Bár bő egy évvel ezelőtt a 2010/12-es Guruban már megoszthattam Veletek Markus Persson hihetetlenül sikeres indie csodájáról gyűjtött korai tapasztalataimat, akkori recenzióm értékelés nélkül zárult, miután csak a játék egy igen korai alpha verzióját szemrevételezhettem. Tavaly november 18-án viszont (két és fél év fejlesztés után) a jelenleg legsikeresebb digitális svéd exportterméknek tekinthető Minecraft elérte az 1.0-s verziószámot, és hivatalosan is megjelent.  Bár a Mojang szemszögéből ez túl nagy változást nem jelentett (elvégre most is változatlanul foltozzák és bővítik a játékot), a Guru számára annál fontosabbnak bizonyult, mivel imigyen lehetővé vált egy nagyobb lélegzetvételű teszt megírása, melyben megindokolhatom, hogy miért is a Minecraft az egyik legkiválóbb indie-játék, amivel eddig találkoztam… 

Új világot építünk

Kicsit talán furán hangzik, de a fenti felvetésre a választ épp a játék megfoghatatlansága jelenti, a Minecraftet ugyanis nehéz az ismert műfajok bármelyikébe beskatulyázni: nem húz egyik jól bevált zsáner felé sem, ami azonban azt is jelenti, hogy elkerüli azok műfaji kötöttségeit is, majdnem korlátlan szabadságot biztosítva így a játékot elindítóknak. Amennyiben mégis ragaszkodnánk a címkézéshez, a legjobban talán a sandbox-titulussal járunk, mivel a Minecraft leginkább tényleg egy legókockákkal feltöltött homokozóra hasonlít, amelyben mindenki azt csinálhat, amit csak akar. Nincsenek megkötések, kötelezően végrehajtandó feladatok, nevesített karakterek, vezérfonálként szolgáló történet – amint játékterünk generálása befejeződik, és kirajzolódik előttünk az egyenméretű kockákból álló terep, csupán a játékosokon múlik, hogy mihez kezdenek a „homokozóban”: kreativitásukat kiélve nekiállnak-e átformálni a körülöttük lévő világot, megpróbálják-e felfedezni, mit is rejteget a svéd kockarengeteg, vagy épp mindkét tevékenységgel ökológiai lábnyomot hagynak-e a hexaédenben? A döntés kizárólag azon múlik, hová is kattintunk a menüben, a Minecraft ugyanis mind szóló- mind többjátékos módban két formában kínálja a kockázást: az aspiráns építészeknek szánt Creative, valamint a kalandorokat vonzó Survival módban. 

Szárnyal a fantázia

A fentiek közül alapvetően a Creative a veszélytelenebb, és így kevésbé izgalmas módozat, eme esetben a hangsúly ugyanis az építkezésen van, lehetőségeink pedig ezt maximálisan tükrözik: ekkor minden, a Minecraftben begyűjthető kocka és tárgy végtelen számban áll rendelkezésünkre, a tájat alkotó kockákat egyetlen kattintással eltüntethetjük, az eszköztárunkban leledző cuccokat pedig szintén egyetlen gombnyomással lerakhatjuk és lebonthatjuk. A kreatív szárnyalás szintén szó szerint értendő (az ugrás gomb kétszeri lenyomásával ugyanis repülő módba kerülünk), karakterünk pedig halhatatlan, így voltaképp semmi sem gátol minket abban, hogy olyan digitális műalkotásokat hozzunk létre, melyek szintén azzá válhatnak. Minden csak a türelmünkön múlik: ha akarjuk, eltüntethetünk egy egész hegyoldalt, hogy a helyére felhúzzunk egy kis falut (vagy egy felhőkarcolókból álló nagyvárost), szögletes másolatot készíthetünk a Parlamentről, nekiállhatunk megépíteni a méretarányos Enterprise csillaghajót, kirakhatjuk kockákból a Prince of Persia főhősét, de a YouTube tanulsága szerint kellő elvetemültség mellett tökéletesen működő 16-bites in-game processzoregységet is készíthetünk. A Creative mód tehát egy nagy rakás legó, melyet kibontva kizárólag rajtad áll, mihez kezdesz az építőelemekkel – a határ (szó szerint) a csillagos ég, a pálya legalja, és a saját képzelőerőd… 

