Alcatraz (2010) teszt

Érthető módon nemcsak a film-, de a játékvilág is kiveszi részét a börtönös témából. A lengyel székhelyű, leginkább első személyű lövöldözős anyagokra specializálódott Silden (akik olyan alkotásoknál működtek már közre, mint pl. a Mortyr első két része vagy éppen a felejthetetlen Mesterlövész) nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy a lehető legélethűbb módon lemodellezi az Alcatraz-szigetet, melyet aztán a játékos egy FPS keretén belül bejárhat.

A Szikla harcosa

Az ok, amiért a szigetre kerülünk, néhány terrorista, akik az egykori börtön színhelyét választják fenyegetésük beváltására, mely szerint pusztító rakétákat lőnek ki a világba. Ennek a megakadályozása lesz Joe Harmsky (személyünk) feladata, egyben a gonosz McAllister tábornok, egykori kiképzőnk likvidálása. Miután megérkezünk a szigetre, magunkra vagyunk utalva, a küldetéseket elejétől a végéig társak nélkül kell végrehajtanunk, csupán rádión keresztül kapunk folyamatosan tanácsokat egy kedves női hangtól. Egyedüli segítőink a fegyverek, melyek eléggé korlátozott számban állnak rendelkezésre. Védhetjük magunkat pisztollyal, kétféle gépkarabéllyal (H&K MP5 és AK 47), felvehetünk MGL-140 típusú gránátvetőt és 338LM mesterlövészfegyvert a távoli célpontok ellen. Furcsa, hogy olyan szokásos szerszámokkal, mint kés, rakétavető vagy éppen sörétes puska, a játékban nem találkozunk, holott olykor alkalmunk van odalopózni az ellenfél közelébe, ami remek lehetőség lenne egy kis vagdalkozásra, de belefutunk ellenséges helikopterbe és tengeralattjáróba is, akik ellen a rakéta eredményes lenne. Lőszerhiánytól viszont nem kell tartani, a lelőtt terroristáknál és a ládákban folyamatosan találunk muníciót. 

A szigeten elszórt tárgyak mind ellenlábasainknak, mind nekünk remek fedezékül szolgálnak, amit aztán ki is használnak. Folyamatosan mozognak, elbújnak, ritkán állnak meg egy helyben, nyitott téren. Javasolt pontosan célozni, egy jól leadott fejlövés igencsak hatásos tud lenni. Érdemes fülelni is, a katonák ugyanis sokszor magukat árulják el azzal, hogy a közelünkben mit sem sejtve beszélgetnek egymással. Belőlük amúgy kétféle van, az egyszerű zsoldosokon kívül fekete ruhás, gázmaszkos rosszakarók is a kiiktatásunkon dolgoznak.

Maga a játékmenet a rövid időtartamú összecsapásokra fókuszál, komolyabb megoldandó feladatokon nem fogunk fennakadni. Menni kell csupán előre, ahogyan azt a térkép és a távolságmérő mutatja, de eltévedni amúgy sem lehet, mindig egy irányba haladhatunk csak. A készítők igyekeztek némi változatosságot is belecsempészni a küzdelembe, ilyen a már említett járművek felbukkanása, vagy éppen egy becsapódást követően, félájultan az elsősegélyláda keresése.

Az egyszemélyes terrorelhárító osztag

Aki egy FPS-től látványos vizuális megvalósítást, rövid idejű szórakozást vár anélkül, hogy egy picit is megerőltesse magát, annak az Alcatraz nyugodt szívvel ajánlható. A látványért a készítők saját fejlesztésű motorja, az Aurum Engine felel, és nem is teszi rosszul a dolgát: a felbontás igen magasra feltornázható, és a részletesség gépünk tudásának megfelelően testre szabható. Ennek megfelelően az ellenfelek, a tárgyak, a növényzet, az egész sziget kívül-belül méltó megvalósítást kapott. Jól néz ki például, ahogy a szél sodorja a faleveleket, és ahogyan váltakoznak a fényviszonyok a szabad ég alatt.

Nekem nem is igazán a külsővel van problémám, hanem a tartalommal, vagyis annak hiányával. Az egész történet elcsépelt, a lövöldözésen kívül pedig sok egyéb teendőnk nem akad. Az sem válik a játék előnyére, hogy néhány óra alatt végigjátszható, a multiplayer lehetőségéről pedig teljes egészében elfeledkeztek a fejlesztők, holott lehetett volna a Counter-Strike példájára egy kis túszos-bombás többszemélyes mókát összehozni, talán lett volna rá igény.

Nem volt szó eddig a hangokról és a zenéről, de nem is érdemes túl hosszan kitérni rájuk, nem ezek a játék erősségei -- mókás a felcsendülő cintányér, miután egy területet megtisztítunk az ellenségtől, de a gázmaszkosok hangja nem sikerült rosszul.

Az Alcatraz egy gyorsfogyasztási célból összerakott játék, melyre nem véletlenül csapott le a pontosan efféle anyagokra specializálódott lengyel City Interactive. Elvan vele az ember arra a kis időre, míg eljut a végére, de nem hagy maradandó nyomot.