Mint azt megszokhattuk, az új DLC-t egy ingyenes patch kíséri, így az alapjátékot birtoklókhoz is szivárog a friss matériákból bőven. A térképen például 900 új provincia és 100-nál is több új nemzet jelent meg, s noha ezek többnyire Európán kívüli területek, korántsem másodlagosak. Jelentős változások figyelhetők meg például a teljes amerikai kontinensen, de Indiától Indonéziáig találunk újdonságokat, friss eseményeket és döntéseket. A bookmarkok közül a harmincéves háború és a napóleoni éra kapott kiemelt figyelmet, s e tárgykörökön belül pedig főleg a reformáció és a forradalmi eszmék terjedési mechanizmusára koncentráltak a készítők az ide kapcsolódó ligákkal, CB-kel egyetemben.
MÉG KÉR A NÉP...
Az Art of War legfontosabb újítása a helyi autonómiák létrehozása. Itt persze szükséges megemlíteni, hogy az eltérő kultúrák/ideológiák belső lázongása ezúttal minden tartományban egy „civil unrest” mutatóhoz lett kötve, s ezt már nehezebb látszatintézkedésekkel lecsillapítani. A rendszer globális kihatásait jól mutatja, hogy a diplomáciában az idegen nemzetek lázadó frakcióit a Covert Actions menüpont alatt fix havi összegekkel például támogatni lehet, amely egyben egy újfajta CB-t (a támogatás tehát ok a hadüzenetre) is jelent. No de térjünk vissza az autonómiákhoz: harmincévente lehetőség adódik minden provinciában lazábbra engedni vagy éppen szorosabbra húzni a gyeplőt a Production interfész Local Autonomy fülén. A nagyobb önállóság jó hatással van a polgárok közérzetére (+25% autonomy = -10% civil unrest), ugyanakkor a bevételi oldalon a kisajtolható manpower, termelés és adó halmazból egyre kevesebbet látunk viszont. Ez a húzd meg-ereszd meg mechanizmus sokkal reálisabb, mint az elődje, és kiszámíthatóbb belpolitikai viszonyokat teremt.
MÁR A PÁPA SEM A RÉGI
A pápaság intézményében a kardinálisok mostantól egy állandó, 50 tagú kúriát alkotnak, amelynek a sorait automatikusan töltik fel. Nincsenek konkrét jelöltek, akiket támogatni lehetne, hanem a saját (a vagyonos, nagy múltú katolikus régiókból kikerülő) bíborosok száma dönti el, hogy mekkora a befolyásunk a pápára, ahogy azt is, hogy ki ül majd Szent Péter székébe, ha a jelenlegi vezető elhalálozik. A pápai befolyás maximálisan összegyűjthető 100 pontját aztán újabban manpowerre, presztízsre, pénzre és egyéb javakra tudjuk beváltani. A diplomácia területén a békekötéseknél is történt némi finomhangolás, például kiiktatták a „szövetségesem szövetségese” láncreakciókat az egyenletből. Szintén friss opció, hogy a vazallusállamokból ütközőzónákat tudunk létrehozni, s ezek kvázi mint felfegyverzett határ menti régiók működnek tovább jelentős katonai bónuszokkal (pl. +25% manpower, és az ehhez tartozó recovery speed is felugrik +20%-ra), csak éppen már nem lehet őket annektálni, és adót sem fizetnek.
EGY KLIKK, EGY SEREG
Az Art of War lesz a játékos legjobb barátja a háborúkban. Teszem azt, szeretnénk egy 6 gyalogos, 4 lovas és 4 ágyús regimentből álló hadtestet, nos, akkor a Templates alatt elég megadni a mintát, majd ehhez kijelölni egy célprovinciát, és a környéken máris megindul a toborzás. Az előre legyártható sablonokkal a sereg mindig a megadott területen fog gyülekezni, ergo az alakulatok idegesítő összebogarászása kilőve, és valahányszor újabbra lesz szükség, csak egy gombnyomás a művelet. Kis lépés az embernek, de végre a szövetségeseink nem csak ad hoc jelleggel rongyolnak be az ellenséges területre, hanem világos, konkrét célokat tudunk kijelölni az elfoglalandó tartományok Military rubrikájában, az Objective menüponton keresztül. A saját területeken ugyanitt, ostromidőben észrevehetünk egy Sortie nevű funkciót is, amely 10 military-pontért egy ideiglenes felmentősereget képez (az idegesítő egy regimentes kis kocaostromlóknak befellegzett). A flottapanelen megjelenő új, horgonyt formázó ikon pedig a mothball, tehát ha hosszú békeidő következne be, tegyük csak el pihenőre a tengeri haderőt, csökkentve ezzel a fenntartási költségeket (jelzem, a hajókat már el is lehet adni a diplomáciai panelen).
Az új DLC tehát a kevésbé látványos, de nagyon mélyre ható változásaival bőven benne van a „20 dollárért megéri” kategóriában. Szerintem kötelező vétel!
