Mint neked, úgy a szigetnek sincs neve. Egyszerűen csak ott van, az óceán közepén. Partjait sós víz mossa, fövenyét emberarcokat formáló hatalmas szobrok szegélyezik. A fák lombjai között vastag zsákanyagból épített sátrak vannak, máshol spártaian berendezett házak várják a soha meg nem érkező látogatókat. Nincs díszes berendezés, drága bútor, felbecsülhetetlen értékű festmény, finom kárpit, csak egy tábori ágy, egy kancsó víz, egy-két polc. Nem várnak luxuskörülmények, mert a szigeten nem él senki – a helyet a természet, az állatok és a növények, valamint egyetlen titokzatos, nagymacskákra emlékeztető ragadozó uralja, aki bárhol és bármikor felbukkanhat, előbb távolról méregetve az áldozatát, aztán közelebbről is megcsócsálva azokat, akik nem tudnak eliszkolni. És még haldokolsz is. A vakációk nem pont így szoktak kezdődni...

MEDICINE MEN

A kór még nem szerepel az éppen kibontakozóban lévő orvostudomány kézikönyveiben, de kétség sem férhet hozzá, hogy halálos betegség, gyógyír pedig csak és kizárólag ezen a szigeten van. Lehet, hogy egy gomba, vagy épp egy tűzliliom a megoldás kulcsa: az, hogy pontosan milyen összetevők is kellenek hozzá (mert egy komponens nem elég), a Miasmata legnagyobb és egyetlen feladata.

Ezen a szigeten ugyanis senki más nincs rajtad kívül. Nem fogsz ismeretlenekkel párbeszédbe elegyedni, drámai diskurzusokat lefolytatni az életről, a szerelemről, a boldogságról. Sem nagy, sem kicsi települések nem várnak hívogató melegséggel, takaros kis szobákkal, egy jó nagy korsó sörrel. Egyedül vagy, az egyetlen kapcsolatot az emberiséggel vértócsákban fekvő hullák jelentik. Az is lehet, hogy te magad ölted meg őket. Nem tudhatod: mivel folyamatosan láz gyötör, időről időre elvesztheted az emlékezeted, hogy órákkal később térj magadhoz. Egy dolgot tudsz csak: fel kell fedezned az egész szigetet, be kell gyűjtened minden növényt, meg kell tudnod róluk mindent, mert idővel szükséged lesz lázcsillapítóra, energiára, tudatmódosítóra, hogy a természet és a magány ne vigyen a sírba.

BOTANIKUSOK

A virágszedés egyáltalán nem hangozhat izgalmasan, pedig a Miasmata túlélőhorrorokat megszégyenítő módon rémisztő tud lenni, és ehhez még csak nyikorgó ajtókra, váratlanul megszólaló zongorára, szellemekre és szörnyekre sincs szüksége. Sokkal nyomasztóbb a folyamatosan ketyegő óra kényszere, mert nem tölthetsz heteket, hónapokat a sziget mélyén -- vagy a szörny talál rád, vagy a kór végez veled. Halálos csapdákat rejt maga a természet is: megszokhattad, hogy más játékokban nincs következménye a nagyobb eséseknek vagy a fáradtságnak; vesztesz ugyan egy kis életet, de az úgyis visszatöltődik. Itt nem ez a helyzet: elkezdesz szédülni, kifakul a kép és eltévedsz. Ha gyenge vagy, már egy térdig érő víz átúszásába is belefulladhatsz. Ha nem figyelsz a testedre, és túlságosan nekiiramodsz a sétálásnak, könnyedén eleshetsz, ami ha meg nem is öl, biztos, hogy letérít a célodról, és közben még a cipelt tárgyakat is elveszted.

A tárgylista rendkívül korlátozott, mert nincs feneketlen táskád, csak a két kezed. A jobb oldaliba sziklát, faágat vagy tőrt foghatsz, a bal oldaliba növényeket. De legyen bármi is a markaidban, a helyi állatvilágot nem bánthatod. A vadászat hiánya fájó, de kárpótol érte az ezernyi növény, illetve a térképészet. Itt ugyanis még kijelzők sincsenek, egy nyíl se mutatja, merre kell menni, sőt, még százalékos mutató se jelzi, hogyan is áll az életerőd. Az időt is csak a karodra erősített óráról olvashatod le, a többit pedig látni fogod a karaktered mozgásán, illetve az esetleg eltorzult látásán. A legnagyobb veszély is ehhez köthető, az eltévedés ugyanis halálos lehet. Ahhoz, hogy tudd, merre is vagy, folyamatosan bővítened kell a térképet. Ehhez elég csak elővenni a papírfecnit és az iránytűt, majd betájolni két már ismert pontot, és a háromszögelés elvét használva rögtön látszódni fog, a sziget mely részén is vagy.

ÉN, A KARTOGRÁFUS

A tudás hasznos: ha tudod, hol vagy, és meg tudod jegyezni, hogy merre teremnek a növények, meg fogod találni a gyógymódot. Lehet, hogy nem elsőre, lehet, hogy többször is újra kell kezdened a kalandot, de garantáltan élvezni fogod minden percét. A gyönyörű tájak bebarangolását, a naplementét, a csepergő esőt, az éjszaka baljóslatú sötétjét, a természet zajait, a rejtett zugokat, az ismeretlenek által emelt szobrok és kőépítmények labirintusát. A sziget csak rád vár -- ezt a kalandot garantáltan nem fogod elfelejteni!