Jól tudom, olvasóink többsége nem szereti, amikor egy játékot úgy értékelünk, hogy egy másikhoz hasonlítjuk. Van is ebben ráció, de sajnos néha elkerülhetetlen – főleg akkor, ha az adott cucc ama másik szellemi örököse. Így van ez esetünkben is, ráadásul a Deep Red friss terméke komoly előddel kell, hogy szembenézzen: a Bullfrog 1997-es sikerjátéka, a Theme Hospital ugyanis az alapmű, melynek zsenialitását nehéz szavakba önteni – én még ma is gyakran előveszem; jellemzésére a „Dungeon Keeperbe öntött Theme Park” mondatot szoktam elsütni; szaftos humor, élvezetes, addiktív játékmenet, kifinomult mikromenedzselés. Nos, aki hasonlóra számít, hamar kiábrándítom: a HT nem TH; jelen cikkben megpróbálom kirántani ebből az összevetésből, és saját lábára állítani a pácienst, mert azért vannak bíztató elemei.

A fekete humorú klinika

A játék alapja tulajdonképpen egyszerű: be kell rendeznünk egy kórházat különféle helyiségekkel, berendezésekkel, fel kell vennünk a személyzetet, aztán az egészet ügyesen menedzselni, hogy a beeső betegek a lehető legjobb és leggyorsabb ellátást kapják. Nagyjából ennyi. A játék első ránézésre csinosnak mondható; nem fogja elnyerni a „2007 legszebb játéka” címet, még csak a poligonok számát tekintve sem áll az élre, de a célnak megfelelő, karikírozott, rajzfilmszerű. Sőt, az animáció egyenesen zseniálisnak mondható, ezen a téren viszont bátran ringbe szállhat, akár a karaktermozgatást, akár a különféle gépek működését nézzük. Rögtön itt hadd emeljem ki a legnagyobb húzást: bármely figurára rákattintva belső nézetre válthatunk, és igen nagy móka egy dülöngélő beteg fejéből kinézni, ahogy kommunikál a nővérrel, vagy ahogy a különféle gépekbe bemászik, ráfekszik, és azok „dolgoznak rajta”. Ugyanígy dicsérhető a játék humora is; a hányáson zakózó figurák, az agyament betegségek (pl. a „golfdüh”, a nyak köré tekert golfütővel és a szemgödörbe nyomott golflabdával), plusz azok kezelése (előbbinél a labdát vécépumpával távolítja el a sebész), mind nagyszerűek, és tökéletesen passzolnak az említett grafikai kivitelhez, animációkhoz. Ez így egyben egy remek csomag.

Kórház az idegek szélén

A fentiek miatt az első találkozásunkkor megszerettem a cuccot, elvégre lelkes rajongója vagyok a műfajnak, és mostanában alig akad minőségi alkotás. Azonban ahogy belemelegedtem, elkezdtek előjönni a hibák – és sajnos ebből akadt több. Először is hiába a 3D és a pálya forgatásának lehetősége, a rossz kamerabeállítás miatt a képernyő alján/sarkában lévő területre letenni bármit szinte lehetetlen. Aztán itt van az építkezés: fix méretű helyiségek vannak, ezeket kell valahogy lepakolni, majd beletömni a berendezést. Az ugyan ismét zseniális dolog, hogy egy szoba csak akkor nyeri el funkcióját, ha beleraksz valami műszert, azaz egy patika akkor lesz patika, ha orvosságos szekrény kerül bele, de a 10 éves TH-ban tetszőleges méretben építhetted meg a helyiségeket, rakhattad rájuk az ajtót-ablakot, és bármikor átalakíthattad azokat; a mostani megoldás sajnos rossz. Igaz, itt több berendezési tárgy van, jobban csinosítható a kórház, át lehet színezni a falakat, de hát ez csak a máz. A tárgyak kezelése nehézkes, az átpakolás, eladás mind a kelleténél több kattintást kíván. Ami pozitív viszont, az a kezelőfelület: áttekinthető, kézreálló, átgondolt munka.


