„The fantastic four”

A játék története egyszerű: négy nemzet vitézét kell irányítani a háborúban 30 küldetésen át. Elsőként a tengelyhatalmak tiszta fajú árja vitézét, Hans Von Gröbelt vezethetjük harcba 12 bevetésen keresztül, Lengyelország megtámadásától Sztálingrád ostromáig. Mindenféle kalandban lesz részünk: kergetjük majd gyalog Wolfot, a partizán vezért, sötétben muszkákra vadászunk, ejtőernyővel megyünk Krétára, és így tovább.

Ezután lejátszhatjuk orosz szemszögből is a történetet Alexander Vladimirovval, 8 küldetésen át, az ő sztorija ott kezdődik, ahol a németeknél véget ért. Sztálingrád ostromától indulunk, kifüstöljük a fritzeket, és meg sem állunk Berlinig. Ebben a küldetéssorozatban hazánkból is vannak helyszínek, a 3. küldetésünk ugyanis a téli Budapesten játszódik. Rá lehet ismerni a városra, hiszen Lehel-tér, és az ottani templom is le van modellezve, sőt, ha elforgatjuk a kamerát, láthatjuk a pálya bal szélén a Dunát is. A következő bevetés helyszíne is Magyarország, csak ez már a Balaton környékén zajlik, a kikeleti hóolvadáskor, ezért a hadművelet neve frappánsan „Tavaszi ébredés”. Ebben a küldetésben kis kuriózumként nem csak német, hanem magyar egységeket is fogunk püfölni. Apropó magyar egységek: kis hazánk lakóinak biztos fog dobni a játékélményen, hogy nemcsak hazai földön járunk, hanem hazai egységeket is láthatunk. Sőt! Nem tudom, van-e még egy játék, amiben szerepel magyar származású karakter (a Paraworld Bélájától most tekintsünk el), de a Panzersben ez is megtörtént: ugyan körülbelül 30 másodpercet szerepel egy magyar tiszt, de szerepel! Na de térjünk vissza a vörös hadsereghez. A következő etapban elhagyjuk Pannóniát és már germán földön ütjük a krautokat, végül elérünk Berlinbe, a nyolcadik, utolsó küldetésként. Ennek végén a játékos szagot fog, hogy itt valami bűzlik, mert nincs semmi átvezető animáció, és a történet sem ér véget. Tényleg bűzlött valami, de hogy mi, az nektek kell kideríteni, mert én nem akarom előre lelőni a meglepetést!

Az oroszok után a játék utolsó fejezetében a szövetségesekkel nyomulhatunk. Ebben a sztoriban, mivel két nép hadseregét irányítjuk, két hőst terelgethetünk a harcokban. Amerikai oldalon Jeffery C. Wilsont, angol oldalról pedig James Barnest. Történetünk itt a D-daytől a világháború lezárásáig tart 10 küldetésen át, melyekben bőven lesz izgalom. Az elején ugyebár ott a normandiai partraszállás, de ezután el kell még foglalnunk egy német rakétabázist is, sőt szétlőtt angol páncéloshadosztályt is ki kell húznunk a csávából.

A tank szerkezete

A Panzers hadászati stratégiai játék (de lehetne nevezni a tankos-magyaros stratégiák úttörőjének is), itt tehát nem kell építenünk, hanem a küldetések után kapott pontokból vásárolhatunk magunknak egységeket. Ám nemcsak tankot és gyalogost kell venni! A páncélosok amortizálódnak, fogy belőlük a lőszer, a gyalogosok megsérülnek. Ezért nem árt a gépesített egységek mellé lőszerhordó teherautót és szervizkocsit venni, a gyalogosok mellé pedig 1-2 szanitécet. Ha ágyút is akarunk vásárolni, szükséges lesz hozzá gyalogosokra is, és ha a sebesség is számít, akkor nem árt majd egy gyalogosszállító autó sem, ezzel a bakákat is mozgathatjuk, és az ágyút is vontathatjuk. A talpas egységek között is lehet szemezgetni: van köztük mesterlövész, géppisztolyos, géppuskás, aknavetős, lángszórós, páncéltörő egység is. Gyalogosainknak egyéb extrákat is vásárolhatunk: gumicsónakot a vízen való átkeléshez, aknakeresőt (ez elég fontos, mivel aknamentesítik a terepet a tankok előtt, így nem azok fogják „megtalálni” a robbanószerkezetek), molotov-koktélt és gránátot (utóbbi is lényeges, ugyanis a páncéltörőkön és a mortálosokon kívül a többi nem képes megsebezni a páncélozott egységeket, csak ezzel), valamint távcsövet is. A messzelátót célszerű használni, ugyanis ha például a mesterlövészünknek veszünk egyet, akkor felderíthetünk úgy, hogy az ellenség nem lát meg minket, mi pedig például ágyúkkal messziről kiszedjük őket. Először azonban nem választhatunk az összes egység közül. Elsőként csak a gyengébb tankokat, gyalogosok állnak rendelkezésünkre. Ahogy haladunk a játékban, úgy kerül fel a listára egyre több és erősebb egység.

