) nemleges...
ennél a valóságban még fél8-tól 4ig is érdekesebb az élet!
