A Rockstar Games a GTA 3 sikere után jó ideig nem törekedett arra, hogy számozott példánnyal bővítse a sorozatot. A harmadik részt a Vice City, majd az egész ambiciózusra sikerült San Andreas követte. Mindezt meglehetősen gyorsan, 2001-től 2004-ig zavarták le. Ezután négy évre elvonultak, hogy végül előálljanak egy minden ízében megújult epizóddal, a GTA 4-gyel.

A bevándorló kisember

A GTA 4 munkálatai már a San Andreas megjelenése után egy hónappal elkezdődtek. Dan Houser és Rupert Humphries egy közel 1000 oldalas forgatókönyvet eszkábált össze, és a történet középpontjába egy kelet-európai bevándorlót, Niko Bellicet helyeztek. A céljuk egy összetettebb karakter megalkotása volt, aki katona múltja miatt képes kegyetlenné válni, ugyanakkor igazságérzete miatt próbálja védelmezni a gyengéket és bajbajutottakat.

Houser úgy érezte, hogy mivel Niko kívülálló, a játékosok jobban tudnak azonosulni vele, hisz így együtt fedezhetik fel Liberty City-t. Emellett bevándorló jellegéből adódóan sokkal veszedelmesebb helyzetekbe lehet sodorni. A karakter kidolgozásában bűnügyi szakértők is segítettek. Ruházatát – mind azt, amiben megérkezik az Államokba, mind a később megvásárolhatóakat – úgy tervezték meg, hogy azok a keletei-európai öltözködést idézzék.

A játék másik fontos karaktere, aki motivációként szolgált Niko számára, Roman volt. A fejlesztők nem akarták, hogy a főhőst túl erős szálak fűzzék Romanhez, ezért elvetették a testvéri kapcsolatot, így lettek végül unokatestvérek. Roman egyben afféle tükörképe is volt Nikónak, hiszen míg előbbi zord és cinikus, utóbbi bájos és optimista, és persze szeretett erősen túlozni saját életviteléről. Niko megérkezésekor tudja csak meg, hogy Roman gazdagsága, a gyönyörű nők, a mesés otthon, a menő vállalkozás és a szuper kocsik nem léteznek, helyette van egy veszteséges taxis vállalkozása, egy lepukkant lakása, egy titkárnője, és rengeteg adóssága egy uzsorás felé.

Egy kis szelet a Nagy Almából

A készítők Liberty City megalkotásához New Yorkot vették alapul, bár nem akarták egy az egyben lemásolni a várost, inkább annak karikatúraszerű változatát próbálták megalkotni. Kezdésként egyrészt mellőzték a GTA 3-ban látottakat, másrészt kutatás céljából a Rockstar North 60-70 munkatársa utazott New Yorkba. Először a projekt kezdetén, 2005-ben, majd később, 2007-ben. Továbbá egy New Yorkban működő, teljes munkaidős kutatócsoport is foglalkozott információkutatással, például adatokat gyűjtöttek a különböző városrészek etnikai kisebbségeiről vagy a közlekedési szokásokról.

Emellett a fejlesztők tanulmányozták a városbéli lakások építészeti terveit, műholdfelvételek segítségével határozták meg a városrészek elrendezését, kutatták az autómodellek eladási adatait, és olyan könyveket olvastak, amelyek részletesen bemutatták a város infrastruktúráját, beleértve a metrót, a csatornákat és a szemétszállítást.

Leslie Benzies producer szerint a csapat több mint 100 ezer fényképet készített a New York-i helyszínekről, bár Aaron Garbut művészeti vezető szerint volt az 250 ezer is. Továbbá rengeteg videofelvételt csináltak, amelyeket folyamatosan vetítettek a Rockstar North irodáiban, hogy a készítők bármikor rá tudjanak pillantani New Yorkra.

Drága volt, de megérte

A Rockstar Games hatalmas embertömegeket és dollármilliókat mozgatott meg azért, hogy elkészüljön a GTA 4. A Rockstar North 220 fős alapcsapata alkotta a fejlesztőhadsereg gerincét. Ehhez csatlakozott egy 50 fős alakulat a Rockstar NYC-ből, egy 40 fős egység a Rockstar Linconból, egy 10 személyt számláló csapat a Rockstar San Diegóból, és körülbelül 600-700 részmunkaidős külsős és belsős szaki. A párbeszédeket és különböző szövegeket 660 színész mondta fel.

A muzsikát sem aprózták el, a játékbeli rádióállomások zenei készletének megvalósításához a fejlesztők több mint 2000 emberrel vették fel a kapcsolatba, hogy megszerezzék a felvételi és kiadói jogokat. Sőt még egy magánnyomozó is felbéreltek azért, hogy felkutassák a Skatt Bros. néhai tagjának, Sean Delaney-nek a rokonait, hogy licenceljék a zenekar Walk the Night című dalát. A Billboard beszámolója szerint a Rockstar akár 5000 dollárt is fizetett szerzeményenként, és további 5000 dollárt master felvételenként és számonként.

