Már itt a teszt elején muszáj vagyok leszögezni, hogy a PS4-es GTA 5 lemez megérkezésekor félretettem minden eszeveszett, a sorozatért érzett rajongásomat, és olyan objektíven próbáltam megítélni a fapofával a gépbe behelyezett korong tartalmát, amennyire az a kritika egyébként teljesen szubjektív műfajához mérten csak lehetséges. Még szerencse, hogy wilson figyelmeztetett a telepítésre, ellenkező esetben ugyanis biztos hangosan szidtam volna a Rockstar Games fejlesztőinek édesanyját, amiért az előző generációnál fényévekkel fejlettebb gépen is azzal kell szívatnom magam, hogy bámulom az installer-képernyőt, ami egyébként cirka negyed órán keresztül uralja a tévét ahelyett, hogy hagyna elmerülni bennünket a GTA 5 élettel teli világában. Így viszont megragadtam az alkalmat, összeütöttem egy rántottát, bontottam egy sört, majd még pár perc telepítgetést – valamint egy 1,4 GB-os, első napos javítás letöltését – követően máris North Yanktonban találtam magam, ahol is három profi bűnöző éppen egy bankot rámolt ki. A jelenet ismerős volt tavalyról, a „Válts belső nézetbe!” felirat azonban teljesen új dimenziót nyitott a virtuális bűnözői karrierem előtt.

First Person Shooter

Bizony, már most beletenyerelek a GTA 5 next-gen változatának legnagyobb újdonságába, az FPS-módba, és ezzel együtt jelzem, hogy ez a teszt kifejezetten az újdonságokra fog koncentrálni. Aki még nem játszott a GTA 5-tel, vagy épp egy szikla alá szorult szatyorban élte le az elmúlt 5 évet, az olvassa el Bate kiváló, és szinte perverz mód részletes tavalyi tesztjét a játékról! A többiek pedig ámuljanak és bámuljanak, ugyanis a Rockstar Games srácai tényleg megcsinálták a lehetetlent, és kőkemény belső nézetes lövöldét csináltak a GTA 5-ből. Persze szó sincs ránk erőszakolt shooter-játékmenetről, ha szeretnénk, ugyanúgy játszhatunk külső nézetben, ahogy tettük azt egy esztenedeje, amennyiben viszont megnyomunk egy bizonyos gombot, a kamera szépen az általunk irányított karaktert fejébe zoomol, ezzel sosem látott animációkat és lehetőségeket nyitva meg a játékosok előtt. Nagy szavak, tudom, de a GTA 5 belső nézetben mondhatni új játékká válik, ami hangulatában legjobban talán a PayDay-sorozatra emlékeztet: kegyetlen bűnözőket megszemélyesítve rögtön az első 10 percben az a feladatunk, hogy lemészároljunk egy halom kanadai rendőrt, és bár ez annak idején nem volt több mezei szórakozásnál, FPS-ként játszva a GTA-t viszonylag kellemetlen élménnyé válik a dolog.

Valahogy túl életszerű és személyes az egész, még úgy is, hogy maga a program semmit sem változott, azaz a nyitott világ szülte inkoherens jelenetek és a Rockstar-féle sötét humor most is fontos részét képezik a csomagnak. Érdemes kiemelni egyébként, hogy az új nézőponttal kidolgozott műszerfalakat és javított, sokkal pontosabb lövöldözési-mechanikát kapott a játék, igaz, ezek közül csak utóbbit fogjunk igazán kedvelni, mert a vezetés – akármilyen jól is mutasson a szélvédő mögött ülve Los Santos –  egyszerűen nem működik rendesen, mert a már a GTA 5-ben is faék egyszerűségű fizika és a kontrollerre szabott, minimális reakcióidejű vezérlés sehogy sem akar békés házasságot kötni egymással. No de semmi vész, a Rockstarnak is feltűnhetett ez, így megoldották, hogy a játék „emlékezzen” rá, gyalogosan és vezetés közben éppen milyen kameranézetet preferálunk. Talán mondanom sem kell, hogy FPS-ként is végig lehet vinni az egész játékot, mely így teljesen más hangulatot áraszt magából – nagyon kíváncsi leszek rá, hogy a GTA 6-ból végérvényesen FPS-t farag-e a skót csapat, hisz látható, hogy előttük nincs megoldhatatlan feladat, a friss kameranézet pedig másodszor is YouTube sztárjává tette a programot.

