Nem mindennap fordul elő, hogy egy játékról a bemutatója lekörmölését követő két hónapon belül már tesztet is írhatok, a márciusi számunkban közzétett előzetes óta azonban a játék már megkapta a felszállási engedélyt is, így persze hamar rá is repültünk a polgári légi közlekedést az elődökhöz képest radikálisan új üzleti modellel feldolgozó címre, hogy megvizsgáljuk, mit is kínál a téma kedvelőinek. Sajnos véleményünk leginkább az „ehh…” magasságában mozog, a Flight ugyanis hiába sokkal barátságosabb elődeinél, önmagában ez kevés a levegőben tartáshoz, ha üres, mint Ferihegy a Malév-csőd után, és nem mellékesen világgá zavarja a szimulációra éhes keménymagot is...
Fentebb tehát sikerült is összefoglalnom, mi a probléma a Flighttal, a (lég)csavar abban rejlik, hogy a listázott sirámok kezdetben nem szembetűnőek, sőt: dacára, hogy a Flight alapból ingyen rántható le a netről, első blikkre több mint elégséges tartalommal érkezik. A telepítést és a GfWL regisztrációt követően (mely utóbbi egyébként cirka 40 percet vett el ismét az életemből, szóval e téren még mindig van hova szárnyalnia a cégnek) egy letisztult, de hangulatos főmenü vár minket, a Play menüre kattintás után pedig rögtön tövig is nyomjuk a gázkart, nekiugorva a hawaii Nagy Sziget légterében tartott kötelező oktatóküldetésnek. Voltaképp ekkor válik érthetővé, miért tűnt el a címből a Simulator szó, a repülési modell ugyanis nemhogy támogatja a billentyűzet+egér párost, hanem egyenesen ők az ajánlott perifériaduó. Félelmetesen kézre állnak, már az első tutorialban magabiztosan szlalomozunk velük a hőlégballonok között (a kosarakban utazók nagy örömére), a játék ötödik percében pedig minden probléma nélkül megejtjük első leszállásunkat is (még akkor is, ha az opciók között kikapcsoljuk a repülési segédleteket). Persze a botkormányrángatóknak sem kell aggódniuk, gépünk terelgetése joystickkal is lehetséges, a MetalStrike Prómat (és annak minden gombját) alapból felismerte a játék, szóval nem kell leragadni a tasztatúra+rágcsáló kombónál.
A kötelező oktatás lezavarását követően a játék központi részét képező térképre kerülünk, innen indíthatjuk az összes, a játék által kínált feladatot, melyek jelenleg négy csoportba sorolhatók. A küldetések általában adott géppel végrehajtandó, sokszor oktatójellegű, némi szerény háttértörténettel és átvezetővel megtoldott feladatot takarnak. Eggyel szadistább szintet képviselnek a kihívások, melyek egy adott útvonal minél gyorsabb teljesítését, vagy minél szemetebb körülmények (pl. rövid kifutópálya, oldalszél, orkán) közepette végrehajtandó leszállást várnak el tőlünk. A rendelkezésre álló repülőtereken személy- és áruszállítási megbízásokat vállalhatunk be, végezetül pedig ott van az ún. Aerocache Hunt, melyben egy rakás elrejtett ikon begyűjtését kapjuk feladatul, melyeket csak relatíve közelről vehetünk észre, felkutatásukhoz pedig sokszor némi internetes böngészés szükséges (Microsoft játék révén a program a Binget ajánlja, amiről rutinosan a Google Mapsre ugrottam). A végrehajtott feladatokért és begyűjtött aerocache-ekért tapasztalati pontokat kapunk, melyekkel egyrészt új festésmintákat oldhatunk ki gépeinkhez, másrészt további feladatokat nyithatunk meg.
