Ha valaki esetleg az elmúlt pár évben nem igazán tartotta rajta az ujját a videojátékok világának ütőerén, annak engedjétek meg, hogy röviden elmondjuk, mi is az a Kickstarter. A rendszer lényege, hogy szinte bárki pénzt gyűjthet különféle ötletek megvalósítására, többek között olyan játékok fejlesztésére, amibe a nagy kiadók sosem fektetnének egy fillért sem. Mondanunk sem kell, hogy rengeteg ötlet kerül fel a Kickstarterre, viszont minket most csak a videojátékos vonal érdekel. Nos, ezek a vállalkozások többnyire akkor sikeresek, ha a projekt mögött egy megbízható csapat áll, egy régi klasszikus feltámasztásának tervével. Bárki úgy dönthet, hogy támogat egy ilyen célkitűzést, a nagyobb összegeket felajánló személyek pedig gyakran külön jutalmakban is részesülnek, mint például közös vacsora a fejlesztőkkel, róluk elnevezett főszörny, és így tovább.

Mario, de másképp

Ilyen kezdeményezés eredménye tesztünk alanya, a Giana Sisters: Twisted Dreams is, és a játék címe valószínűleg ismerősen cseng minden ’80-as években nevelkedett felnőtt számára, ugyanis az 1987-es Great Giana Sisters című platformjáték modern változatáról van szó. „Atyaég, hogy az mekkora játék volt!” -- ilyen és ehhez hasonló mondatok hagyják el azoknak a száját, akik egy kicsit is emlékeznek az eredeti részre, és természetesen mi is epekedve vártuk, hogy a 2009-es DS-es változat készítői visszatérjenek, és felmelegítsék minden idők egyik legnagyobb C64-es és amigás klasszikusát. Ráadásul a szemünk csak tovább kerekedett, mikor megtudtuk, hogy a fejlesztőknek még az eredeti rész zeneszerzőjét, Chris Hülsbecket is sikerült a készülő játék mellé állítani...

Annak ellenére, hogy az elmúlt évek során mennyi minden változott (komplett stílusok tűntek el, szimulátorokat, stratégiákat szinte alig találunk már), a platformjátékok műfaja viszonylag töretlen sikernek örvend. Persze az eredeti stílusjegyek időközben alaposan megváltoztak.  A 2D-s játéktér megtelt mélységgel, s manapság már nem egy, hanem több síkban zajlik az élet a képernyőn. Persze nemcsak a látvány lett jóval szemkápráztatóbb, hiszen megjelentek a fizikai effektek, tehát minden tárgy és karakter kölcsönhatásban van egymással, valamint a játékmenet is jóval barátságosabb, könnyedebb, mint a „régi, szép időkben” -- példának okáért már nemcsak három élet áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy befejezzünk egy játékot. A Twisted Dreams is ezen az útvonalon haladva igyekszik levenni a játékost a lábáról: gyönyörű látványvilággal, könnyed és szórakoztató játékelemekkel, valamint kellő mértékű kihívással -- minket például azonnal elvarázsolt.

Álmodtam egy világot magamnak

A játékmenet tehát ismerős lehet minden, a videojátékokat kicsit is ismerő egyén számára. Egy oldalra gördülő képernyőn kell előrehaladnunk, és különböző akadályokat leküzdve eljutnunk a következő pályára. A történet főhőse egy lány testvérpár, Maria és Giana. Mariát a Start gomb lenyomása után követő pár másodpercben elrabolja az Álomvilág, ahonnan nem szabadulhat, mert egy óriássárkány fogságban tartja őt. A bajba jutott testvér megmentésére persze azonnal elindul Giana, aki időközben tinédzserré cseperedett, s a változó korral járó komplikációknak köszönhetően szert tett egy különleges képességre, amivel képes manipulálni az álmokat. Ezt a képességét kihasználva kell majd a váltogatnunk Giana kedves és punk énje között, hogy miközben a húgát keresi, képes legyen felülkerekedni a belső konfliktusain és félelmein.