Trevor új szakálla

Nem csak arra jó azonban a GTA 5-féle belső nézet, hogy megváltoztassa a játékmenetet, hanem arra is, hogy bemutassa, micsoda grafikai fejlődés jellemzi az újgenerációs masinákra kiadott változatot. Akik persze totálisan next-gen élményre vágynak, csalódni fognak, elvégre a GTA 5 velejéig prev-gen cucc, alacsony poligonszámmal operáló karakterekkel, szögletes utakkal, és itt-ott olcsó megoldásokkal, melyekkel anno a program a koros platformokból adódó technikai hiányosságokat hivatott kompenzálni. Ez nem jelenti azt, hogy a játék nem néz ki jól, sőt, anno Xbox 360-on is a padlót kapartam a gyönyörűségtől, hisz egy akkor 8 éves géphez képest a GTA 5 egyszerűen hihetetlennek tűnt, de PS4-en játszva azért bizony érezhető volt, hogy ez egy tavalyi játék HD-kiadása. Annak ellenére is, hogy azért a Rockstar igyekezett kihozni a maximumot a friss hardver és az ósdi engine találkozásából.

A felbontás például natív 1080p, amit még egy enyhe élsimítási eljárással is megtoldottak a mérnökök, elérve így, hogy a kép tényleg sokkal élesebb legyen, és feltárjon egy halom korábban elvesző részletet. A textúrákat is frissítették a grafikusok, most már látható, hogy a főszereplőknek bőr van az arcán alapozó helyett, illetve a látótávolság is nőtt, nem beszélve a sűrűbb forgalomról, mely azonban még mindig messze van a GTA 4 PC-s változatát híressé tevő, brutális dugóktól. A sebesség is jobb, elvégre a játék már majdnem végig tartja a 30 fps-t – ja, 30-at, a 60-as GTA 5-re várni kell a januári PC-s változat megjelenéséig. Ráadásul itt-ott belassul azért az akciók, különösen a hirtelen fékezés és a karambolok zabálják a modern konzolok processzoridejét. Az összhatás tehát javult, tény, de a sűrűbb növényzet, vagy a kidolgozottabb helyszínek igazán csak FPS-ként játszva ütnek, és úgyis csak az első 2-3 órában. Miután ugyanis beindul a sztori (azaz összeáll a bűnös trió és elkezdi maga alá nyomni Los Santos alvilágát), nem marad más, mint a játékélmény, mely még mindig olyan cseszett jó, hogy egyszerűen elfeledteti velünk a grafikát.

Állat nélküli farm

És eljutottunk a next-gen GTA 5 azon pontjához, ami viszont picit fájhat a vásárlóknak: ez a játék, ahogy fentebb már leírtam, az FPS-nek köszönhető perspektívaváltozást leszámítva ugyanaz a program, amit tavaly megismertünk, azaz a tartalmat csak minimális változtatások érték. Például, ha a Rockstar Social Clubnak nevezett online fertelemben összekötöd az új játékot a régivel, akkor kapsz 500-500 ezer dollár in-game pénzt a karrier- és az online módban egyaránt, valamint többek között egy brutális rail gunt, és egy új küldetést Michaellel, ami nem rossz, de... de nem elég, főleg nem úgy, hogy a GTA 5 egy teljes esztendeje a piacon van, és egy darab nem sok, annyi sztori DLC sem jelent meg hozzá. Hol van az itteni Gay Tony, kedves Rockstar? Engem ugyanis nem kárpótol, hogy akár állattá is változhatok az új kiadásban, azt már régen meguntam a Goat Simulatorban. És mindezen még a rengeteg új zeneszám és autóversenyes (egyébként újravásárlás-exkluzív) lehetőség sem változtat sokat, hiszen ezek igazából csak apró plusznak minősülnek egy akkora játékban, amiben már egy mellékküldetés is felér más teljes árú alkotásokkal (azaz a Rockstar alaposság most visszaütött, hoppá-hoppá).

