Néhány játékról biztosan tudjuk, hogy a közeljövő nagy durranásai lesznek, főleg így az E3 2014 után. Nyilván az évente megjelenő Assassin’s Creed- vagy Call of Duty-epizódok ismét milliószámra fogynak majd, ahogy a friss Battlefield: Hardline-t és a BioWare egyik húzócímének folytatását, a Dragon Age: Inquisitiont is tisztességes eladási számok fogják övezni, éppen úgy, mint az EA sportjátékait. Sokkal érdekesebb azonban a lista másik oldala: vajon melyek lesznek azok a játékok, amelyek az idei pénzügyi évben nem fognak úgy teljesíteni, mint azt a fejlesztők és a kiadók remélik? Az e heti Top 5 rovat ezt a kérdést hivatott megválaszolni.

Figyelem! Ez a lista puszta spekuláció, tehát NINCS rá garancia, hogy valóban az összes rajta szereplő termék a süllyesztőbe kerül, ám minden esetben az esély jóval több a nullánál.

Webshop ajánló
Sniper Elite III
  • PC
  • XBOX 360
  • XBOX One
  • PS3
  • PS4

5.: Sniper Elite 3

Hol is kezdjem? Szerintem mindannyian tudjátok, hogy június elején ingyenessé vált (és azóta ismét fizetős lett) a Sniper Elite V2, amit milliók töltöttek le. Arra az esetre, ha ez az akció nem bírna elég marketingjelleggel, a biztonság kedvéért a kiadó rengeteg pénzt költött el folytatás reklámjára, hátha felfigyel rá a közönség. Nem egy trailer érkezett mostanában, ami a Sniper Elite 3-at dicséri, de ez kevés a sikerhez.

A hiba ott van, hogy bármennyire is szépen hangzik a hitegetés, rengeteg kételyre adnak okot a korábban megjelent részek. Mindkét játék harmatgyengére sikeredett, a második rész maximum közepesnek nevezhető, viszont egyáltalán nem élvezhetetlen. Szerencsére a játékot fejlesztő Rebellionnak volt annyi esze, hogy meglepjen minket a kooperatív mód lehetőségével, így akár másodmagunkkal is végigrohanhatunk a kampány pályáin, és mindannyi tudjuk, hogy egy haverral együtt lődözni a nácikat sokkal élvezetesebb, mint egyedül gránátokat hajigálni a tömegesen érkező oroszokra. Itt mindkettőre akad lehetőségünk. Hála az égnek, ezt a jó szokásukat a harmadik installációra is megtartják a fejlesztők, ám ha nem javítanak semmit a minőségen, akkor nem fognak megugrani az eladások annyira, hogy azt mondhassuk, nyereséges lett a projekt.

Macskaszimulátor

...avagy a kecskék után szabadon. Most szeretett házi kedvenceink, a cicák veszik át az uralmat az állatos szimulátorok piacán, de vajon képesek lesznek-e lepipálni a 2014-es év slágerét, a Goat Simulatort? Egyelőre tucatnyi jel mutat arra, hogy nem. Az elkészült demó, ami még annyira kezdetleges, hogy alfának nevezni is csúfolás, egyáltalán nem köti le az embert. A kecskeszimulátorban legalább volt fantázia a furábbnál furább lehetőségek és az elénk állított kihívások miatt, ám ez sajnos hiányzik a cicás klónból. Persze első blikkre vicces, hogy egy macska szemszögéből látjuk a világot, ám ez édeskevés az üdvösséghez.

A játékmenet másból sem áll (jelenlegi formájában) mint: körbejárni a gazdánk hálószobáját és minden mozdítható tárgyat letaszítani a földre, törni-zúzni, a rongálás után pontokkal díjaz a rendszer, mi pedig örülünk a fejünknek. A fejlesztő, Chris Chung azt ígérte, hogy a végleges verzióban több kaszt lesz elérhető (többek között egy gamer-cica megjelenésére is készülhetünk), pár új helyszínre is eljuthatunk majd négylábúként, egynéhány új tárgyat rongálhatunk meg, és akár a szomszéd szemetesét is feltúrhatjuk. Ugye milyen izgi? Ja várj...! És azt mondtam már, hogy ez pénzbe fog kerülni?

A Catlateral Damage -- merthogy ez a pontos címe -- egyetlen esélye az, hogy internetfalu telis tele van cuki cicás tartalommal, ezért elképzelhető, hogy akármennyire unalmas lesz a késztermék, a vásárlók vinni fogják, mint a cukrot. Meg aztán a projekt a Kickstarteren és Green Lighton nyerte meg magának az emberek bizalmát, valamint pénzét. Ellenben ez nem jelenti azt, hogy jól fog teljesíteni a szaksajtó hasábjain, ahogy azt sem, hogy elkészültét követően érdemes lesz rá beruházni.

