Huhh... Időrendi sorrendben haladok, mert csak úgy lesz biztos, hogy nem hagyok ki egyetlen jelentősebb progit sem. Choplifter: C64-es ügyességi akciójáték, voltaképp ez volt az első számítógépes játék, amivel találkoztam. Zool: Az első PC-s játék, amivel játszottam. Emlékszem, a Prince of Persiához hasonlóan nem lehetett benne menteni, szóval egyhuzamban kb. négy órát kellett előtte ülnöm, ha ki akartam tolni. Wolfenstein 3D: Ezt gondolom nem kell ragoznom. Doom: Ez sem igényel különösebb magyarázatot. Bomberman: Négy ember egy gép előtt: a szórakozás garantált. Duke Nukem: A Zool után a második olyan platformjáték, amit többször is kitoltam. F-15 Strike Eagle II: Az első repszimulátor, amit toltam. Emlékszem, hatalmas élmény volt, mikor először szálltam le egy repülőgép-hordozóra. F-29 Retaliator: Akkori szemmel nézve brutális volt a grafikája, bár leszállni ebben a játékban nem tudtam. GTA és GTA2: Ezekkel a programokkal tapasztaltam meg először a totális szabadság érzését. Duke Nukem 3D: Ezt még annak idején magyar szinkronnal játszottam ki, a röhögés garantált volt. Carmageddon 2: Még mai is elindítom néha, a törésmodellje szerintem egyszerűen forradalmi volt a maga idejében. Imperium Galactica 1 és 2: A magyar birodalom-menedzselő stratégia. Több magyarázatot nem igényel. Kingpin: A Xatrix leghangulatosabb FPS-e, és egyben az egyik legjobb gengszter-szimulátor. A szöveg külön megér egy misét, aki feliratozás nélkül megérti a karaktereket, szerintem rögtön elmehet filmeket fordítani. Operation Flashpoint és kiegjei: A tökéletes háborús szimulátor. Még most is fenn van a gépemen, és most is aktívan tolom. Soldier of Fortune 1 és 2: Évente mindkettőt kijátszom egymás után. Kár, hogy azzal a borzalmas harmadik résszel úgy hazavágták a sorozatot. A GTA3-érás játékok: Mindháromnak megvan a maga erőssége: a GTA3 egyértelműen a 3D-s sandbox játékok úttörője, a Vice City a legjobb hangulatú a három progi közül, a San Andreas pedig egyszerűen annyira tele van élettel, és annyi mindent meg lehet csinálni benne, hogy az szinte már ijesztő. Medal of Honor: Allied Assault: A partraszállós pálya. Ezzel mindent el is mondtam. Half-Life és Half-Life 2: Évente kijátszom mindkettőt, magyarázni gondolom nem kell, miért. Flatout 2: A tökéletes roncsderbi és partijáték. Call of Duty: A nyitó sztálingrádi pálya. FEAR: X-Akták meets Ringu. Tökéletes hangulat, tökéletes tűzharcok.

Nekem a Beyond Good & Evil marad az egyik kedvenc a hangulat és zene miatt. Valahogy nagyon meg tudott fogni. A másik a Jedi Outcast, amit szerintem mindenki ismer. Mondjuk nekem csak azért tetszik mert nagy SW fan vagyok, de azért a történet sem volt gyenge... És még a GTA Vice City szintén a hangulat miatt. És a Jazz Jackrabbit második részét ki ne felejtsem! Ezeket a mai napig elő szoktam venni és addig játszok velük amíg a gépemen mennek...

Nekem a régi-régi Sea Dogs volt ilyen emlékzetes játék (meg lesz is még). Nagyon megdobja a játékot, hogy a véletlen-szerűen generált ellenfelek miatt nincs két egyforma végigjátszása, hiába azonos mindig maga a történet. Igaz, nagy rajongója vagyok a középkori hajóknak, de ez a játék annyira megfogott, hogy kicsit felturbózva meg is írtam a "főszereplő" történetét a G-portalos oldalamra.