A Bioshock már az első pillanatban elvarázsolja az embert. A lezuhant repülőgépből a partra úszva azonnal Rapture mérnöki pontossággal megtervezett világában találjuk magunkat. Az art deco stílusban életre keltett metropolisz minden egyes épülete, tárgya az utolsó pixelig hiteles marad. Semmi sem esik le a képről vagy tűnik idegennek a világban. A neonfények, a falakon található hirdetések, a kezelőfelület, a fegyverek és a plasmoidok megvalósítása éppoly tökéletes, mint a használatukat bemutató súgóablak, ami az 50-es évek reklámjaiból visszaköszönő képkockákkal magyarázza el működésüket. Rapture tehát él és hiteles. A játéktörténelem valaha készült legszebb és talán leghangulatosabb világa, nem beszélve arról, hogy művészeti szempontból is új etalonként üdvözül a számítógépes játékok palettáján.

Ahogy te akarod

A képi világ azonban nem lenne elég ahhoz, hogy igazi klasszikusról beszéljünk. A Bioshock szerencsére képes túlnőni az eddig megismert FPS-eken - a játékban ugyanis szinte minden úgy történik, ahogy Te akarod. A lineárisan ívelő történetmesélés lassan kibomlik, a szokásos harcok egyre több taktikát és stratégiát igényelnek, a plazmoidok száma folyamatosan bővül, csakúgy, mint az arzenálunk. Minden egyes fegyverhez háromféle töltény szerezhető, vagy bizonyos gépeken legyártható, így ha kedvünk van, a hagyományos shotgun lőszert lecserélhetjük robbanó vagy elektromos töltetre. Pár óra játék után teljesen kinyílik a világ, s bár vannak korlátai, mégis azt az érzetet kelti, hogy minden küzdelem végkimenetele és a történet alakulása, befolyásolása csak rajtunk múlik. Hihetetlen érzés. Addiktív és okos, olyan, amilyennel csak ritkán találkozik az ember.

Hackelj és alkoss

A Bioshock sokak szerint igazi szerepjáték, ezzel az állítással én azonban nem értek egyet, a szerepjáték-elemek ugyanis rendkívül egyszerűen válnak a játék részévé. A hackelés például a Commodore 64-es időkből ismerős Pipeline minijáték, ahol a tábla „a” pontjából kell a folyadékot a „b” pontba elvezetni, a rendelkezésre álló csődarabok megfelelő elhelyezésével. Mindez csupán néhány új táblaelem beépítésével lett felturbózva. Vannak megmozdíthatatlan, törött darabok, amiken egészen egyszerűen nem folyik keresztül a folyadék. Vannak ugyancsak fixen beépített kapcsolók, amik az áramlat hatására élesítik a riasztórendszert, nyakunkba szabadítva a propelleres gárdistákat, akik pillanatok alatt szétszedhetnek minket. Ennyi és nem több. Ugyancsak ilyen egyszerűen lett megoldva a különféle képességek fejlesztése és a fegyverek tápolása is. A fejlesztéseket és változtatásokat ugyanis csak és kizárólag a telepített gépekhez lépve végezhetjük el, azaz nincs karakterlapunk, amin játék közben bármikor elvégezhetnénk a kívánt újításokat. Mindez az elején kicsit zavart, de később megszoktam, sőt megszerettem ezt a megoldást. Elfogadtam, hogy képességeinket Rapture készülékein keresztül fejleszthetjük, hogy a talált tárgyakból csak bizonyos helyeken gyárthatom le a ketyeréket (például az automata hackelőt, stb.), hogy csak bizonyos gépeken vehetem meg a plazmoidok és a különféle képességeink fejlesztéséhez szükséges slotokat.

Erre persze szükségünk lesz, nem mindegy ugyanis, hogy bizonyos ellenfelek ellen milyen taktikát választunk. A különböző plazmoidok (forgószél csapda, levitáció, tűzlabda, elektromos sokk, fagyasztás stb.) megfelelő kombinációjával, valamint a fegyverek okos használatával könnyebben végezhetünk a Big Daddykkel, sőt, az is előfordulhat, hogy egyetlen pisztolygolyó kilövése nélkül ölhetjük meg azokat. A hackelés és a gépeken történő képességek megváltoztatása tehát kulcsszerepet kap. Hihetetlen jó érzés a pszichikai képesség slotba behelyezett implantátumok hatásaira rádöbbenni. A játék elején csavarkulccsal támadó ellenfeleket az elektrosokk implantátummal könnyedén elintézhetjük, fizikai bántalmazásunkkor ugyanis áramütés éri azt, aki ránk kezet emelt, így plazmoid vagy fegyver nélkül is lezúzhatjuk a félkegyelműt. A különféle képességeket befolyásoló implantokat felsorolni is nehéz lenne, annyi van belőlük, használatukat a súgóablak tökéletesen elmagyarázza.