Haderőnkre nem árt vigyázni, ugyanis ahogy egyre többet harcolnak, tapasztalati pontokat szereznek, ami azt jelenti, hogy erősebbet képesek sebezni. A harcban páncélosainkra is érdemes jobban odafigyelni, mivel a játék a gépesített egységek páncélzatát is figyeli, ebből következik, hogy ha szét van már lőve járművünk védőburkolata, akkor sokkal gyorsabban sérül – ám ezzel okosan lehet taktikázni is. Ha például szétlőtték már tankunk első páncélzatát, akkor hátat fordíthatunk, mivel amíg nem lőtték szét hátul is a „ruhát”, addig nem sérül a lánctalpas.

A játékban lehetnek repülő egységeink is, azonban ezeket nem mi irányítjuk, és nem használhatjuk őket korlátlan mennyiségben, ám azt megszabhatjuk, hogy milyen ívbe, és hova dobják a bombát. A játék MI-jéval is minden rendben; az ellenség, ha kell, visszavonul, ha úgy látja jónak, támad. Egyedül az útkereséssel vannak némi gondok: néha a haderő egy pont eléréséhez képes kétszer akkora utat megtenni, mint ideális lenne. Térjünk ki kicsit a kezelőfelületre is: az alsó panelon található a térkép, a kijelölt egység fontosabb információi, a kiadható utasítások, valamint a légi egységek ikonjai, ezek segítségével a játékot nagyon egyszerű irányítani.

Tigris helyett Gepárd

A Panzers külcsínéről a házon belül fejlesztett Gepard motor gondoskodik. A játék még három évvel a megjelenése után is szép, megjelenése idején, 2004-ben pedig valami eszelősen jól nézett ki. Az egységek nagyon részletesen ki vannak dolgozva, minden egységnek és tereptárgynak saját árnyéka van, és itt láthattunk először élethű robbanás-effektet. Az animációk is gyönyörűek: a fák hajladoznak a szélben, a gyalogosok mozgását pedig motion capture technológiával vették fel, így azok is nagyon élethűek. Egy területen azonban bele lehet kötni a játékba, ez pedig az átvezető animációkban látható szereplők arcanimációi – vagyis konkrétan ezek hiánya. Minden szereplő felveszi saját „póker arcát” és semmi száj vagy szemmozgatás, csak rezzenéstelen képpel hadonásznak, és megy alatta a beszéd...

A játék hanganyaga is kiválóra sikeredett, bár egy nagy negatívumot itt is találunk, mégpedig a gyalogos egységek fegyvereinek hangjait: semmi öblös durranás, csak egy kis pukkanás és kész. A többi része azonban kiváló. A zene a játék hangulatához illik, a tankok csörögnek, zörögnek, ráadásul a nagyobb lánctalpasok lövései már elég eget rengetőre sikerültek.

A háború végkifejlete

A Panzers nagyszerűre sikeredett, a hazai játékfejlesztés egyik legnagyobb diadala; még a mindig szigorú amerikai GameSpot online magazin is 88%-ra értékelte. Aki teheti, szerezze be, idehaza ráadásul kiválóra sikeredett magyar szinkronnal kapható! Egy szó, mint száz: a Stormregion csapata megérdemli az ismertséget, amit ezzel a művükkel értek el.