És hogy ez mit jelent a játékra nézve? Nos, a lényeget viszonylag hamar megmutatja a program, ugyanis már a legelső pályán ízelítőt kapunk abból az egyre nehezedő rendszerből, amire a Twisted Dreams épül -- a játék során két álomvilág közt váltogatva kell továbbjutnunk. Mivel egy oldalra gördülő platformjátékról van szó, a célunk az, hogy eljussunk a pálya egyik végéből a másikba, de ez sosem lesz olyan egyszerű feladat. Mindenféle szörnyek, könnyebben-nehezebben elérhető helyek, mozgatható ládák és kapcsolók nehezítik az utunkat, és persze visszatérnek az eredeti rész gyűjtögethető kristályai is. Ezeknek a felmarkolása elengedhetetlen lesz a későbbi pályák feloldásához, tehát nem elég, ha csak egy kicsit tesszük oda magunkat, a pálya sikeres végigszelése mellett igyekeznünk kell megtalálni a jól elrejtett kristályokat is.

A játékmenetet természetesen Giana két énje közötti váltások teszik igazán érdekessé és kihívással telivé. Váltani egyetlen gomb lenyomásával tudunk, ekkor egy szempillantás alatt áttranszformálódik a körülöttünk lévő világ. A cuki sárkányokat leváltják a ronda démonok, a háttérben lévő csodás virágok elhervadnak, minden vészjóslóan sötét és rideg lesz. Ilyenkor megváltoznak az álomvilág egyes elemei is, tehát kinyílnak az addig zárva lévő kapuk, elkezdenek fordítva mozogni a továbbjutáshoz szükséges platformelemek, satöbbi. A váltás során Giana képessége is lecserélődik: főhősnőnk alaphelyzetben tűzlabdaként száguldhat és rombolhat a pályán, így feljuthatunk vele olyan helyekre is, amelyek első ránézésre elérhetetlennek tűnnek, sötétebb énje viszont már csak propellerszerű lebegésre képes, amivel lassan ereszkedhetünk tovább egy adott irányba. Külön érdekesség, hogy a játékban rengeteg alkalommal találunk olyan kristályokat is, melyeket csak és kizárólag egy adott dimenzióban vehetünk fel, tehát folyamatosan rá leszünk kényszerítve a világok közti váltogatásra.

Álomcsapdában

A játékmenet tehát rengeteg lehetőséget rejt ahhoz, hogy hosszú-hosszú órákra vagy akár napokra lekösse a felhasználókat, s igyekszik is kihasználni mindazt, amit e technika köré fel lehet építeni. Számtalan kihívással teli ügyességi rész található a játékban, rengeteg eldugott kristály, vagy épp felfedezésre váró titkos galériakép található minden pályán, utóbbiak gyűjtögetése igazi reflexpróba mindenki számára. Mindemellett a látvány egész egyszerűen elképesztő. No, nem mintha nem láttunk volna szebbet, elég csak a finn fejlesztésű Trine-ra gondolni, de ezzel a világok közti váltással, és a viszonylag változatos pályáknak köszönhetően a grafikára egyetlen rossz szavunk sem lehet. A két álomvilág tökéletes környezet egy ilyen ügyességi játékhoz, látszik, hogy a fejlesztők rengeteg energiát fektettek abba, hogy a modern, külsőségekre egy inkább adó világ számára is eladható legyen a munkájuk -- persze nincs is ezzel semmi baj.

Cikkünk elején említettük, hogy az eredeti rész zeneszerzője, Chris Hülsbeck is csatlakozott a fejlesztéshez, aki annak idején olyan remek játékok zenéit komponálta, mint a Turrican (1993) vagy az R-Type (1987). Maga a hanganyag különleges, viszont a két világ közt folyamatosan ugyanaz a két zenesáv szól, és a váltásnál az egyik hangosabb, míg a másik halkabb lesz, és sajnos ez a váltás iszonyú idegesítőre sikeredett. Bár egy-egy akkord erejéig felcsendülnek az eredeti rész dallamai is, a folyamatosan nyekergő elektromos gitár nagyjából annyira illik a játék alá, mintha techno szólna a Csillagok háborúja alatt.

Keresd a Steamen!

A Twisted Dreams egy igazán különleges, szerethető platformjáték lett, de azért nem tökéletes. Hiányzik belőle a kooperatív játékmód, és jó pár szivatós rész található benne, ez utóbbiak nagyon hamar felbosszanthatják a kicsit türelmetlenebb játékosokat. Ezen kívül -- bár szőrszálhasogatásnak tűnhet -- nálam az ára is egy icipicit meghaladja azt a határt, amit még elköltenék egy hasonló játékra (15 euró a Steamen). De igazából most csak kötekedni próbálunk, valójában nehéz fogást találni a játékon. Akik szeretik a stílust, mindenképp adjanak neki egy esélyt!