Kockázatos kaland

A Creative tehát remek szórakozást biztosít mindenkinek, aki csak egy kicsit is szeret kockajátékokkal építkezni, a Minecraft azonban már az alpha-verzió óta a másik módra helyezi a hangsúlyt, a gazdagabb tartalom így Survivalben vár ránk (illetve annak elvetemültebb változatában: a Hardcore mód „csak” annyiban más, hogy ott halálunk esetén törlődik a létrehozott világ). Az üzemmód pont úgy kezdődik, mint a fentebb taglalt Creative pályák (magyarán azonnal egy sebtében generált pálya közepén kezdjük virtuális életünket), ebben az esetben azonban üres eszköztárral, és egy felettébb halandó karakterrel vágunk neki az ismeretlennek – a célunk mindössze a túlélés, magyarán éhségünk csillapítása, illetve az éjszaka felbukkanó szörnyek elkerülése vagy elfenekelése (már ha nem Peaceful nehézségen indítjuk a módot). Ennyi. Hogy mindezt miképp próbáljuk meg elérni, csakis tőlünk függ: a cigányéletet élők állandó mozgással tölthetik napjaikat, az orruk előtt legelő állatok pusztakezes leölésével tömhetik meg bendőjüket, míg éjszaka a földből és fákból sebtében összeállított vackukban húzhatják meg magukat; a röghöz kötöttebbek viszont nekiállhatnak a környezetükben fellelhető nyersanyagok kitermelésének, majd saját kis birodalmuk felépítésének. 

Ennek alapját a bányászat (alias „mining”), és a kitermelt nyersanyagok kraftolásával létrehozható elemek és tárgyak készítése (alias „crafting”) adja – előbbit az első pár percben szabad kézzel, később pedig az utóbbi során összerakott szerszámokkal végezhetjük. Maga a kraftolás egy 2x2-es (vagy egy munkaasztal legyártásával 3x3-as) mezőn történik, amelyen az egyes kockákat adott formában elhelyezve egy, a legtöbbször a kombinációhoz hasonló alakú tárgy lesz a végeredmény (azaz pl. két fakocka egymásra rakásával rudakat készíthetünk). A rendelkezésre álló „receptek” száma pedig tekintélyes, jelen pillanatban több száz tárgyat rakhatunk össze a felületen (kifinomultabb ketyerék esetén olykor hajmeresztő kombinációkkal). A fákból deszkákat, majd azokból léceket, kerítést, ajtót csinálhatunk; kéziszerszámokat (balta, kasza, csákány, horgászbot stb.), fegyvereket (kard, íj és nyilak), illetve páncélzatot (csizma, nadrág, mellvért, sisak) rakhatunk össze; csónakokat, síneket és csilléket gyárthatunk, a bányákból kitermelt szén segítségével pedig fáklyákat készíthetünk, amik éjszaka meggátolják a szörnyek közeli felbukkanását, de egyben a sziklákból kraftolt (ételsütésre és fémöntésre használható) kemence leggyakoribb fűtőeleme is. Mindez azonban tényleg csak egy gyors kivonat, rengeteg tárgyat pakolhatunk össze, pont ezért frusztráló, hogy a játék meglehetősen ingerszegény eme téren, miután semmiféle súgó vagy tipprendszer nem áll rendelkezésünkre azzal kapcsolatban, hogy az eszköztárunkban lévő cuccokkal mit is kezdhetünk, ami így a játék félhivatalos wikijének sűrű felkeresését vonhatja magával. 

RPG a köbön

Mindez azonban csak a jéghegy csúcsa, amint ugyanis megteremtettük virtuális egzisztenciánkat, és nem kell a továbbiakban éjszakai vendégektől tartanunk, a játékot egy rakás különböző módon folytathatjuk. A nyugisabb életvitelt kedvelők nekiállhatnak várakkal, védművekkel, vasúti közlekedéssel kidíszíteni világukat, teljesíthetik a beépített achievementeket (melyek általában egy adott eszköz kraftolását, és azzal valamilyen tevékenység végrehajtását foglalják magukba), a fűből begyűjtött vetőmagokból földművelésbe kezdhetnek (majd az abból szerzett gabonából ételt készíthetnek, vagy magukhoz csalogathatják az állatokat), vagy egyszerűen csak horgászbottal a kézben gyönyörködhetnek a naplementében, ha ahhoz van kedvük. Ha meguntuk közvetlen környezetünket, nyugodtan továbbállhatunk, hogy új közegben (pl. tundrán vagy sivatag közepén) próbáljunk szerencsét, a felfedezői vénával rendelkezőknek pedig szintén van tennivalójuk: bányáikat bővítve elhagyatott furatokba, és kincsekkel, valamint ellenfelekkel teli földalatti kazamatákba, míg a felszínen (jelenleg konkrét funkcióval még nem rendelkező) NPC-k lakta falvakba, valamint ellenséges erődítményekbe futhatnak. Ha pedig úgy érezzük, kinőttük a világunk adta kereteket, két további dimenzió áll rendelkezésünkre: a földkéreg lávában gazdag részeiből kibányászott kockákkal egy pokolszerű, ellenfeleket zavaróan nagy számban tartalmazó alternatív világba nyithatunk portált (ennek meglátogatása már csak azért is javallott, mert több speckós cucchoz is csak innen szerezhetjük be az alapanyagot), a felszínen fellelhető ellenséges erődítményekben pedig az úgynevezett Végvilágba vezető teleportokat találhatunk. A kalandorok számára a játék végső célja voltaképp a Végeken szálló, felettébb tápos Enderdragon lenyomása: ha győztesen kerülünk ki a küzdelemből, egy igen rendhagyó végefőcím, majd a kezdőpontunkhoz visszakerülés lesz a jutalmunk. 

