Hosszú utat járt be a Himawari: The Sunflower, mire eljutott PC-re. Legelőször a blank-note adta ki még 2007-ben, majd a Frontwing remake-elte PSP-re 2015-ben, PC-re pedig tavaly év végén érkezett meg és a Frontwing és a blank-note közös gyermekeként.

De mi is ez a játék? Nos, egy vizuális novella, tehát nem szó szoros értelemben vett játék. Bár akad benne átvezető videó is, a Himawari valójában gyönyörűen megrajzolt állóképekből áll, míg maga a játékmenet a szöveg továbbklikkelését és sok olvasást jelent. Nagyon sok olvasást, ha az összes történetszálat fel akarod göngyölíteni, akkor olyan laza 30 órát biztos bele kell ölnöd.

Üdv az Űr Klubban

A történet tulajdonképpen egy katasztrófával veszi kezdetét, amikor is egy magas légköri utasszállító lezuhan. Egyetlen túlélő van, az amnéziában szenvedő, de a baleset óta új életet élő Hinata Youichi, aki két évvel később, 2050-ben a középiskolán megalapítja az Űr Klubot Amamiya Daigóval, aki a hős asztronauta (ő volt az első japán a Holdon), Amamiya Daigo fia. Életük akkor vesz újabb fordulópontot, amikor a városkájuk közelében becsapódik egy azonosítatlan repülő tárgy, fedélzetén a titokzatos, szintén amnéziás Ariesszel.

No, ennyit, amit érdemes elmondani a sztoriról, mert minden más már súlyos csapás lenne az élvezetre. Mást nem lehet mondani, minthogy ezt végig kell játszani, vagyis, olvasni. Amiben kifejezetten erős a Himawari, az a karakterek – sajnos a sztoriszálak itt-ott néha megbicsaklanak, de a szereplők (főleg Aqua) miatt a legunalmasabb részeket is megbocsátjuk, és a legösszecsapottabb szakaszok fölött is szemet hunyunk.

A karakterek mozgatják ezt az egészet, mert remekül írták meg őket. Van, amelyik a múltjától szeretne szabadul, más pont azt szeretné megismerni. Akad, amelyik a jövőjét építgeti, és az is megesik, hogy belefutunk valakibe, akinek nincs jövője.

Vegyesfelvágott

A történetet nehéz lenne műfajilag behatárolni, mert van itt minden. Alapvetően sci-fi, sőt, egész reális sci-fi, nem túl elrugaszkodott a mi világunktól, de láthatóan azért a jövőben játszódik. Amiben még erős a program, az a humor, nagyon sokat fog nevetni az, aki végigviszi ezt a vizuális novellát. Ami jó, mert néha igen komor (értsd: érfelvágós) dolgokat feszeget a sztori, és ezt a humor nagyon jól oldja. Emellett van itt még bőven dráma, sok misztikum, és persze romantika is. Ráadásul egyik sem csak úgy érintőlegesen, hanem igen komoly szálakkal lettek befűzve a történetbe.

Látvány és hang

Bár nem vagyok az anime/manga stílus nagy rajongója, azt el kell ismernem, hogy a Himawari nagyon szép vizualitással bír, gyönyörű rajzok illusztrálják a történetet. Ami nem tetszett, hogy szinte minden szereplő 10-12 évesnek tűnik, miközben középiskolások. Ez a babaarcúság végig zavart.

Akárcsak a hangok. Bár a szöveg angol, a szereplők japánul szólalnak meg, és ez bizony szintén egy olyan része a játéknak, amivel nem tudtam kibékülni, el is némítottam a beszédhangot. Biztos jól adják elő a színészek magukat, de tőlem a japán nyelv és előadási mód rettenetesen távol esik. A zene viszont nagyon kellemes, remekül simul bele a háttérbe és adja meg a történet alaphangulatát, plusz remekül rezonál a képekkel.

Egy remek történet

Összességében tehát a Himawari: The Sunflower egy remek vizuális novella, amit a karakterei miatt érdemes végigpörgetni. Nagyon gyorsan megszerethetőek és végig csak miattuk olvassa az ember. Nyilván ez a műfaj nem való mindenkinek. Mindenképpen szeretned kell olvasni, ha bele akarsz vágni, illetve az sem árt, ha kedveled a japán rajzstílust – vagy legalább egy jó sztori kedvéért túl tudsz lépni azon, hogy nem szereted. Ha ez megvan, akkor a Himawari: The Sunflowert ne hagyd ki!