Multiplayerben már jobb a helyzet, hisz mind a 11 prev-gen frissítést megkaptuk, kibővült a karaktergenerálás (immár készíthetünk idősebb figurát is, énekelve, hogy „nemcsakahusszévesekkéavvviláááág”), és akár 30-an is egymásnak eshetünk egy sessionben, nem beszélve arról, hogy az előző generációról áthozott karakterünk megtart minden elért eredményt (vissza viszont már nem mehetünk vele a régi gépre, tehát ha a haverok még 360-on játszanak, gondoljuk meg az összevonást!). Megváltoztathatjuk továbbá a járásunk stílusát, lehet szexi arfestésünk, alakítható a telefonunk háttere, és picit könnyebb az autóból lőni, hirrá. Ami azonban tavaly gyengélkedett, még most sem igazán  mutat javulást. Oké, hogy vannak Heist-küldetések, ennek mindenki örül, én is, te is, a nagyi is. Az azonban már zavarba ejtő, hogy a GTA Online néven, elméletileg külön játékként működő MMOG-komponens semmilyen megszabott irányvonallal nem rendelkezik. Nem kevés időt töltöttem el a GTAO-ban, de anno azért hagytam abba a játékot, mert gyakran fogalmam sem volt róla, hogyan tovább. Játsszak még egy TDM-et? Versenyezzek? Vegyek egy házat, ahová nem hívok meg senkit? Az ötletek itt rendben vannak, de nem alkotnak kerek egészet, ez pedig a next-gen kiadásban is éppoly kellemetlen, mint tavaly a régi masinákon volt. Remélem, PC-n tovább dolgoznak a multin, mert így csak egy szórakoztató extra maradt az egész, ami viszont az elvakult rajongókon túl nem sok embert képes megszólítani (arról már nem is szólva, hogy az in-game gazdaság még mindig katasztrófa, és ezen csak ront a félmilliós next-gen gázsi).

Visszatérjek-e a bűnbe?

Mielőtt még azzal vádolnátok, hogy kemény vagyok a játékkal, közlöm: tisztában vagyok vele, hogy ez mindössze egy újrakiadás, ha úgy tetszik, „HD-remake”, a kifejezés sok éves, alapos elnyűttségét félre téve, persze. Ennél fogva azoknak, akiknek még nincs meg a program, nagyon is ajánlott a GTA 5 beszerzése, hisz egyelőre a next-gen variáns a legjobb változat, és attól tartok, hogy a Rockstar gyenge PC-s fejlesztéseit látva ez így is fog maradni legalább egy-másfél évig. Na, de mi a helyzet akkor, ha valaki már megvette a programot, és most ismét be szeretne ruházni rá? Megéri neki egy újravásárlás? Őszinte leszek: abban a szerencsés helyzetben írhattam e cikket, hogy az Xbox 360-as változatom egy ingyenes tiszteletpéldány volt, a PS4-es kiadást pedig teszte kaptam, szintén ingyen, azaz egy vasamba sem került a GTA 5 kétszeri adagja.

Ennél fogva köszönöm, kiválóan szórakoztam, és már most várom, hogy disconnect barátom rávegye magát a PS4-es bundle megvásárlására, mert kell egy társ a bajban. Ugyanakkor, ha anno 13 ezer forintért vettem volna meg a játékot egy régebbi gépre, és most cirka 19 ezret költenék a next-gen változatra, nem valószínű, hogy meg lennék elégedve. Ne essék félreértés, nyilvánvaló, hogy ez csak egy remastered-változat! De attól még tény, hogy sokba kerül (jóval többe, mint anno a The Last of Us Remastered), a váltásért kapott jutalmak pedig nem érnek fel ehhez az összeghez. Amennyiben a Rockstar Games lesz olyan jó (vagy a perspektívától függően éppen szemét), hogy bejelent egy zsíros kis sztori-DLC-t, amely csak PS4-re, Xbox One-ra, illetve PC-re lesz elérhető, változni fog a bikinis leányzó fekvése. Addig is viszont azt javaslom, hogy ha már eltöltöttetek pár száz órát Los Santosban, igyatok egyet az újravásárlásra, és csak alapos mérlegelés után rohanjatok a boltba még egyszer!

(A magas értékelés persze a játéknak magának, és nem az újrakiadás ár-érték arányának szól, mert még mindig jobb a GTA 5, mint a piacon lévő konkurensek 90 százaléka.)