A kockák Java

A Minecraft ugyanakkor nem csak a játékmenetében kínált hatalmas szabadság, hanem a mögötte álló technológiai háttér okán is különleges. Ott van először is a terepgenerálás: a Javában megírt alkalmazásban felépített világok alapterülete elérheti Földünk nyolcszorosát is (!), miközben a játék merevlemezünkön alapból cirka 50-100 megát eszik (persze ez a világ felfedezésével arányosan nő), gépigénye rendkívül alacsony (nagyobb összegben mernék rá fogadni, hogy minden 5-6 éves gamer PC-n elfut), karakterünk irányítása pedig pofonegyszerű. A képi világ kellemes nyolcbites retrohatású, a hangok ugyanakkor inkább minimalisták: aláfestő zene viszonylag ritkán csendül fel kockázásunk alatt (és az sem különösebben maradandó), a világ élőlényeinek hangjai pedig szintén igen egyszerűre sikeredtek (a pók sziszegését akár én is felvehettem volna az asztali mikrofonnal); mentségükre szóljon, hogy a játék képi világához viszont jól passzolnak. A játék legfontosabb technikai fegyverténye azonban a mostanra már meglehetősen kiforrott multiplayer: mind Creative, mind Survival módban lehetőségünk nyílik embertársainkkal karöltve kalandozni/építkezni a kockarengetegben – csupán társainkon és a szerverszabályzaton múlik, mikor mire helyezzük a hangsúlyt (és hogy hányan tehetjük meg ezt egy kiszolgálón – jelenleg nem ritka a több száz fős szerver sem). 

Természetesen nincsen kocka tövis nélkül: bár a Minecraft jelenleg is állandó foltozás alatt áll, a játék során számtalan szembetűnő bugba botlottam, bár szerencsére egyik sem volt súlyos. Szólómódban leginkább a mentett pálya betöltése után duplázódó NPC-k szúrtak szemet (ez főleg akkor gázos, ha az Enderdragon kap ilyetén módon ikertestvért), magasabb terepről szétnézve néha láthatóvá váltak a földalatti kazamaták is, a játék pedig pár esetben hajlamos az alaposan megvilágított területekre is ellenséges NPC-ket generálni. Multiban ezzel szemben leginkább az időszakos instabilitás és az orrunk előtt megjelenő NPC-k okozhatnak gondot, emellett többen is beszámoltak róla, hogy néha a „pokoli” és a normál dimenziók összefolynak a pályagenerálás hibái miatt. Ezeket leszámítva multiban problémát jelenleg csak a szerverkereső hiánya, illetve az elégtelen hardver okozhat (mert félreértés ne essék, a képi világ dacára egy Minecraft-szerver hatalmas erőforrásokat képes felzabálni, főleg ha sok férőhelyes kiszolgálót indítunk). 

„A világ állandóan változik…”

…méghozzá a saját szájízünk szerint. Ha akarom, földet művelhetek a telkemen, ha úgy tartja kedvem, arany után bányászhatok egész nap, egyszer állatokra vadászom, máskor kazamatákat takarítok ki kincsek után kutatva, hajnalban pedig csónakba ülök, hogy kifogjam a reggelire kívánt halat, amit a kemencében ropogósra is sütök. Egy egész világ hever előttem, melyben azt csinálhatok, amit csak akarok – a kraftolás és a bányászat alkotta alapszabályokat leszámítva ugyanis a Minecraft semmilyen módon nem köti meg kezünket. Ez a hatalmas szabadság adja e digitális kockarakás erejét, és ezért ajánlom mindenkinek, hogy tegyen vele egy próbát, ha szeret játszani: mert ha egyszer elindítod, szinte biztos, hogy találsz benne valamit, ami kedvedre való.