Még nagyobb a baj a játék mélyén, a gazdasági motor tekintetében, ami sajna hiányzik. Furcsa módon a Deep Red utóbbi címei is itt buktak el, például a Tycoon City: egyszerűen nincs mélysége a cuccnak. A régi játéknál minden beállítható volt, a fizetésektől a hőmérsékletig, itt ilyesmiről szó nincs. A fejlesztők egyfajta szappanopera-felütést találtak ki, azaz itt nem a bér és a munkakörnyezet határozza meg egy dolgozó hangulatát és így munkatempóját, hanem főleg a kollégákkal szembeni viszony, amit Sims-módon tudsz igazgatni, azaz rákattintasz valakire, és kiválasztod a gyorsmenüből az „ölelés”, beszélgetés” stb. ukázt. Ez jópofa, viszont felesleges – a játékot simán végigjátszhatod anélkül, hogy ezt a funkciót használnád. Ami még katasztrofálisabb, hogy itt mindenki szinte „NPC”, azaz nem irányíthatod sem a személyzetet, sem a betegeket; a TH-ban, ha egy páciens rossz állapotban volt, előre vehetted a sorban, és bárkit megfogva ledobhattad őt a megfelelő helyre, például egy takarítót a szeméthez, egy orvost a megfelelő szobába. Itt ez nincs, így sajnos elég gyakori lesz a halál; lehet ugyan ide-oda küldözgetni a dolgozókat, de amint elérnek a célpontra, sarkon fordulnak, és mennek a dolgukra. Az egyetlen lehetőséged, hogy új munkás felvételénél a minél magasabb „Reliable” tulajdonságot preferálod, ez ugyanis kb. a munkaszeretet, így kevesebbet fog lógni. Hogy a rossz szimulációra mondjak egy példát: ha az a cél, hogy a kórház „Beauty” mutatója az egekben legyen, tegyél le az egyik sarokba kb. 50 szökőkutat, és mehetsz is tovább...

Az említett szappanoperai megoldás egyébként a kampánymódban csúcsosodik ki, ez ugyanis a kórházsorozatokhoz hasonló sztorit kínál, mindenféle szerelmi szállal, ármánykodással, bonyodalommal, sajnos azonban elég érdektelen, unalmas az egész, ráadásul borzasztóan rövid, pár óra alatt végigjátszható. Tetejébe fityulát: az egyes epizódok saját beállítással bírnak, azaz hiába építettél ki egy klassz környezetet, a következő etap saját elrendezéssel nyit, az addigi munkádnak annyi. Mindez olyan történetvezetéssel párosul, amely szinte egyetlen oktatópályává teszi az egészet: minden mozdulatod után szünet, és jön egy visítozva halandzsázó (!) recepciós csaj, örvendezni és továbbterelni. Ezt némileg ellensúlyozza a szabadjáték (sandbox), mely azonban szintén hordoz magában csapdát: mivel a kórház azonnal kinyit, amint elstartolsz, hihetetlen módon kell kapkodnod, hogy mindent a helyére rakj időben – viszont a mechanizmus sekélyessége azt eredményezi, hogy amint megvan a rutinod, azaz hogy mit hová kell tenned, építened, ez is hamar unalmassá válik. Halkan jegyzem meg: az 1997-es TH-ban egyrészt volt konkurencia, mely rendre keresztbe tett neked, másrészt egy remek többjátékos mód, melyben szerte és széjjel lehetett egymást szívatni, itt mindkét elem hiányzik – de nagyon!

Vészes helyzet

A helyzet annyira nem vészes azért, mert játszható, külsőleg is dicsérhető, egyes elemeiben zseniális játékról van szó. Sajnos azonban a hiányzó gazdasági motor, a mechanizmus jó pár hibás tervezési eleme, a rövid és rosszul összerakott sztorimód a szabadjáték ellenére egyszer használatos címmé degradálja az amúgy többre hivatott projektet. Egy-két patch még gyógyíthatna rajta (de nem fog –lásd a szövegdobozt!), viszont a baj ott van, hogy aki egyszer is kipróbálja a tíz éves elődöt, többé rá sem néz erre. Aki pedig azt nem ismeri, és ezzel akar összebarátkozni, nos, neki sem lesz túl könnyű dolga – persze azért egy próbát mindenképp megér. De csak megvásárlás előtt...