Kapcsolódó cikkek:

Max Payne-t az ág is húzza, ezt már egy jó ideje tudjuk. A Retroguru egy korábbi cikkében (lásd fenn) már kivesézett első részben hősünk egy gigantikus összeesküvésben elvesztette családját, mire ő kiirtotta a New York-i bűnözők mintegy… Nos, maradjunk annyiban, hogy nagyon nagy százalékát. De Max élete ezután sem lett könnyű, ami neki rossz, nekünk meg jó, hiszen így legalább van témánk a Retrogurura – és persze, újra végiglőhettük New York utcáit. Essünk hát neki, lássuk, milyen kalamajkába pottyant bele a bosszúálló zsaru 2003-ban, idestova tizenkét évvel ezelőtt.

„I didn't deserve to walk away. There are no happy endings.”

A Max Payne 2001-ben hatalmas sikert aratott, szóval nem lehetett kétségünk a folytatás felől. Már csak azért sem, mert pár hónappal a program megjelenése után, egész pontosan decemberben bejelentették a második részt, így tulajdonképpen csak egy kérdés maradt: mikor kaparinthatjuk meg? Na meg az, hogy képes lesz-e a Remedy megismételni az első rész bravúrját. Nos, ennyi év távlatából már elég bátran kijelenthetjük: igen, sőt, még felül is múlta.

Max története két évvel az első rész cselekménye után folytatódott. Ámokfutását követően Alfred Wodennek hála nem került sittre, sőt, még a jelvényét is megtarthatta. Persze hiába volt édes a bosszú, Max családja nem támadt fel, így az ő lelki állapota sem javult. Borúlátó, cinikus szemmel nézi és kommentálja az eseményeket. Élete akkor fordul újra fel, amikor először végignézi, amint néhány takarító kivégez egy nőt, majd ezeket üldözve (értsd: módszeresen agyonlövöldözi őket) belefut az első részből megismert bérgyilkosba, Mona Saxba. Hősünk szíve ekkor olyan hevességgel gyullad lángra, mint később a lakása, ám ez sajnos sok-sok gonddal, hullával, ólommal, árulással és egy újabb gigantikus összeesküvéssel jár.

„The past is a gaping hole.”

Az egyik legjelentősebb változás a Max Payne 2-ben a látványt érintette, noha az elődje grafikus motorját, a MAX-FX-et használta. Csakhogy a Remedy-sek alaposan feljavították ezt. Bár a játék csupán a DirectX 8.1-et támogatta, az ügyes programozóknak hála DirectX 9-es effekteket is tudott használni, úgymint tükröződés, fénytörés, shaderek vagy éppen a szellemkép.

Emellett a karakterek polygonszámát is megnövelték, így azok sokkal szebbek lettek, arcvonásaik lágyabbakká, kerekebbé váltak. Apropó, arcok. Max a két rész között új igazolványképet volt kénytelen készíteni, hiszen a fizimiskája teljesen megváltozott. Míg a Max Payne-ben a játék írójáról, Sam Lake-ről mintázták az arcát, addig a The Fall of Max Payne-ben már egy hivatásos színész, Timothy Gibbs volt a modell. A hangját viszont továbbra is James McCaffrey adta.

A játék új fizikai motort kapott, az addigra már több játékban bizonyított Havokot, ami igen realisztikussá tette a Max Payne 2 látványát, és persze alaposan rásegített a játékmenetre. A gránátok szabályosan pattantak le a falról, a robbanások nyomán minden szerteszét szállt, a ládákat átlőhettük és az ellenség is a fizikának megfelelően hullott el.

A Bullet Time sem maradhatott ki a ráncfelvarrásból, bár igazán szignifikáns változások itt már nem érezhetőek. A két legszembetűnőbb a gyors tárcsere a belassított idő alatt, a másik pedig az, hogy gyorsabban visszatöltődik és tovább használhatjuk Max eme „mágikus” képességét.

A Max Payne 2 kapott egy új játékmódot is, a sztori mód végigjátszása után megnyíló Dead Man Walkingot, amiben tulajdonképpen egyetlen célunk volt: minél tovább túlélni. Az időkorlátot a folyamatosan érkező ellenfelek lelövésével tágíthattuk, erre a célra pedig a játékban fellelhető összes fegyvert bevethettük.

A Remedy persze azért próbálta megtartani a nagy felújításban az eredeti hangulatot, így bár most nem a hó, hanem az eső szakad, New Yorkban továbbra sem kell fel a nap, s bár az átvezető animációk száma megnőtt, még mindig a képregényes betétek vezetik fel és le a cselekmény akciódús szakaszait. Sőt, eme képkockák nem csak megsokszorozódtak, de szebbek is lettek.

A zene sem változott, persze ez nem csoda, hiszen az első rész nyomott hangulatát fokozó muzsika szerzői, Kärtsy Hatakka és Kimmo Kajasto visszatértek a folytatásra, hogy újra elvarázsoljanak minket csellóval kísért dallamaikkal.

„You're a bastard, Max.”

A Max Payne 2 tehát afféle biztonsági játék volt a Remedy részéről. Jelentős játékmenetbeli változtatás nem érte a programot, csupán megszépítették, lecsiszolták az első epizód éleit, majd körítésnek kaptunk egy újabb történetet. Mégis, az akció kiforrottabb, a sztori fordulatosabb és érzelmesebb lett, Max karaktere pedig sokkal élőbb, mint azelőtt.

A programot a kritikusok és a játékosok egyaránt pozitívan fogadták, felróni csupán a kevés újítást tudták neki – emellett több díjat is bezsebelt. Ennek ellenére a The Fall of Max Payne nagyon gyatrán teljesített az eladásokban, aminek egyik következménye az lett, hogy Max kilenc évre eltűnt, s amikor legközelebb visszatért, már egy teljesen új ember volt.