Fantasztikus négyes állt színpadra Kaliforniában, az éves Technology, Entertainment and Design konferencián: Will Wright, a tévésorozat-guru J.J. Abrams (Lost, Alias), Jeff Skoll, az eBay korábbi elnöke, és Deborah Scranton dokumentumfilmes (The War Tapes). A két órás előadás témája az volt, hogyan lehet a szórakoztatóipar különféle médiumaiban önzetlen segítségnyújtásra, társadalmi felelősségvállalásra ösztönözni a fogyasztókat, és ki-ki a maga szakterületéről hozott példákat ennek demonstrálására.

Will Wright egészen érdekes dolgot jelentett be: amellett, hogy a játékosok a Spore-ban nyomon követhetik a teljes evolúciót, és láthatják, egy-egy döntésük következménye milyen globális kihatással jár, a cím a környezettudatosság kialakításában még tovább megy. Lesz ugyanis egy olyan funkció, melynek segítségével széndioxidot pumpálhatunk a virtuális atmoszférába, és ennek hatására a szemünk láttára zajlik le a globális felmelegedés folyamata: a szerencsétlen bolygó percek alatt lángokban áll majd. Wright szavaival: „Reményeim szerint, ha ilyen játékokat adunk a gyermekek kezébe, rávezethetjük őket arra, milyen lehet a Föld 100 év múlva. Ezért gondolom azt, hogy a játékok megváltoztathatják a világot.” (Apró megjegyzés: a tervezőzseni mindkét esetben a „toy” kifejezést használta, nem a „game”-et, azaz itt az általános kategóriáról van szó, nemcsak a videojátékokról, hanem a babákról, autókról, építőkockákról, és minden egyébről is.)

Igaz szavak, és kedvenc Wired magazinbeli interjúm jut róla eszembe, melyben Will Wright kifejtette, hogy a jövő generációjának olyan játékokat kell készíteni, mely felnőttnek tekinti őket, és közös gondolkodásra, kreativitásra, döntéshozatalra, felelősségvállalásra sarkallnak és nevelnek. A Spore érzésem szerint mérföldkő lesz ezen az úton.