A szóban forgó program ugyanis egyenesen a jégkorszaki állatállományt helyezi a célkeresztbe. A valamikor a távoli jövőben játszódó játék helyszíne egy távoli fagyos bolygó, amelyet nagyrészt a földi jégkorszakhoz hasonlatos időjárás ural, a tundrákat és mocsarakat pedig történelem előtti állatok népesítik be. Ezt a planétát szerzi meg magának a DinoHunt Corp, és azonnal vadásztúrákat kezd szervezni azoknak az érdeklődőknek, akik hajlandóak eleget fizetni mindezért -- a játékos természetesen egy a fent említett érdeklődők közül.

A jégbe fagyott Jurassic Park

A történet mindössze idáig terjed, így más dolgunk nincs is, mint megkezdeni a vadászatot a kellemesen megszerkesztett menüben, ahol teljesen testre szabhatjuk zsákmányszerző körutunk paramétereit. Kiválaszthatjuk a helyszínt, a felszerelésünket és a fegyvereinket, az elejtésre kiszemelt faj(oka)t, valamint beállíthatjuk az időpontot is. Ezekért a számlánkon lévő pontokkal fizethetünk, így magától értetődik, hogy nem fogunk az első kiruccanásunk alkalmával mesterlövészpuskával rohangálni, sem pedig havasi embert lőni -- mert bizony idővel a híres jetit is puskavégre kaphatjuk. Ám ne szaladjunk ennyire előre! Pontjainkat az általunk megjelölt állatok elejtésével gyarapíthatjuk -- fontos azonban tudni, hogy a nem megjelölt állatok lelövéséért ugyan büntetést nem kapunk, de bónuszt sem, így ezzel csak a lőszerünket pazaroljuk.

Egy-egy szafarira több különböző segédeszközt és kisegítő lehetőséget vihetünk magunkkal. Ezek nagy része csökkenti a vadászat végén kapott pontok összegét, de van egy pár, amelyik nem, vagy esetleg növeli azt. Az egyik leghasznosabb ilyen kiegészítő a dupla lőszerkészlet, ami a lekérhető utánpótlás-csomaggal együtt használva működik igazán jól. Van olyan is, ami a játék nehézségének a finomhangolását teszi lehetővé azáltal, hogy elrejti a vadász szagát az állatok elől, vagy megjelöli a prédát a térképen, de találhatunk a listán altatólövedéket is, ami által egy állat elejtéséért több pontot kapunk, mivel nem öljük meg azt, bár értelemszerűen ilyenkor a trófeát sem kapjuk meg.

Minél több trófeát gyűjtöttünk össze, annál több és jobb felszerelést cipelhetünk magunkkal barangolásaink során, illetve annál nagyobb és veszélyesebb állatokat jelölhetünk meg célként, melyek természetesen több pontot is érnek nekünk egy-egy sikeres akció után. Ahogy említettem tehát, a fegyvereken kívül egyéb kütyüket és segítségeket is igénybe vehetünk, amennyiben meg kívánjuk könnyíteni a dolgunkat, ezekről valamivel bővebben olvashattok a mellékelt szövegdobozban. Ennek viszont ára is van: bár a rendelkezésre álló készletből bármennyit magunkkal vihetünk, minden egyes darab valamennyi százalékot levon a vadászat után kapott pontszámból. 

Miután elkezdődött maga a tényleges játék, a program el is engedi a kezünket -- menjünk, amerre akarunk. A bejárható terület óriási, így gyakran szorulunk a térkép használatára. Élővilággal nem igazán találkozunk utunkon, csak a saját prédánkkal, néhány ártalmatlan disznóval és madárral, elvétve itt-ott a többi, vadászatra kijelölhető élőlénnyel. És bár meg is jelöltetjük térképünkön a megcélzott állatokat, érdemes nyitott szemmel járni, nem csak rohanni a következő piros pötty felé, ugyanis a számunkra passzív lények -- főleg a ragadozók -- nagy valószínűséggel megtámadnak minket, ha beléjük botlunk, és akkor vége az adott menetnek. Amennyiben viszont sikeresen kicseleztük a célpontunkat és elégedettséggel telve bezsebeltük a pontjainkat, megjelenik egy űrhajó, és egy nagy mágnestányér segítségével elviszi zsákmányunkat preparálásra, a kitömött vadakat pedig később megtekinthetjük egy, a főmenüből megnyitható külön területen, egy hajó fedélzetén.

Nemcsak puskavégre, szemre is való

A fent leírtak fényében most foglalkozzunk egy picit a program többi részével is -- kezdjük mindjárt a kinézetével. Az Ice Age külsőre alapjában véve még mindig élvezhető, bár szépnek egyáltalán nem nevezhető – sőt, a grafika ma már kifejezetten a „retro” kategóriába sorolható. Szerencsére pár órányi játék után már szinte észre sem vesszük a pixeles textúrákat vagy az erdőket betöltő piszkavasszerű fákat, bár a programnak a a mocsaras pályákon néha problémája volt a víz betöltésével, így az átmenet a két elem között ilyenkor kifejezetten ronda, megspékelve azzal, hogy ezekben az esetekben magát a vízfelületet sem jeleníti meg a motor. Egyébként a többi látványelemmel nincs semmi probléma: a bokrok hajladoznak ahogy keresztülmegyünk rajtuk, a víz pedig, ha csak kis mértékben is, de hullámzik, ahogy kell. Az állatok mozgása pedig minden tekintetben egyszerűen remek; ez talán azokon a mozdulatsorokon látszik, ahol a vad a becsapódó golyótól hátratántorodik, majd összeesik.

Az aláfestéshez használt hangok is kellemesek, és tökéletesen illenek az elénk táruló látványhoz. Szándékosan írtam hangokat, ugyanis azon az egyetlen számon kívül, ami a főmenüben hallható, nincs zenei anyag a programban -- ez az egy azonban az emberben teljesen a témába vágó, hidegrázós érzést kelt. A hangeffektek -- mind a lépések hangja, mind a vadállatok üvöltése -- jobban tán nem is sikerülhettek volna; játék közben a folyamatosan ismétlődő rikoltások és üvöltések, valamint a környezet hangjai aláfestő zene nélkül is hozzák a hangulatot. Ezek alapján például az ember soha nem tudhatja, mikor van esetleg a látókörén kívül valami, ami keresztbe tehet neki. Egy dolog mellett azonban nem mehetek el, ez pedig sajnos egy hiba: elég gyakran találkoztam olyan problémával, amikor a hang furcsa módon „beakadt” -- szerencsére azonban rövid időn belül magától helyrerázódott a dolog.  

Kivonásig 4... 3... 2... 1...

Mindent összevetve kijelenthetem, hogy a Carnivores: Ice Age egy kifejezetten jó játék. Minden kisebb-nagyobb hibája ellenére érdemes kipróbálni, hiszen játékélmény szempontjából igencsak jól teljesít. Ám mivel nincs se történet, se egyéb cél, és csak a pontszerzés motivál minket, a játékmenet idővel unalmassá tud válni. Frusztráló lehet még az a tény is, hogy mindenre magunktól kell rájönnünk, mivel a fejlesztők nem építettek a játékba oktatópályát. Aki pedig a fent leírtaknál mélyebbre akar nézni a programba, az nem tehet mást, mint hogy megveszi vagy kölcsönkéri valakitől, feltelepíti, és saját maga indul el egy jégkorszaki szafarira...