RTS-ből FPS? És miért ne?

Valószínűleg ez a gondolat játszódott le egy EA Games-es ötletember fejében, és valljuk be, nem is rossz ötlet. No de hát kit is bízzunk meg a játék elkészítésével? Naná, hogy az RTS-ek királyát, a Westwoodot! Kérem, itt követték el az első hibát. Attól, hogy egy csapat megannyiszor helyt állt az RTS-ek terén, az még nem jelenti azt, hogy össze tudnak dobni egy jó FPS-t. Már a fejlesztés legelején elkövettek a srácok egy súlyos hibát: saját motor hegesztésébe kezdtek. Ebből következőleg a készítők erejét ez vitte el, a lényegre nem maradt energia, a játékmenet hihetetlenül lapos lett, a grafika pedig az érzékenyebb szeműeknek vakságot is okozhat. Ez a Renegade rövid leírása, de ennyivel nem tudom le a tesztem, menjünk csak bele a részletekbe!

Command and Conquer?

Tehát, nézzük is meg, mért olyan kibírhatatlan szegényke! Először is, a történet: mi egy Havoc nevű kommandóst alakítunk, aki sokszor már-már Chuck Norris szinten tud működni. Gondolom, nem lövök le nagy poént, ha azt mondom, a GDI-nak dolgozunk, és elképzelhetetlenül titkos küldetéseket kell végrehajtanunk mélyen a frontvonalak mögött (meg néha az első sorokban). A játékban Havocon kívül feltűnik még pár karakter, de azok még szürkébbek és unalmasabbak (nem mintha a mi hősünk Oscart érdemelne), és lényegében csak megölésre/megmentésre jók.

Sajnos a küldetések is szörnyen sablonosak: ezt szerezd meg, azt pusztítsd el, blabla... A végbemenetelük sem egy nagy „vaszisztdasz”: adott egy örült nagy pálya, egy cél a végén, és az utunk során még fel fognak tűnni egyéb másodlagos feladatok, de ezeket akár ott is hagyhatjuk, csak a misszió végén feltűnő, semmitmondó statisztikánkat javíthatjuk vele. Ami a legsajnálatosabb, hogy teljesen kimaradt az egészből a csapatmunka. Szerintem egy ember úgy képzel el egy „FPS-ből RTS-t”, hogy legalább egy kicsit a csapatmunkára épít. De nem. Itt teljesen egyedül mész, alig találkozol társakkal, amikor viszont megtörténik a találka, akkor sem tudsz nekik dirigálni. Bár talán lehet hogy jobb is, mert az MI elképesztően bugyuta! Ha néhol felbukkannak a társak, csak arra jók, hogy felfogják az ellenség által nekünk szánt ólmot, ráadásul sokszor rohannak bele a tűzvonalunkba, ennél fogva miáltalunk vesznek oda (talán nem is baj). Az ellenség meg sokszor könnyfakasztó: falnak futnak, össze-vissza lőnek, megölik magukat, lelövik egymást, és még sorolhatnám. Rég láttam ennyire elszúrt mesterséges „intelligenciát”.

A játékmenet pedig komplikáltságban valahol a Tetris és a Duke Nukem szintjén áll: semmi más dolgunk nincs, mint hogy a tűzgombra hasalva irtsunk, könnyű fokozaton még az életerőnk se fogy nagyon, tiszta agyaggalamb-lövészet. Közepes szinten érdemes vele játszani, mert úgy már van egy pötty kihívás, talán nem annyira lesz szürke a játék – egyeseknek. Bár a westwoodosok is emberek, észrevették, hogy azért ez mégsem oké, és belecsempésztek játékukba egy kis finomságot: a járműveket. Pályafutásunk során sokszor fogunk belebotlani mind szövetséges, mind ellenséges földi- és légi egységekbe, amiket egészen élvezetes dolog kinyírni. Szerencsére a járgányokat nem csak MI irányítja, mi is bepattanhatunk az üresen álló harckocsikba, ennél fogva lehetőségünk nyílik vezetni lángszórós tankot, Humvee-t, vagy éppen mindenki kedvencét, a hatalmas Mammoth tankot.

A faragás művészete

A „felkonfban” már említettem a grafikát, most ezt szeretném kicsit bővebben kifejteni. Lehet, hogy egy kicsit túlzás, hogy vakságot okoz (de azért szemkifolyás még szóba jöhet), de a játék képi világa még a felejtőstől is távol áll. Az egészre a legjellemzőbb szó: baltával faragott. Az objektumok elképesztően elnagyoltak, mintha az élsimítás mínuszban lenne. A textúrák szinte minden esetben elmosottak, bár az épületek annyira nem szörnyűek, de ha közelebbről megnézzük őket, meggondoljuk a "jó" jelzőt rájuk.

Az emberi modellektől azonban kicsit ledöbbentem. Ennyire elnagyolt, igénytelen pixelkatonákat (csak RTS nézetből "szépek") rég láttam. Ha nem tudom, hogy 2002-es a játék, komolyan mondom, úgy '99, 2000 környékére datálnám. A speciális hatások könnyfakasztóak. Ha díjaznom kéne, melyik volt az eddig játékban látott legrosszabb robbanáseffekt, akkor nálam abszolút "nyerő" lenne a Renegade. Egy jármű felrobbanása a következőből áll: egy igénytelen pukkanás a szerencsétlen alatt, az a levegőbe emelkedik, kettészakad, darabokra robban, majd eltűnik (!). Most ezt képzeljük el egy furgonnal, és egy Mammoth tankkal. Elég röhejes...

A zenéről/hangokról pár szót ejtenék csak: ez volt a játék azon része, amikor felordítottam. Az még hagyján, hogy teljesen monoton, tuc-tuc zene megy, de a hangok! Egyszerűen botrány! Valami szörnyű minőségűek, emellé olyan szinten nem illenek a fegyverhez, hogy ehhez már művészet kell. Szerintem, ha valakinek elmegy az esze, vagy éppen megvan neki a The First Decade, akkor szigorúan hang nélkül játssza, mert az csak még jobban hazavág mindent.

A játékban hatalmas potenciál volt, de néhány rossz döntés az egészet tönkrevágta, pedig ha kicsit odafigyelnek, ki mit csinál, akár mint legendáról beszélhetnék most, de sajnos így csak egy rossz emlékű FPS 2002-ből, amit csak a nagyon elszántak fognak értékelni. Csak annak tudom ajánlani, aki rajong a rossz játékokért, vagy éppen hatalmas CnC-fan, de garantálom: előbbi fogja benne megtalálni a messiást.