Harminc alkalommal mentheted meg a világot, és ehhez pályánként mindössze harminc másodperc áll rendelkezésre. Elsőre elképzelhetetlen, hogyan lehetséges ez, főleg úgy, hogy közben szintet lépsz (többször is), felszerelést és ételt vásárolsz, segítesz a helyieknek, megmented az elrabolt hercegnőt, kiszabadítod a jogtalanul láncra vert városatyát, vagy elnáspángolod a helyi banditákat... Nincs az a mindent tudó naptárral felszerelt asszisztens, aki mindezt be tudná zsúfolni fél percbe. És mégis van!

VISSZA A JÖVŐBE

Az ötlet már csak azért is működik, mert egyáltalán nem új. A Half-Minute Hero angol nyelvterületen eredetileg 2009-ben jelent meg, akkor még PSP-re, természetesen japán gyökerekkel, mert továbbra is a felkelő nap országa az, ahol gyakorlatilag bármiből lehet játékot készíteni, és mindennek akad akkora felvevőközönsége, hogy anyagilag is megérje a fejlesztés. Már csak ezért is piros betűs ünnep a PC-s kiadás, mert asztali számítógépre Marvelous játék szinte még sosem jelent meg, a jövőben pedig csak akkor érkezhetnek továbbiak, ha a HMH jól teljesít. Ha magát a játékot nézzük, erre minden esély meg is van, annak ellenére is, hogy maga a port pocsék. Az még bőven elnézhető, hogy a program teljes képernyőre húzva is extra alacsony felbontáson fut, az viszont már kevésbé, hogy az irányítást illetően semmilyen „mankót” nem nyújt a játék – sem a billentyűzet, sem a (kötelezően használandó) kontroller esetében nem találkozunk magyarázattal a beállítások között, hogy melyik gomb melyik funkcióért felel, így magunktól kell rájönnünk, hogy az egyes akciókat hogyan lehet előhívni.


Ez utóbbiakból szerencsére nincs túl sok, japán szerepjáték-paródia lévén elég csak az iránygombokat, illetve a tárgyhasználatot megtalálni, másra egyáltalán nem lesz szükség, elvégre a világot csak úgy lehet fél perc alatt megmenteni, ha azt nem akadályozza semmi. És milyen grandiózusak ezek a küldetések! Minden pályán más és más gonosz ítéli halálra a földet, így vérpingvin, gyapjas báránylény, vagy agyaras mamut egyaránt juthat arra a következtetésre, hogy itt bizony mindenkinek pusztulnia kell.

ISTENI SZÍNJÁTÉK

Szerencsére az idő istennője rákacsint az emberiségre, illetve a teljesen néma főhősre, megadva neki az esélyt a gonosz legyőzésére, illetve az idő visszatekerésére, harminc másodpercekkel dobva meg a vészesen gyorsan apadó időlimitet. Természetesen még egy mindenható lénynek is fizetni kell a rezsit, úgyhogy ennek az ajándéknak is megvan az ára: a fél perc minden alkalommal egyre több aranyba kerül, így az egyes szintek játékidejét maximum csak pár percre lehet kitolni, mivel egy idő után nem esik ki a szörnyekből annyi arany, ami fedezne minden költséget.

Mondani sem kell, maguk a harcok villámgyorsak és teljesen automatikusak, két-három másodpercnél (!) egyik sem tart tovább, így az aktuális főgonosz fejlettségi szintjének elérése végtelenül egyszerű dolog. Persze magához a bosshoz el is kell jutni, ami viszont egyre nehezebb és nehezebb feladat. A grindelés, vagyis a szintlépésért beáldozott játékélmény kiparodizálása egyszerűen tökéletes, a Half-Minute Hero a létező összes klisét ellövi, amit csak el lehet, de ezt annyira humorosan és szórakoztatóan teszi, hogy még a harmincadik misszió is frissnek, élvezetesnek hat. Az idő és a tevékenységek menedzselése tulajdonképpen a játékmenet gerincét képezi. Pontosan ki kell számolni, hogy van-e még idő egy újabb harcra és egy újabb szintlépésre, mielőtt megint vissza kell tekerni az órát. A helyzetet bonyolítja, hogy erre csak a térképek bizonyos pontjain van lehetőség, nem minden település állított szobrot az idő istennőjének, sőt, akad majd olyan falu is, ahol egyáltalán nem lehet gyógyitalt venni. Az angol ezt „trial and errornak” hívja, vagyis próbálkozni kell, ki kell tanulni az egyes térképeket. Mind a két négyzetmétert!

POKOL ÉS MENNY

A trükk nem is feltétlenül maga a befejezés, hanem annak mikéntje. Minden egyes pályán két alternatív feladat is található. Van, ahol egy elrabolt hercegnőt kell megmenteni, akad, ahol egy falut fenyegető szörnyet kell lenyomni, vagy épp egy rejtekhelyet kell felkutatni. Ez egyrészt a szűkös idő miatt sem egyszerű, másrészt a felszerelés is okozhat problémát. Új kardot, pajzsot, páncélt szinte bármelyik térképen lehet szerezni, de vannak olyan opcionális szörnyek, akiket egy olyan adott tárgy tud megsebezni, amit csak valamelyik korábbi szinten lehetett begyűjteni. Éppen ezért erősen ajánlott többször is nekifutni minden küldetésnek, töviről hegyire felfedezve az egyes területeket, így bezsebelve mindent.

A pályákat újrajátszani pedig másért is megéri: a ranglista-rendszer miatt az ismerősök eredményeinek felülmúlása is nagy élmény, de erre még rátesz pár lapáttal az a töméntelen mennyiségű extra játékmód, ami ezt az egész hősbizniszt más formában mutatja be, hol valós idejű stratégiaként (!), hol ősi gonoszként, nem megmentve, hanem elpusztítva a világot. Fél perc alatt, természetesen, mert a legtökösebb hősöknek ennyi is elég!