Az év legokosabb FPS-e

A Bioshock az utóbbi évek legokosabb FPS-e. Nincs mese, itt gondolkodni kell. A ránk törő ellent az eszünket használva ezeregy módon likvidálhatjuk, így akkor sem kell kétségbe esni, ha töltényeink kifogytak. Hackeljünk meg egy propelleres őrt, és máris helyettünk öli az ellent. A megfelelő plazmoiddal állítsuk saját oldalunkra a legerősebb lényt, legyen az akár a Big Daddy, és nézzük végig, ahogy elvégzi helyettünk a piszkos munkát. Csaljuk víztócsába a betolakodókat és egyetlen villám kibocsátásával pirítsunk meg akár 4-5 gonosztevőt. A lehetőségek szinte határtalanok. A legkirályabb pillanat az volt, amikor a Big Daddyt egyetlen lövedék nélkül gyűrtem le. Meghackeltem egy rakétalövő állást, majd a közelébe csaltam a behemótot. Lőtávolban elektromosan sokkoltam, így néhány másodpercre lebénult, majd néztem, ahogy a torony szanaszéjjel lövi. Miután Daddy magához tért, újra sokkoltam, egészen addig, amíg végleg ki nem múlt. Fontos megjegyezni, hogy a behemótokból rengeteg pénzt nyerhetünk, ám ezzel a fizetőeszközzel nem tudjuk fejleszteni a plazmoidokat, életerőnket, satöbbi - ezek fejlesztésére a kislányoknál található ADAM nevű anyagra van szükség. A "húgocskák" elkapásakor választhatunk, hogy megöljük vagy felszabadítjuk őket. Figyelem, a leánykák felszabadítása játéktörténelmi pillanat! A kezünkben kapálózó gyermek homlokára tesszük a kezünket; a kislány arckifejezése megváltozik, a kéken villódzó szemű gyermekből a legédesebb kislány lesz, aki elképesztő animáció kíséretében köszöni meg, hogy megmentettük. Komolyan mondom, órákig a jelenet hatása alatt voltam. Természetesen a kicsiket meg is ölhetjük (más lesz a végjáték), de nekem nem volt szívem hozzá.

Képek, hangok, na és az M.I.

A játék grafikája elképesztő: gyönyörű és stílusos. A víz megjelenítése csakúgy, mint a dizájn, példaértékű. Mindehhez társul a zseniális zenei aláfestés. Nincs mese, minden idők egyik legszebb játékával van dolgunk! A csodálatos képekhez és az atmoszférikus hangokhoz király M.I. társul. A ránk törő ellen okosan támad, ha legyengül, elmegy meggyógyítani magát a fali készülékekhez, ha felgyújtjuk, a vízbe menekül, és így tovább. A szűk, zárt terek ellenére mindig okosan cselekszik, nagyszerű, kihívásokkal teli küzdelmet produkálva ezzel. Mindehhez csak gratulálni lehet, és fejet hajtani előtte.

Semmi sem tökéletes

Mint ahogy minden játéknak, a Bioshocknak is vannak hibái. Az ígéretekkel ellentétben a játék sokkal lineárisabb lett, mint vártuk, ráadásul az RPG-elemek és a hackelés olyannyira egyszerűek, hogy az néha már fáj. Mindezzel igazából semmi baj nincs, erre halad a világ. Én azonban jobban örültem volna Oblivion mértékű szabadságnak és szerepjáték megoldásoknak. Sebaj, talán a következő epizódban többet kapunk majd. ..

Konkluzió

A Bioshock minden kétséget kizáróan az év eddigi legjobb játéka. Eszméletlenül egységes, kiforrott, minden elemében alaposan megtervezett mestermunka. A nagyszerű történet és a hatalmas szabadságérzetet nyújtó harcrendszer minden bizonnyal örökké emlékezetes marad. Menj el, vedd meg, és hagyd, hogy Rapture világa magába szívjon! Kötelező darab.