Az orchideák szigetének berepülésére tehát számtalan módot kínál a Flight, ami elegendő is -- legalábbis az első pár órában, amint ugyanis az újdonság varázsa süllyedni kezd, a feladatok is lassan unalomba fulladnak. A probléma igazából az, hogy feladataink erősen egy kaptafára épülnek: a kihívások kimerülnek a figurázásokkal tarkított checkpoint-vadászatban és technikás leszállásokban, míg a küldetések sima reptér-reptér közötti repülések: pár kitérő, több hidroplános vízre szállás, ne adj isten a máskülönben eseménymentes repülést „feldobó” üzemzavarok sokat segítenének a változatosságon. Mindez azonban nem áll fenn, a Flight pont ugyanolyan feladatokat kínál a játékidő tizedik órájában, mint a legelsőben, amit még le is nyelnék, ha a jutalom nem merülne ki pár haszontalan festésmintában…
…márpedig jelenleg ez a helyzet, a küldetések teljesítésének ugyanis ez az egyetlen jövedelme -- nem kapunk sem új területeket, sem kioldható repülőket, ami hosszú távon a Flight nyúzására kényszerítené a laikus pilótákat, a fentebb felsorolt tényezők e pillanatban csak fizetős addonok formájában érhetők el, méghozzá (számunka) némileg pofátlan árszabás mellett. A hawaii szigetvilág egészét megnyitó Hawaiian Adventure Pack ugyanis e cikk írásakor nagyjából négyezer forintba fáj (bár a mellé kapott Van’s RV-6 és a számtalan új küldetés mellett ez még el talán el is fogadható), de hogy az áruszállító küldetések teljesítéséhez szükséges Maule M-7 260C szintén ugyanilyen árcédulával kerülhet hangárunkba, már több mint arcátlan döntés. A régi motorosok ugyanakkor az árkád játékmenet mellett a modtámogatás teljes hiányát is jogosan róhatják fel a Microsoftnak, jelenleg ugyanis a Flight csak hivatalos addonokat támogat, és semmi jele nincs annak, hogy a felhasználói modok a közeljövőben teret nyernének a zártnak tűnő rendszerben (melyet az FSX tükrében igen elbaltázott döntésnek tartok).
Ha pedig a fenti hiányosságok nem zárnák be a repteret, megteszik azt a technikai problémák, a Flight ugyanis e téren sem tekinthető tökéletesnek. Grafikailag a játék nem is lehetne szélsőségesebb: a repülőgépek csodásan festenek, pilótafülkéjük egyszerűen tökéletes, akárcsak maga a hawaii táj -- már ha legalább három kilométerről szemléljük, az alatt ugyanis fájóan elmosódott textúrák, és igen kevés tereptárgy alkotja a szigeteket. Sokkal idegesítőbb azonban a terep statikussága, Hawaii ugyanis teljesen kihalt: sem földi, sem légi forgalom nem tarkítja, szólómódban mi vagyunk az egyedüli mozgó jármű széles e határon.
Multiban persze nem ez a helyzet, ott egy szerveren 16 játékos röpködhet a rendelkezésre álló légtérben, más kérdés mondjuk, hogy minek, mivel a sandbox-szerű repülést leszámítva nem igazán van mit csinálni online, a Flight ugyanis híján van mind a kooperatív, mind a kompetitív küldetéseknek (utóbbit pedig azért nem lett volna nehéz implementálni, már a checkpoint-kihívások netkód-kompatibilissé tétele elég lett volna).
A hangokról, a zenéről és a szinkronról ugyanakkor nem igazán van mit írni: a gépek hangja remekül sikerült, a zene jól ellátja az aláfestő szerepet, míg a szinkronbeszéd pedig már a negyedik személyszállító küldetésnél az idegeinkre megy az ismétlődés miatt (arról nem is beszélve, hogy az utasok csak az audiosávon léteznek, utasterünk valójában mindig üres, ami miatt sokszor megkérdőjeleztem pilótám elmeállapotát).
Bár az előző bekezdésben felsorolt hibákat a végső értékeléskor semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagyni, free-to-play játék révén nem is akarom annyira lehúzni miattuk a Flightot (még akkor sem, ha az értékelhető tartalom egy jelentős részét a fizetős addonok beszerzésével tudhatjuk merevlemezünkön). Jelen állapotában így a Microsoft Flight szerintem leginkább azért vérzik el, mert két szék közé esett: a Flight Simulator törzsközönsége a segédletek kikapcsolásával is túlzottan árkádosra vett játékmenet miatt pártol át az X-Plane-hez, a tervezett célközönség ugyanakkor a monoton játékmenet, és a több addonnál is eltúlzott árcédula miatt teheti félre a játékot. A program sikere így jelenleg két dolgon múlik: egyrészt a közeljövőben érkező addonokon, másrészt, hogy teret enged-e a Microsoft a felhasználói modoknak. Remélem, mindkét téren pozitív fejlődés vár a Flightra, mert az orchideák feletti önfeledt figurázásban van potenciál...
