A Planet Moon Studios neve nem lehet ismeretlen az idősebb generációnak, hisz nekik köszönhetjük a nagyszerű Giants: Citizen Kabutot is. A játék megjelenése után három évre eltűntek és mindenki azt hitte, hogy csak egy játékra elegendő puskaporuk volt. Aztán 2003-ban előrukkoltak az Armed and Dangeroussel, mely közel sem szólt akkorát, mint az előd, mégis élvezhető program lett. De miről is van szó?
Roman(es) eunt domus. A Roman(es) nevűek a házba mennek?
Történetünk középpontjában a Lionhearts nevű lázadó trió áll, élükön az általunk irányított Romannal. Rajta kívül még a csapat tagja Jonesy, Roman jobb keze és robbantás specialista (nem mellesleg egy vakond) és Q a teaimádó robot, aki a legnagyobb tűzharc kellős közepén is képes egy csésze tea elkészítésére illetve elfogyasztására. A sztori in medias res kezdődik, azzal, hogy kis csapatunk felkutatja Rexust, aki öreg, vak és ráadásul még szenilis is (arról már nem is beszélve, hogy az öregkori elbutulás mintapéldája), ugyanakkor ő volt az a személy, aki gondosan elrejtette a Hatalom Könyvét. Erre a könyvre pályázik Forge király, ugyanis akinek a birtokában van ez a könyv, annak minden kívánsága teljesülhet. Hőseink mivel utálják az uralkodó rezsimet, ezért igyekeznek ott borsot törni Forge orra alá, ahol csak tudnak és mindent megtesznek azért, hogy ne jusson a kezébe a könyv. Még tervet is szőnek, hogy hogyan rabolják el a trónörökös Stiget, aki annyira sötét, hogy a fekete lyuk hozzá képest atomvillanás. És a főbb szereplők még az értelmesebbek közé tartoznak, mert bizony az AaD világában mindenki valami elmebajtól szenved, ráadásul a súlyosabb fajtából. Ez nekünk, játékosoknak jó, mert (magamból kiindulva) egynémely átvezetőn könnyesre röhögjük magunkat.
Ebből már rájöhettél, hogy a játék bővelkedik humorban. Ha láttál már akárcsak egy Monty Python részt, illetve filmet, akkor el tudod képzelni, hogy milyen poénok találhatók a programban, de ha valami oknál fogva kimaradt volna az életedből, akkor azonnal pótold, és csak utána folytasd eme teszt olvasását. Hogy miért mondom ezt? Két okból is. Az első: írásban nem igazán lehet visszaadni a poénokat, amik elcsattannak az AaD-ben. A második ok pedig, hogy a Monty Python humorára nem mindenki vevő, sőt valakiket kifejezetten irritál, ezért ha neked sem tetszik, akkor jobb, ha óvatosan közelítesz Romanék kalandjához. Csak azért nem mondom, hogy messzire kerüld el, mert nem csak ilyen viccek vannak benne, hanem paródiák, kikacsintások, egysoros beszólások, de főleg az angol társulatra jellemző humor a domináló. Egy esélyt megérdemel, sokat nem vesztesz vele, ha kipróbálod.
Ahová lépek földcápa terem
Az idő megszépíti az emlékeket, szokták mondani és bizony az AaD grafikájára is igaz ez. Emlékeimben egy viszonylag szép játék emléke élt, de ahogy most újra előszedtem rá kellett jönnöm, hogy bizony egyáltalán nem szép, még 2003-as viszonyokhoz képest is elmaradott. Ne feledjük, eddigre már túl vagyunk 2 Max Payne játékon és egy PoP: Sands of Time-on is, melyek mindegyike fényévekkel szebb, mint tesztalanyunk. A gondok már az átvezető videók minőségénél kezdődnek. A kép kásás, a mozgás animációk pedig röhejesek és itt nem a jó értelemben. Aztán elkezdünk játszani és pár küldetés után szomorúan konstatáljuk, hogy a pályák szinte csak színűkben térnek el egymástól. Mindenhol ugyanazok az épületek és tereptárgyak fogadnak, amitől nagyon egyhangú lesz a látvány. Erre még rátesz egy lapáttal az is, hogy az ellenfelek sem túl változatosak. Egy kezemen meg tudom számolni, hány karaktermodellt használtak a programhoz, ami bizony nagyon kevés.
