Ebben az évben eleddig számomra a legnagyobb pozitív csalódást az áprilisban megjelent Anno 1800 okozta, ami néhány kisebb – azóta orvosolt – hibától és a gyenguska sztoritól eltekintve egy nagyszerű valós idejű stratégiai játéknak bizonyult. Szóval örültem, amikor kiderült, hogy DLC-k formájában még több időt tölthetek el az első ipari forradalom korában, az 1800-as években.

Az elsüllyedt kincs nyomában

Bár a játék a menübe lépve felhívja arra a figyelmet, hogy a The Sunken Treasures (és a többi DLC) indításához jó ötlet új játékot indítani, szerencsére nem kell mindent az alapjaitól újra felépítenünk, mert a DLC aktiválódik, ha már létező városunkban a mesteremberek (artisan) száma eléri a 700-at.

Az én pechem az volt, hogy erről csak később értesültem, bár nem bántam, mert második nekifutásra egy sokkal jobban szuperáló várost tudtam összerakni, sőt az áprilisi megjelenés óta néhány új funkcióval is bővült a játék, például most már sokkal részletesebben beállítható az egyes áruk ki- és behozatala, ami javítja a kereskedelem menedzselését.

De kanyarodjunk vissza a The Sunken Treasuresre. Mint írtam, ez egy történet központú DLC, amelyben megnyílik egy harmadik játéktér, Cape Trelawney, itt kell felkutatnunk a trónról elszökött királynőnket. Hogy miért lépett le? Nos, nem árulnám el, mert a DLC egész jó sztorival bír, de annyit azért mégis felfedek, hogy a dolognak köze van az évekkel korábban eltűnt Royal Scepterhez, aminek birtoklása eléggé fontos a királynő számára.

Egy szép, nagy világ

Ha korábban úgy érezted, hogy az Anno 1800 szárazföldi területei túl kicsit világraszóló terveidnek, akkor van egy remek hírem: Cape Trelawney fő szárazföldje háromszor akkora, mint az alapjáték legnagyobb szigete, plusz itt is akad pár kisebb szigetecske. Ráadásul ezen a hatalmas területen szinte minden fellelhető, amire egy gyarapodó és iparosodó városnak szüksége lehet, ennek köszönhetően a program nem kényszerít rá a kereskedelemre minket annyira, mint az alapjátékban.

További jó hír, hogy ezen a környéken kalózok sincsenek, így sokkal nyugisabb a tengeri felfedezés, hajóinkra kevésbé kell odafigyelni, mert nem háborgatják. Ez már csak azért is remek dolog, mert a The Sunken Treasuresben sokat kell a tengert kutatnunk, egész pontosan a tenger fenekét. Itt ugyanis pár éve hatalmas tengeri csata dúlt, a roncsok pedig mesés kincseket rejtenek.

Hogy felfedezzük őket, össze kell haverkodnunk Old Nate-tel, az öreg feltalálóval, aki egy búvárhajót bocsát a rendelkezésünkre. Ezzel mindenféle jóságot hozhatunk fel a mélyből (bár mi magunk nem nézhetünk le a tenger alá), majd egy pofonegyszerű kraftolási rendszerrel legyárthatjuk belőle azt, amire szükségünk van, vagy amit el kívánunk adni. Ez utóbbi kifejezetten jó dolog, ugyanis gyorsan megszűntetheti az anyagi problémáinkat – kissé talán túlságosan is gyorsan.

A királynő nyomában

Kevés negatívumot tudnék felhozni a The Sunken Treasuresszel szemben, talán csak annyit, hogy Cape Trelawney szigeteiben igazán nincsen újdonság, szinte egy az egyben olyanok, mint az Old World, ahol az Anno 1800 elkezdődik. Nincs meg az újdonságnak az a varázsa, mint amikor átugrottunk a New World térképre, ahol teljesen új flóra és fauna, új ércek, új lehetőségek vártak. Éppen ezért Cape Trelawney és a többi városunk között nincs értelme a kereskedésnek sem, hiszen, ha már egy futó kampányból indítjuk el, mire elérünk ide, már mindenünk megvan, amit itt felfedezhetünk. Ugyanígy fájó pont az új nemzetek hiánya.

Ezt leszámítva viszont nem tudnék rosszat mondani az Anno 1800 eme DLC-jéről. Kellemesen tartalmas, a tenger mélyén rejlő kincsek felkutatása és az új kraftolási rendszer leköti az embert, a sztori is élvezetes, és a látvány meg, ha lehet még pazarabb, mint az alapjátékban. A városépítés, az új épületek és technológiák fejlesztése pedig még mindig függőséget okoznak.