Enemy Front

Láttam egy egész jónak tűnő játékot, megnéztem a trailerét, megtetszett, ígéretesnek tűnt, aztán arcon csapott a felirat: City Interactive. Azoknak, akiknek ez a név nem mond semmit, mert túl fiatalok, vagy elkerülték a Rossz PC Játékok sorozatot, elmondjuk, hogy a City Interactive csapata -- amely nem mellesleg lengyel, akárcsak a Witchert fejlesztő CD Projekt -- híres arról, hogy low budget, kifejezetten gyenge minőségű játékokat fejleszt és dob piacra.

Az utóbbi pár évben megtáltosodtak a Citynél, és valamelyest „minőségibb” árut produkáltak, ám még mindig nem voltak képesek kilépni a saját árnyékukból és igazán jót alkotni. Mindez igaz az Enemy Frontra is, pedig első blikkre kifejezetten jónak tűnt, akárcsak a Sniper: Ghost Warrior, ennek ellenére a történelem megismételte önmagát. A grafika elmegy, a sztori bugyuta, a játékmenet pedig pocsék és csak helyenként szórakoztató, ráadásul pont az menthetné meg, ami nincs benne: co-op. Ugyanúgy, mint a Sniper Elite-nél, itt is sokat nyomott volna a latba, ha beleépítik ezt a módot, de helyette kaptunk egy basic shootert multiplayerrel. Kösz, City! Az azonban dicséretes, hogy nem 40 és 50 euró értékben lehet megvásárolni az Enemy Frontot, hanem csak 30-ért. Aki akar, az tehet vele egy próbát, hátha bejön neki; a demó ingyenesen elérhető Steamen keresztül.

The Last Guardian

2009-ben bemutattak róla egy trailert, kaptunk pár infót, és azóta síri csend és hullaszag veszi körül a projektet. Azonban az egész világ mindmáig várja ezt az IP-t, hiszen a legendás Team ICO készíti, amely megalkotta a klasszikus PlayStation-játéknak számító Icót és a The Shadow of the Colossust.

Érkeztek pletykák arról, hogy az előző generáció helyett inkább PlayStation 4-re adnák ki a The Last Guardiant, ami végett még tovább csúszik a projekt, mivel a Team ICO-nak át kell rántania egyik konzolról a másikra a már kész elemeket. A program már több mint hét éve készül, és ezzel a tekintélyes számmal felkerült arra a Development Hell-listára, amin szerepelt többek között a Duke Nukem Forever, az Aliens: Colonial Marines és a már elfeledett Too Human. Persze vannak olyan játékok, amiknek jót tett a hosszú fejlesztési ciklus, mint amilyen a Dragon Age: Origins (5 év), Fallout 3 (6 év), L.A. Noire (8 év) vagy a Team Fortress 2, amit 1998-tól kezdve a mai napig folyamatosan bővítenek, toldozgatnak, foltozgatnak a fejlesztők.

Hatalmas felelősség van a fejlesztők vállán, mivel játékuknak el kell érnie azoknak a klasszikusok szintjét, amiket eddig kiadtak. A rossz hír azonban az, hogy Fumito Euda, a csapat szíve-lelke és kreatív vezetője 2011-ben végleg otthagyta a Team Icót -- vélhetőleg azért, mert megromlott a kapcsolata kiadójukkal, a Sonyval -- és indie vizekre evezett. Állítása szerint tanácsadóként továbbra is közreműködik a fejlesztésben, ám ez azt jelenti, hogy szakértelméről valamint zseniális ötleteiről híres tervezőóriás már nem támogatja közvetlenül a The Last Guardiant. És ha ez még nem lenne elég, amennyiben a játék végre valóban megjelenik, tömegesen fognak akadni olyanok, akik bírálni fogják a készterméket, hiszen teljesíthetetlenül magas elvárásokkal ültek le a konzoljuk elé.

Bármi, ami innovatív

Az utóbbi pár évben semmi meglepetéssel nem rukkoltak elő a nagy kiadók, csupán indie fronton láthattunk némi frissítést. Az E3 sem tartogat különösebb meglepetéseket: újra és újra ugyanazokat a shootereket adják el nekünk, mint amiket már öt éve kijátszottunk. És hogy mégis miért?

Mert a casual réteg, más szavakkal élve „a többség”, nem akar változást. Hiába könyörög a szaksajtó némi innovációért, ha valami egyedivel ruháznak fel egy hőst, akit gyerekkorunk óta szeretünk, lásd Mario, azt egyszerűen nem keresik a vásárlók azzal a címszóval, hogy „nem ezt vártuk” vagy „nem ezt akartuk”. A szkepticizmus a minőség rovására megy, és ezen még a generációváltás sem segített igazán.

Ha nem ismernétek, a Game Theorist néven elhíresült amerikai srác készített ebben a témában egy remek videót. Érdemes vetni rá egy pillantást, mivel igen tanulságos.