A látvány nem számít, ha a játékmenet jó ugyebár és a Planet Moon már egyszer bizonyított a Giantssel, hisz ott ügyesen keverte a műfajokat. Mire kezdtünk ráunni a TPS-re, addigra átváltott a játék RTS-re és mire azt is meguntuk, jött az eszeveszett pusztítás a nagyra nőtt lényünkkel. Sajnos az Armed and Dangerousben csak lövöldözés van 21 küldetésen keresztül. A változatosság kimerül abban, hogy néha egy sínen mozgó lövegből kell osztanunk az áldást, valamikor meg kapunk egy jetpack-et, hogy azzal repkedhessünk a pályán és nagyjából ennyi. A küldetések is elég semmilyenek, általában annyi a dolgunk, hogy öljünk meg ennyi valakit, robbantsuk fel annyi valamit és mentsünk meg x számú parasztot. Ami még feltűnt, hogy a narratíva néha nem áll kapcsolatban a küldetésekkel. Csak egy példa, hogy értsétek. Az átvezető videóban Romanék arról beszélnek a semmi közepén, hogy meg kell találniuk a Tó Úrhölgyét, erre a küldetés, hogy védjük meg a falut egy telepített löveggel.
És ha már szóba került a telepített löveg, szót kell ejtenem a különböző népnevelő eszközökről is, amik legalább tartogatnak meglepetést. Alapjáraton három fegyver és két másodlagos fegyver lehet nálunk. Az első csoportban található a puska, géppuska, mesterlövészpuska, rakétavető, egy trombitára hasonlító gránátvető és most tessék kapaszkodni… a földcápavető. A neve elárulja, hogy mire jó. Másodlagos fegyvereink között alapból a tapadóbomba található, amik mellé a pályákon található ellenőrzőpontként szolgáló kocsmákban szerezhetünk új játékszereket. Van itt hatalmas, egyszer használatos bokszkesztyű, mely instant kiüt valakit, Guy Fawkes bomba, mely egymás ellen fordítja a rosszfiúkat, feketelyuk bomba, illetve a személyes kedvencem a gravitációt megfordító fúró. És ami még jó hír, hogy a fegyverek között nincs olyan, ami használhatatlan lenne, kivétel a sima puska, de azt úgyis lecseréljük, amint alkalmunk nyílik rá.
Két dolog van még, amire nem panaszkodok, az első a kihívás, mert már normál nehézségi szinten is meg tud izzasztani egy-két pálya. Igaz ez főleg az ellenfelek nagy számának köszönhető és nem a mesterséges intelligenciának, amit csak nyomokban tartalmaz a játék. A második pedig a szinkronhangok. Egyszerűen mindenki remekel, de külön kiemelném a Forge hangját adó Tony Jay-t. Igaz számára nem ismeretlen a szakma, hisz már szerepelt a Warcraft 3-ban, a Planescape: Tormentben, a Return to Castle Wolfensteinben és még jó néhány játékban. A fegyverek hangja viszont nem lett egy telitalálat. Némelyik erőtlen, némelyik pedig szimplán idegesítő. Ellentétben a zenékkel, amiket ugyan nem fogunk munkába menet hallgatni, de a játék alá tökéletesen illeszkedik, még ha néha kicsit halk is.
Make tea, not love
Az Armed and Dangerous az elbaltázott lehetőségek játéka, hisz a Planet Moonban meg volt a tehetség, hogy a Giantshez hasonló remekművet tegyenek le az asztalra, erre kaptunk tőlük egy humoros, de középszerű TPS-t. De legalább a humor elviszi a hátán az egész játékot és szerencsére most a srácok nem estek abba a hibába, amibe a Giantsnél, hogy a program végére erőltettek lesznek a poénok, illetve teljesen eltűnnek. Szóval, ha szereted az effajta komédiákat és nem mászol a falra attól, hogy 21 küldetésen keresztül csak lősz mindet, ami mozog, akkor az AaD még akár remek választás is lehet elütni az időt.