A költségek pedig részben ezért is igen magasak lettek. Benzies becslése szerint a produkció fejlesztési költsége meghaladta a 100 millió dollárt, és erre jött rá a marketing. Ezzel a negyedik epizód a valaha volt egyik legdrágább videójáték lett. És bizony, ilyen költségek mellett a játéknak kasszarobbantónak kellett lennie, ha a készítők nem akartak koldusbotra jutni. Szerencsére a GTA 4 Nikót megszégyenítő profizmusával rámolta ki a játékosok pénztárcáját.

Az első 24 órában 3,6 millió példány kelt el a programból, és egy hét alatt 500 millió dollárt hozott a Rockstar Games konyhájára. A PC-s verzió pocsék optimalizáltsága ellenére rendkívül jó kritikákat kapó játék három Guinness világrekordot is megdöntött 2008-ban. Ez volt a 24 óra alatt a legtöbb bevételt hozó videójáték, a 24 óra alatt a legtöbb bevételt hozó szórakoztatóipari termék, és a 24 óra alatt a leggyorsabban fogyó videójáték is. Egy 2013-as beszámoló szerint a GTA 4-ből végül több mint 25 millió példány ment el, ezzel ez lett a világ egyik legjobban fogyó játékprogramja.

A játék persze néhány botrányt is megélt. Az egykori ügyvéd, Jack Thompson, aki egy időben valóságos hadjáratot vezetett a videójátékok ellen azok vélt erőszakossága miatt, és kedvenc célpontja volt a GTA-sorozat, már a megjelenés előtt be akarta tiltatni a GTA 4-et. Először emiatt pereskedtek a kiadóval, aztán meg amiatt, mert Thompson tudomására jutott, hogy a játékban van egy megölhető karakter, aki rá hasonlít. Végül az ex-ügyvéd még egy levelet is küldött a Take-Two elnökének, Strauss Zelnick anyjának, amiben kritizálta a férfi neveltetését. Bár Thompson később azt állította, hogy az elnök ügyvédjének küldte és karikatúrának szánta.

Galéria
Kattints a galéria megtekintéséhez!

Ugyanígy az első trailer megjelenése után New York vezető tisztviselői közül többen felháborodtak azon, hogy Liberty City alapjainak az ő városukat használták. Ám Jason Della Rocca, a Nemzetközi Játékfejlesztők Szövetségének ügyvezető igazgatója ezt nem hagyta szó nélkül, és azzal vádolta meg New York vezetőségét, hogy kettős mércét alkalmaznak, mert a városukban játszódó akciófilmeket, könyveket és sorozatokat sosem illették ilyen kritikákkal.

A megjelenés után sem kímélték a programot. Az ittas vezetés ellen fellépő Mothers Against Drunk Driving nonprofit szervezet azért vette elő, mert a programban lehet alkohol befolyásoltság alatt autót vezetni. Ezért arra kérték az ESRB-t, hogy minősítse át a játékot csak felnőtteknek szólóra, illetve a Take-Two-t és a Rockstart arra, hogy szűntessék be a játék forgalmazását. Glenn Beck konzervatív rádiós pedig a megjelenés idején rendre azt állította, hogy a GTA 4 és társai azért készülnek, hogy erőszakosabbá tegyék a gyerekeket a hadsereg számára. Persze többen is rávilágítottak, hogy a játék nem gyerekeknek készült, és a videójátékok előtt is voltak háborúk, méghozzá elég erőszakosak.

A GTA 4-et néhány bűntettel is összefüggésbe hozták. Egy 87 éves nagymamát fejbe lőtt a 8 éves unokája, miután a GTA 4-gyel játszott. Természetesen egyből a játékot kellett okolni, nem a gyermekre felügyelő felnőtteket, akik könnyen hozzáférhetővé tettek egy csőre töltött pisztolyt, ráadásul olyan programot adtak a 8 évesnek, amire rá van írva, hogy nem neki való. Thaiföldön pedig egy eset odáig fajult, hogy a GTA 4-et be is tiltották. Egy 18 éves diák ugyanis megölt egy taxist, amikor megpróbálta elrabolni a kocsit. A rendőrkapitány szerint a fiú ki akarta próbálni, hogy a való életben is olyan könnyű-e elrabolni egy taxit, mint a játékban.

Mindezek persze nem szabtak gátat a GTA 4 sikerének, sőt a negatív reklám talán még a hasznára is volt. Ami pedig a GTA-sorozatot illeti, máig él és virul, mi több, a GTA 5 még az elődjét is túlszárnyalta. De az már egy másik történet.