Nemrég jelent meg a Superhot, ami igazán formabontó, egyedi stílusban tálalja egyik kedvenc műfajunkat, sőt ott az E.T. Armies is, ami kifejezetten megér egy misét. Mindezek mellett figyelemfelkeltésre alkalmas a 2020 Venture alkotása is, ami önfeledt zombimészárlást ígér a csinos lányok látványa mellett. Más kérdés, hogy a kampányba beleugorva hamar rájöhet bárki: ezúttal sajnos tényleg csak a dekoltázsok és helyes pofik azok, amikre a hangsúly került, minden más évtizedekkel ezelőtti minőséget képvisel.
Agyzabálók jövője
A történet nem nagy szám, ráadásul nélkülöz mindenféle realizmust, amihez aztán a játékmenet is hozzáteszi a magáét – ez tíz perc után nyilvánvalóvá válik. Egy menekülés közepette belecsapódunk az első pályát jelentő repülőgépbe, majd a robbanásnak köszönhető sebek helyett késhez és lőfegyverekhez jutunk, azután jöhet a hentelés. A jármű lángol, minden baja van (ne felejtsük el, hogy nemrég ütköztünk vele, emellett élőhalottakkal van tele), azonban célunkban ez sem gátol. Eljutva a pilótafülkéhez ki kell játszani a biztonsági rendszert, amihez likvidálni kell egy láthatatlan szörnyeteget. Ha ez megvolt, kivetődünk a pilótafülke ablakán – innen már csak egy kevéske, és a velünk kapcsolatban lévő kisasszony megkérdezi, van-e ejtőernyőnk, mire a válasz az, hogy „Jake vagyok, naná, hogy van ejtőernyőm!”. Ha idáig nem lett volna elég a WTF-momentumokból, akkor itt már elégedetten dőlhet hátra az egyszeri felhasználó, az idei aranymálna-díj esélyese tálcán kínálja magát.
Tovább is van, mondjam még?
Ezzel azonban még nem ér véget a rémálom, ez csak a kezdet. Pripjatyba érve egy viszonylag nyitott területen lehet zombikra vadászni, bár előtte még egy háztetőn valamiféle főellenségként egy helikopter veti be minden fegyverét. A gép beleakad a tetőn álló toronyba, féloldalasan és fejjel lefelé is küldözgeti a rakétáit, persze sérülése ettől még nem lesz, jó pár robbanófejet bele kell küldeni, mire elpusztul végre. Azután lehet platformereket idéző stílusban lefelé ugrálni az elektromos huzalokon és vasgerendákon, hogy a földre érve borzalmas külsejű házak között mászkáljunk, míg rá nem lelünk, mi a feladat. A missziók részletei ugyanis csak az adott tárgy, épület közelébe érve jelennek meg. Van még itt amúgy bunker, Afganisztán, Csernobil… bár jó kérdés lehet az is, hogy ki fog eljutni a befejezésig, ha egyszer a program mindenben elmaradott, inkább idegesítő, mintsem szórakoztató „élményt” kínál.
Erre nem volt szükség
A PC-re (Steamen 22,99 euró, avagy kábé 7200 forint) és Wii U-ra megjelent Chasing Dead a rossz értelemben véve amatőr. A fegyveres őrök robotizált mozgással szaladgálnak ki elénk mindenféle intelligenciát nélkülözve, a fegyvert a kezükben tartva (ezzel minimalizálva az animációs fázisokat), a zombik pedig a levegőből levetődve gurulnak elénk. A fegyvereknek borzalmas a hangjuk, a grafika max a zárt tereken fogadható el, és úgy összességében az egész alkotás fércmunkának nevezhető, ami már tíz évvel ezelőtt is rossznak lett volna titulálva. Messziről elkerülendő játékról beszélünk, ami pofátlanul magas árcédulát kapott, emellé pedig semmit nem nyújt, így óvatosan kezeljük az áruházban olvasható néhánytermékes profilok pozitív kritikáit. Ha pedig valaki különleges, netán klasszikus lövöldözős élményre vágyna, az a bevezetőben megemlített címekkel ismerkedjen, mert azok inkább alkalmasak emberi fogyasztásra.