„Hullámok és szörfösök, levegőben röpködök!”
Fentebb tehát sikerült is összefoglalnom, mi a probléma a Flighttal, a (lég)csavar abban rejlik, hogy a listázott sirámok kezdetben nem szembetűnőek, sőt: dacára, hogy a Flight alapból ingyen rántható le a netről, első blikkre több mint elégséges tartalommal érkezik. A telepítést és a GfWL regisztrációt követően (mely utóbbi egyébként cirka 40 percet vett el ismét az életemből, szóval e téren még mindig van hova szárnyalnia a cégnek) egy letisztult, de hangulatos főmenü vár minket, a Play menüre kattintás után pedig rögtön tövig is nyomjuk a gázkart, nekiugorva a hawaii Nagy Sziget légterében tartott kötelező oktatóküldetésnek. Voltaképp ekkor válik érthetővé, miért tűnt el a címből a Simulator szó, a repülési modell ugyanis nemhogy támogatja a billentyűzet+egér párost, hanem egyenesen ők az ajánlott perifériaduó. Félelmetesen kézre állnak, már az első tutorialban magabiztosan szlalomozunk velük a hőlégballonok között (a kosarakban utazók nagy örömére), a játék ötödik percében pedig minden probléma nélkül megejtjük első leszállásunkat is (még akkor is, ha az opciók között kikapcsoljuk a repülési segédleteket). Persze a botkormányrángatóknak sem kell aggódniuk, gépünk terelgetése joystickkal is lehetséges, a MetalStrike Prómat (és annak minden gombját) alapból felismerte a játék, szóval nem kell leragadni a tasztatúra+rágcsáló kombónál.
A kötelező oktatás lezavarását követően a játék központi részét képező térképre kerülünk, innen indíthatjuk az összes, a játék által kínált feladatot, melyek jelenleg négy csoportba sorolhatók. A küldetések általában adott géppel végrehajtandó, sokszor oktatójellegű, némi szerény háttértörténettel és átvezetővel megtoldott feladatot takarnak. Eggyel szadistább szintet képviselnek a kihívások, melyek egy adott útvonal minél gyorsabb teljesítését, vagy minél szemetebb körülmények (pl. rövid kifutópálya, oldalszél, orkán) közepette végrehajtandó leszállást várnak el tőlünk. A rendelkezésre álló repülőtereken személy- és áruszállítási megbízásokat vállalhatunk be, végezetül pedig ott van az ún. Aerocache Hunt, melyben egy rakás elrejtett ikon begyűjtését kapjuk feladatul, melyeket csak relatíve közelről vehetünk észre, felkutatásukhoz pedig sokszor némi internetes böngészés szükséges (Microsoft játék révén a program a Binget ajánlja, amiről rutinosan a Google Mapsre ugrottam). A végrehajtott feladatokért és begyűjtött aerocache-ekért tapasztalati pontokat kapunk, melyekkel egyrészt új festésmintákat oldhatunk ki gépeinkhez, másrészt további feladatokat nyithatunk meg.
