Nagyobb, hosszabb, vágatlanabb

A Fable első része zseniális játék volt. A második rész is az lett. Adott a már jól bejáratott világ, a nagyszerű karakterek, a frenetikus angol humor és a lehetőségek majdnem határtalan tárháza. A Fable 2-ben ugyanis majdnem minden rajtunk múlik. Mi döntjük el, hogy mit eszünk: tisztátalan étkeknél legyek jelennek meg a fejünk felett, a kalóriában gazdag ételektől hízunk, a friss zellertől fogyunk. Viselkedésünk kihat a külvilágra: ha egy adott feladatban a banditák oldalára állunk, akkor pár év múlva a környék a bűnözés melegágyává válik, ha pedig a rend oldalát választjuk, virágzó kerülettel találkozunk majd. Ördögi tetteink rettegéssel töltik el a város lakóit, akik már hírünk hallatára is sikoltozni kezdenek, a gonosz elleni küzdelmünk históriáiról tudomást szerezve viszont rajongással fogad mindenki. A vegyesboltban vett lapokon autogramot oszthatunk, a megszerzett trófeákat büszkén mutogathatjuk, mindennek áldásos hatása, hogy a minket kedvelő eladó olcsóbban árulja portékáját, hogy a gyermekek minket majmolva utánozzák mozdulatainkat. Természetesen a játékban házasságokat is köthetünk, akár meleg vagy leszbikus kapcsolatokat is ápolhatunk, születhet gyermekünk, vehetünk saját házat, sőt most már minden épület megvásárolható, kiadható, dekorálható, eladható. Egy kocsmára szert téve adott időközönként automatikusan jön a profit, ami egyfelől jó, mert nem kell kincskereséssel bíbelődnünk, másfelől rossz, mert aránylag rövid idő alatt milliomosok lehetünk, ergo elértéktelenedik a pénz. Most végre az egész világ rólunk szól. Persze mindez megvolt már az első részben is, ezúttal viszont minden sokkal intenzívebb. A Fable 2 tehát tényleg él, jobban, mint eddig bármi -- mindezt annak ellenére, hogy vannak még kiaknázatlan lehetőségek a világban.

A kutyafáját

A Fable 2 legzseniálisabb újdonsága a kutya. A hozzánk szegődött kóbor eb pillanatok alatt a szívünkhöz nő. Hasznát vesszük a harcban (morog, ha ellenfelet lát), a kincskeresésben (ugat, ha portékát talál), taníthatjuk trükkökre, és a könyvesboltban vásárolható könyvekkel fejleszthetjük is. Hűséges társunk így erősebb, kifinomultabb szaglású lesz, így több méterről is megszimatolja majd a bajt. Az előzetes videókon nem látszott, de hű társunk a legjobb barátunk lesz jóban s rosszban egyaránt. 

Harcok Albionban

A történet -- csakúgy, mint az előző részben -- nagyszerű, ám furcsa módon nem a fő vezérfonal fogja meg az embert. Az ékes magyar felirattal ellátott játékban ugyanis a legviccesebb, legváltozatosabb történeteket a falubeliektől halljuk. Ha már a magyar feliratnál tartunk, mindenképpen meg kell említenem, hogy a valaha készült legjobbal van dolgunk. Ízes, sokszor az eredeti szövegnél is humorosabb szövegekkel találkozhatunk. A Fable 2 volt az első olyan játék, amiben a legutolsó földön heverő papírfecnit is elolvastam. Innen is gratulálok a fordítónak!

Visszakanyarodva a cikk alcíméhez, a harcrendszer némileg megváltozott. Külön gombon kapott helyet a varázslat, a lőfegyver, illetve a kardhasználat. Természetesen minden egyes harctípus külön fejleszthető, ráadásul a varázslatrendszer sokkal jobban, okosabban használható. A „B” gomb lenyomásával süthetjük el a varázslatokat, amiket öt szinten keresztül fejlesztetünk. A lenyomott gomb időtartamától függően egyre magasabb szintű varázslatokat lőhetünk el, azaz a gomb pillanatnyi lenyomásakor az első szintűt süti el, második másodperc után a másodikat, és így tovább. Így egy első szintű időlassítás után nem kell varázslatot váltanunk, hanem a kettes helyre betett varázslatot a gomb hosszas nyomva tartása után azonnal elsüthetjük. Ezzel a megoldással pillanatok alatt, mindössze 2-3 különböző varázslatot kombinálva szétszedhetjük az ellent. 

A kezdetekben beharangozott területmérettől függő kardpárbajokat (azaz, hogy a kardunk egy szűk szobában nekiütődik a falnak, stb.) a készítők hála az égnek kihagyták, így soha, semmilyen problémát nem okozott a küzdelem. Mindent összevetve a harcrendszer szuper lett. Könnyen használható, nagyszerűen működő, mégis sok taktikázásra lehetőséget adó rendszer. 

Semmi sem tökéletes


A Fable 2 minden erénye ellenére sajnos sokaknak csalódást okozott, ugyanis a játékmenet szinte semmit sem változott. Hiába az ezernyi megvásárolható dolog, a kidolgozottabb karakterek, jellemrajzok, ha szinte csak és kizárólag az első részből visszaköszönő, ám azoknál nagyobb területekkel és ellenfelekkel találkozunk. Mindezen a problémán az sem segít, hogy immáron szakmákat is tanulhatunk. A városokban csaposként, favágóként, kovácsként is tevékenykedhetünk, ami amellett, hogy még több achivementtel jutalmaz, pénzszerzésnek sem utolsó. Szuper ötlet jól megvalósítva, ám itt jön a képbe a már említett probléma: a vásárolható épületek miatt a pénz elértéktelenedik, így nincs értelme dolgozni. Jómagam a második megszerzett fegyverrel és jól feltápolt varázslataimmal simán végigvittem a játékot, arra azonban nagyon jó, hogy még jobban elvesszünk a játék világában, s hogy még inkább benne éljünk. Ha így játszunk, akár 30-40 órát is simán beleölhetünk, ha azonban csak és kizárólag a történetre koncentrálunk, 6-8 óra alatt végigszaladhatunk rajta. Ez utóbbit azonban nem ajánlom. Élvezzétek, ismerkedjetek meg a lakókkal, kössetek barátságokat, béreljetek fel egy lantost, hogy regélje dicső tetteiteket, képezzétek a kutyát, ássatok ki minden kincset! 

És boldogan éltek, amíg meg nem haltak

Az igazi meseszerű világ, és az ahhoz kapcsolódó ugyancsak mesebeli történet a jó és a rossz harcáról egyszer csak véget ért. Pillanatok alatt, minden előzmény nélkül. Mintha egy könyv utolsó száz oldalát elfelejtették volna lezárni. Jómagam döbbenten állam a suta vég előtt és megpróbáltam a három lehetséges végjáték közül a legjobbat kiválasztani, ám ezután valahogy nem kötött le a dolog. A történet hiányában már nem érdekeltek a megmaradt küldetések, a rabszolga-szabadítás, a szerencsejátékok… semmi! A később letölthető kooperatív mód sem tett hozzá semmit az egészhez. Meggondolatlan összecsapott fércmunka, ami talán jobb lett volna, ha el sem készül. Mindezektől függetlenül a Fable 2 az év egyik legjobb játéka, méltó folyatása az elődnek, imádni való darab. Remélem, a Lionhead csapata már a harmadik részen dolgozik, ami még többet fog nyújtani majd!