Aki nem tudja, mi fán terem a Dark Souls 2, az képzelje el minden idők legnehezebb játékát, fokozza fel a rémképet a tízezerszeresére, és már talán, TALÁN van halvány elképzelése arról, milyen élmény a Dark Souls-sorozattal (aminek szellemi elődje a PS3-as Demon's Souls) játszani.

Fontos azonban tudni, hogy különbség van a nehéz és az idegesítő között: a Dark Souls 2 egy akció-szerepjáték, amiben a valós idejű harcrendszert iszonyatosan erős ellenfelekkel fejelték meg a japán From Software munkatársai. A programban minden egyes lény (legyen az egy csontváz, vagy boss-karakter) komoly kihívást jelent, menteni csak bizonyos pontokon tudunk, halálunk pedig a képességeink elvesztésével jár -- ellenben sosem történik olyan, hogy önhibánkon kívül harapunk fűbe, és ennek köszönhetően a Dark Souls 2 afféle oldschool-kedvenc, amit elsősorban a régi stílusú akció-kaland játékok kedvelőinek fejlesztettek ki.

A programban egyetlen karaktert irányíthatunk, aki tapasztalati pontok útján fejlődik, és feloldott, megtalált vagy megvásárolt felszereléseket cipel magával, hogy legyen esélye a történet végére érni. A pályák nagyok, de jórészt lineárisak, a multiplayer-funkció pedig nem a megszokott online kaszabolás, hanem egy érdekes segítőrendszer: néha meghívhatunk más játékosokat a saját kalandunkba, hogy segítsenek túljutni egy-egy szakaszon, illetve emlékképeket hagyhatunk másoknak, előre figyelmeztetve őket a sarkon leselkedő veszélyre. Na, nem mintha lenne olyan sarok, ami bizonságos a Dark Souls 2-ben...