Gyülekező viharfelhők
Az orchideák szigetének berepülésére tehát számtalan módot kínál a Flight, ami elegendő is -- legalábbis az első pár órában, amint ugyanis az újdonság varázsa süllyedni kezd, a feladatok is lassan unalomba fulladnak. A probléma igazából az, hogy feladataink erősen egy kaptafára épülnek: a kihívások kimerülnek a figurázásokkal tarkított checkpoint-vadászatban és technikás leszállásokban, míg a küldetések sima reptér-reptér közötti repülések: pár kitérő, több hidroplános vízre szállás, ne adj isten a máskülönben eseménymentes repülést „feldobó” üzemzavarok sokat segítenének a változatosságon. Mindez azonban nem áll fenn, a Flight pont ugyanolyan feladatokat kínál a játékidő tizedik órájában, mint a legelsőben, amit még le is nyelnék, ha a jutalom nem merülne ki pár haszontalan festésmintában…
…márpedig jelenleg ez a helyzet, a küldetések teljesítésének ugyanis ez az egyetlen jövedelme -- nem kapunk sem új területeket, sem kioldható repülőket, ami hosszú távon a Flight nyúzására kényszerítené a laikus pilótákat, a fentebb felsorolt tényezők e pillanatban csak fizetős addonok formájában érhetők el, méghozzá (számunka) némileg pofátlan árszabás mellett. A hawaii szigetvilág egészét megnyitó Hawaiian Adventure Pack ugyanis e cikk írásakor nagyjából négyezer forintba fáj (bár a mellé kapott Van’s RV-6 és a számtalan új küldetés mellett ez még el talán el is fogadható), de hogy az áruszállító küldetések teljesítéséhez szükséges Maule M-7 260C szintén ugyanilyen árcédulával kerülhet hangárunkba, már több mint arcátlan döntés. A régi motorosok ugyanakkor az árkád játékmenet mellett a modtámogatás teljes hiányát is jogosan róhatják fel a Microsoftnak, jelenleg ugyanis a Flight csak hivatalos addonokat támogat, és semmi jele nincs annak, hogy a felhasználói modok a közeljövőben teret nyernének a zártnak tűnő rendszerben (melyet az FSX tükrében igen elbaltázott döntésnek tartok).
Hajtóműhiba
Ha pedig a fenti hiányosságok nem zárnák be a repteret, megteszik azt a technikai problémák, a Flight ugyanis e téren sem tekinthető tökéletesnek. Grafikailag a játék nem is lehetne szélsőségesebb: a repülőgépek csodásan festenek, pilótafülkéjük egyszerűen tökéletes, akárcsak maga a hawaii táj -- már ha legalább három kilométerről szemléljük, az alatt ugyanis fájóan elmosódott textúrák, és igen kevés tereptárgy alkotja a szigeteket. Sokkal idegesítőbb azonban a terep statikussága, Hawaii ugyanis teljesen kihalt: sem földi, sem légi forgalom nem tarkítja, szólómódban mi vagyunk az egyedüli mozgó jármű széles e határon.
Multiban persze nem ez a helyzet, ott egy szerveren 16 játékos röpködhet a rendelkezésre álló légtérben, más kérdés mondjuk, hogy minek, mivel a sandbox-szerű repülést leszámítva nem igazán van mit csinálni online, a Flight ugyanis híján van mind a kooperatív, mind a kompetitív küldetéseknek (utóbbit pedig azért nem lett volna nehéz implementálni, már a checkpoint-kihívások netkód-kompatibilissé tétele elég lett volna).
A hangokról, a zenéről és a szinkronról ugyanakkor nem igazán van mit írni: a gépek hangja remekül sikerült, a zene jól ellátja az aláfestő szerepet, míg a szinkronbeszéd pedig már a negyedik személyszállító küldetésnél az idegeinkre megy az ismétlődés miatt (arról nem is beszélve, hogy az utasok csak az audiosávon léteznek, utasterünk valójában mindig üres, ami miatt sokszor megkérdőjeleztem pilótám elmeállapotát).
Fapados járat
Bár az előző bekezdésben felsorolt hibákat a végső értékeléskor semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagyni, free-to-play játék révén nem is akarom annyira lehúzni miattuk a Flightot (még akkor sem, ha az értékelhető tartalom egy jelentős részét a fizetős addonok beszerzésével tudhatjuk merevlemezünkön). Jelen állapotában így a Microsoft Flight szerintem leginkább azért vérzik el, mert két szék közé esett: a Flight Simulator törzsközönsége a segédletek kikapcsolásával is túlzottan árkádosra vett játékmenet miatt pártol át az X-Plane-hez, a tervezett célközönség ugyanakkor a monoton játékmenet, és a több addonnál is eltúlzott árcédula miatt teheti félre a játékot. A program sikere így jelenleg két dolgon múlik: egyrészt a közeljövőben érkező addonokon, másrészt, hogy teret enged-e a Microsoft a felhasználói modoknak. Remélem, mindkét téren pozitív fejlődés vár a Flightra, mert az orchideák feletti önfeledt figurázásban van potenciál...
